v. grekosztadion (gör.), megálló hely, nyilt csarnok a görögök számára a régi Róma forumán, ahol eredetileg a görögök, később a többi idegenek is be szokták várni, mig a tanácsba bemehettek.
Panajotov Demeter, bolgár államférfi, szül. Bulgrádban (Besszarábia) 1847., jogot tanult Párisban, volt államügyész és ügyvéd Romániában; Bulgária felszabadítása után haza ment szülei hazájába s az 1879-iki tirnovói alkotmányozó gyülésen a konzervativek egyik vezére volt. Később Sándor fejedelem idejében kétszer volt igazságügyi miniszter, azután megint ügyvédkedett 1890 óta pedig mint külügyminiszter működött a Sztambulov-minisztériumban egész 1894 május közepe tájáig, mikor Sztambulovval együtt ő is beadta lemondását.
Eduárd, német zenész, szül. Berlinben 1800 nov. 6., megh. a Berlin melletti Steglitzben 1886 aug. 10. Első dirigiens volt a Zelter-féle énekakadémiában. Mint tanult teoretikusnak sok tanítványa volt. Zeneelmélete és kompoziciói a XVI. századbeli vokál-műveken alapulnak, melyeknek külsőségeit több művészies szerzeményében, nevezetesen pedig egy 16-szólamu, kiséret nélküli misében ügyesen utánozta. Iratait Aufsätze und Gutachten über Musik cimmel Bellermann adta ki (Berlin 1887).
(lat.), azon diszes selyemkendő, melyet a misét mondó püspöknek, ha a faldistoriumon (l.o.) ül, ölébe borítanak. Kezdetben azon célja volt, hopgy a miseruhát betakarván, azt a bepiszkítástól megóvja; most disznek szolgál.
(lat.), a. m. kebel, kebelzet, testület.
Jakab, Brethel (Bretel) lovag, francia diplomata, szül. Rouenban 1604., hol atyja a parlament elnöke volt, megh. 1680 körül. G. előbb a katonai pályán tünt ki, amelyen az altábornagyságig emelkedett, azonfelül máltai lovag is volt. Miután 1643-47-ig Velencében működött mint követ, később pedig Rómában, 1664. a francia segélyhaddal Magyarországba indult és azután Bécsben maradt, mint XIV. Lajos követe, hol az volt a feldata, hogy az ellenzéki magyar főurakkal összeköttetésben maradjon, rokonszenvüket megőrizze, türelmetlenségüket csillapítsa, máskülönben határozott igérettől tartózkodjék és Lajos erszényét kimélje. Ezen utasításhoz G. a Wesselényi-féle összeesküvésben is hű maradt. Legelőször Lippay György érsek lépett vele összeköttetésbe, Zrinyi Miklós hive, ki az iránt értekezett G.-lel, hogyan lehessen Érsekujvárt csellel visszafoglalni. Azután Zrinyi Miklós mutatott hajlamot a francia szövetség iránt, de hirteleln halála következtében a dolog abban maradt. 1665. Vitnyédivel folytatott G. alkudozásokat, aki arra ajánlkozott, hogy a francia- és magyarellenes Lubomirsky György lengyel marsalt fogva hozza Magyarországba, de ez a terv nem sikerült. A stubnyai fürdőben történt szövetkezés után Wesselényi Ferenc és Zrinyi Péter is folyamodtak XIV. Lajos oltalmáért. Zrinyi és Fekete László személyesen fordultak pénzbeli segélyért G.-hez, ki azonban ekkor (1665 ápr.) azt felelte nekik, hogy ura még most nem szegheti meg a Lipóttal kötött békét. A murányi gyülekezet után maga a nádor is találkozott G.-lel, aki arra vette rá Wesselényit és társait, hogy irásban forduljanak Lajoshoz (1666 dec.). Nemsokára Nádasdy is találkozott G.-lel Hochauban (Laxenburgnál); Nádasdyban azonban G. nem bizott. Wesselényi halála után az összeesküvők más célok után indultak, és bár Zrínyi és Nádasdy több izben találkoztak még G.-lel, 1668. aug óta a francia külügyminiszter (Lyonnel) határozottan minden segélyt megtagadott és igy véget ért az a komédia, melyet G. ura parancsára 4 év óta a magyar ellenzékkel játszott. Állása a bécsi udvarnál mindinkább tarthatatlanná vált és elvégül visszahivatott. (V. ö. Pauler Gy., Wesselényi F. összeesküvése, 2 köt. 1876). Az okleveleket és a francia miniszter és G. levelezését l. az Acta coniurationem Bani Petri a Zrinio illustrantia. I. 1873. [kiadta Racki] és különösen a Bogisić által kiadott II. kötetben. 1888. Századok 1890. 347. l.). Kéziratban a Récit de la bataille de la Marfée cimü munkát hagyta hátra, mely Lejdában jelent meg.
latin növénynevek mellett Grenier Károly (szül. 1808., megh. Besançonban 1875) nevének rövidítése.
(ejtsd: grinéde), 1. a Windward-szigetekről elnevezett brit kormányzósághoz tartozó sziget, a Kis-Antillák egyike, 110 km.-nyire St. Vincenttől és 145 km.-nyire Trinidadtól, 344 és a hozzátartozó Grenadin-szigeteket is beleszámítva 430 km2 területtel, (1891) 54062 lak., akiknek alig 1/10-ed része fehérbőrü. G. hegyekkel takart sziget, hegyeit a számos apró patak nagyon szaggatottakká tette; két főcsoportra oszlanak, ezek a Mount Sinai D-en és a Sz. Katalin (836 m.), a sziget legnagyobb emelkedése É-on Kréter-tavak a Punch Bowl (255 m.). és a 2 km. kerületü Sz. Antal-tó. Ny-on jó kikötői vannak, D-en a partok fjordszerü öblökben gazdagok, ÉK-en több kisebb sziget terül el mellettük. Az évi középhőmérséklet: 28,3°; az eső gyakori, de rövid ideig tartó. A földnek 5/8-a termékeny; főtermékek: kakaó, cukornád és kevés kávé. A kivitel (1891) 236643, a bevitel 176929 fontsterling értékü. A törvényhozó testületet részint a kormányzó, részint az angol királynő nevezi ki. A főváros és az alkotmányzó székhelye St. George, igen kényelmes kikötővel és erősséggel; a K-i parton épült Granville St. David és Sauteurs, Ény-on Charlotte. G. szigetet 1498. Kolumbus fedezte föl; 1650 körül először franciák gyarmatosították; 1762. angolok foglalták el.
2. G. county Misszisszippi É.-amerikai államban, 14974 lak., G. székhellyel.
(ejtsd: grenád), két város Franciaországban, a legjelentékenyebb: G. sur-Garonne, Haute-Garonne départementban, 25 km.-nyire Toulousetól, a Save jobb partján, (1891) 3924 lak., szattyánbőr- és keményítőkészítéssel. XIII. századbeli jellegét máig tisztán megőrizte.
(növ.), l. Golgotavirág.