Sámuel, az ir prot. egyház jelenlegi érsek-primása, G. corki püspöknek fia, szül. 1834. A dublini trinity-Collegeben nevelték és 1859. pappá szentelték. 1874. corki dékán lett, 1875-ben oosry-i püspök és 1878. atyját követte a corki püspöki széke. 1893 dec. Knox ir primásnak lett utóda. Politikai hitvallására nézve az ir unionisták hive és e szerint határozott ellensége Gladstone Home-rule javaslatának.
(ejtsd: grégoár), Henrik, francia konstitucionalista püspök, szül. Vehóban, Luneville közelében 1750 dc. 4., megh. Auteuilben 1831 ápr. 28-án. A nancy-i jezsuita kollegiumban tanult. Majd pappá szenteltetett, eleinte vikárius, később plébános lett Embermesnilben. Nagy föltünést keltett a metzi akadémia által megkoszoruzott: Essai sur la regénération des juifs c. munkája. 1789. képviselővé választatott. Az ellenzékhez szegődött és nagybanközremunkálkodott, hogy az alsó papság a harmadik renddel egyesüljön. Ő volt az első pap, aki az alkotmányra az esküt letette. Ekkor Bloisban és Mansban püspökké választották a most említett konstitució alapján. Ő a bloisi püspöki széket választotta. A nemzetgyülés végéig Párisban maradt, XVI. Lajos menekülése után követelte, hogy a király személyének sérthetetlensége eltöröltessék és a király ellen pört indítsanak. Megszavazta a király bünösségét és kivégeztetése ellen is csak azért emelt ünnepélyes óvást, mivel általában ellensége volt a halálbüntetésnek. Midőn a konvent szétoszlott, G. a direktorum kormányzósága alatt az ötszázak tanácsába lépett. 1799. az u. n. törvényhozó testületnek elnöke lett. Bonapartében ő is a nemzeti szabadság megalkotóját üdvözölte. Napoleon beleegyezésével nemzeti zsinatot hivott össze, melyet 1801 jun. 29. nyitott meg. A zsinat azonban működését csakhamar beszüntette, mert Bonaparte időközben VII. Piussal konkordátumot kötött. G. is lemondott, de Napoleon többé nem jelölte. Szenátorrá később pdig gróffá lett. Művei közül megemlítjük: Ruines de Port-Royal en 1801 (Páris 1801, 2 kiadás 1809); Geschichte des Theophilanthropismus (Hannovera 1806, Stäudlin fordította a kéziratból); De la littérature des negres (Páris 1808); Histoire des sectes religiuses (2 köt. Páris 1810), 3. kiad. 1-5 köt. 1828 6. köt. 1845); De la traite et de l'esclavage des noirs et des blancs (u.o. 1815); Essa historique sur les libertés de l'Église gallicane (u.o. 1818, 2. kiad 1826); De l'influence du christianisme sur la condition des femmes (u.o. 1821); Histoire du mariage des pretres en France (u.o. 1826). Mémoire-jait életrajzzal Carnot adta ki (2 köt., Páris 1837-40). Összegyüjtött munkái 1886 óta jelennek meg. V. ö. Böhringer, G., ein Lebensbild aus der französischen Revolution (Basel 1878); Maggiolo, La vie et les oeuvres de l'abbé G. (Nancy 1885).
2. G. pere, l. Girard.
Nikeforosz, bizanci történetiró, szül. Herakleiában, Pontuszban 1295., megh. 1360. 1322 óta Andronikus császár udvarában élt, különböző diplomáciai szolgálatot teljesített s később kronologiát és csillagászatot tanított. A Palamas által keltett mozgalomban, mint a palamiták ellensége vett részt s Kallistos patriárka eretnek tantételei miatt kolostorba záratta. Leghiresebb munkája a bizanci birodalom története 38 könyvben 1204-1359-ig. Az első 11 könyvet kiadta Wolf, Historiae byzantinae scriptores III. (Basel 1562); 24 könyvet kiadott Boivin (görögül és latinul, Páris 1702, 2 köt.; Velence 1729). Mind a 38 könyvvet kiadták Schopen és J. Bekker (Bonn 1829-1855, 3 köt.).
Duby (növ.), l. Douglasia és Dionysia.
Pál, előkelő horvát családból származott, de tanulmányairól és előéletéről nincsenek adatok. Korán kanonoki javadalmat nyert Zágrábban és 1549. I. Ferdinánd pécsi püspökké nevezte ki, de csekély jövedelmei miatt Pozsonyban kanonoki javadalmat fogadott el. A következő évben a zágrábi püspökséget nyerte el s a király őt Rómába küldte, hogy a pápánál és az olasz fejedelemnél segélyt eszközöljün ki a törökök elleni háborura. 1553. az előkelőbb győri püspöki széket foglalta el, melynek egészen 1565 okt. 21. bekövetkezett haláláig birtokában maradt, bár néhány héttel halála előtt Miksa-király kalocsai érsekké nevezte ki. G. egyike volt legtudósabb főpapjainknak. Mérey Mihállyal és másokkal együtt dolgozott az ország Quadripartium nevü törvénykönyvén 1551-ig. A pozsonyi diéta őt rendelte ki az egyházi rendből 1559., hogy Zay Ferenccel és műásokkal mindenkor jelen legyen a nyolcados törvényszéken, az előforduló perek eligazgatásában. Miksa koronázásán Pozsonyban 1563. 54 lovassal jelent meg és ugyanakkor az ott való diétán őt rendelték ki Mérey Mihállyal és másokkal az ország határának Morvaország felől való megvizsgálására és a hibák orvoslására. Több munkát hagyott hátra, melyek közül kettőt Bél Mátyás adott ki: Breviarum Rerum Hungaricarum historico-geographicum és De Mathia Rege et Gregorio Bánffy. Két másikat Kovacsich tett közzé.
római jogász, ki a IV.sz.-ban élt. 295-ig ő gyüjtötte Hadrian császár törvényeit, az u. n. Codex Gregorianust.
l. Egyházi hangnemek és Egyházi zene.
l. Gergely (3).
(V.), konstantinápolyi patriárka, szül. Dimitzanában 1745., megh. 1821 ápril 22. 1784. Szmirnában metropolita és 1797. konstantinápolyi patriárka lett. Nemsokára azután, hogy a franciák Törökország ellen támadást intéztek, avval kezdték gyanusítani, hogy szövetségben áll a haza ellenségeivel, amiért is az Athosz hegyre számüzték. Az Athoszon nagy buzgalommal foglalkozott a tudományokkal s 1806. Konstantinápolyba történt visszahivatása után hiressé lett a tudományok terjesztése körül kifejtett buzgalma miatt. 1808. ujból letétetvén, 1819. harmadszor mint patriárka tért vissza. Midőn a görögök függetlenségük kivivása érdekében indítottak mozgalmat, G. abba a gyanuba jött, hogy támogatja őket, amiért is husvét ünnepén, 1821 ápr. 22. a patriárkátus templom főkapuzatában teljes ornátusban felakasztották. V. ö. Papadopulos és Angelopulos: Ta kata ton patriarchn Kwnstantinoupolewz (2 köt., Athén 1865-66).
csodatevő szent (eredetileg Theodorus), szül. 210 körül Ujcesareában (Pontusban) előkelő pogány szülőktől, kiket korán vesztett el. Megh. 270 v. 271 nov. 17. Atyja halálának behatása alatt a kereszténység felé kezdett hajolni, amiben a nagy Origenes segítségére volt. Megkeresztelkedett 239 körül. Kiváló tudományának és szentségének hire messze terjedt, ugy hogy már 240. ujcesareai püspök lett. Az ő közvetítésével végbement nagyszámu csodák után thaumaturgusnak neveztetik. Kiválóbb művei: Oratio panegyrica in Origenem; Symbolum seu expositio fidei; Metaphrasis in Ecclesiasten (12 fej.) és epistola canonica in 11 canones. G. műveit legujabbankiadta Gallandi, Bibliotheca patrum (3. köt.). V. ö. Ryssel, G. T. Leben und Schriften (Lipcse 1880).