azelőtt Dauphiné, most Isere francia département fővárosa, püspöki székhely és elsőrendü erősség az Isere mindkét partján, nem messze a Drac jobb partjától, amely a pompás Graisivaudan-völgyből jó, a Rachais-hegy lábánál, több vasut találkozásánál, (1891) 46024 lakossal. Legjelentékenyebb iparága a kesztyükészítés, amely a városban és környékén mintegy 25000 embert foglalkoztat; van azonkivül számos likör-, szalmakalap-, cementgyára, vasöntője, len- és selyemszövője; chartreuse-likörrel és dauphinéi sajttal élénk kereskedést üz. A régibb részeiben szük, de ujabb részeiben széles, uj utcákból álló városnak a francia városok közül csaknem a legszebb a fekvése; egyik oldalán termékeny, déli gyümölcsökkel ékeskedő, széles völgyek, másutt zöld erdőkben pompázó hegyek és ismét másutt sziklás, örökös hóval takart hegycsúcsok környékezik. A legszebb terek, utcák, és épületek: a Place Grenette, művészi kuttal; a St. André Bayard szobrával; az igazságügyi, egykoron parlamenti palota, amely XII. Lajos és I. Ferenc idejéből való; a Jardin de Ville; a Vaucanson-tér az ugyanily nevü mekanikus bronzszobrával; az uj prefekturai épület; a muzeum és könyvtár; a székesegyház, bár mint épület nem jelentékeny, 14 m. magas, pompásan diszített kő-ciboriumot (1455-57) tartalmaz; a Szt. András-templom a XIII. századból, Bayard sirjával. Az Isere mindkét partján, amelyeket egymással két kőhid és egy függőhid köt össze, pompás rakodók vonulnak végig. G., mint elsőrendü erősség, sáncokkal van körülvéve; azonkivül a Rachais és Saint Eynard lejtőin épített több erőd is védelmezi. Iskolái közül a legjelentékenyebb: az akadémia, jogi, matematikai-természettudományi és filozofiai fakultással; tüzériskola: rajz- és építőmesteri iskola, Botanikuskertje különösen az alpi vidékek flóráját foglalja magában: nyilvános könyvtára 170000 kötetből és több mint 7000 értékes kéziratból áll; muzeumában értékes természetrajzi gyüjtemény van elhelyezve. tudományos társulatokban (statisztikai, mezőgazdasági, műbaráti, stb.) sincs hiány. G. egykoron Cularo néven gallus helység volt. 374. Gratianus császár megerősítette. ugyanezen időben püspöki várossá lett. nagy Károly halála után a püspöke lett a város urává; későbben Viennois dauphinjai tették fővárosukká. A Dauphinével együtt francia királyi birtokká lett. 1451. XI. Lajos a parlament székelyévé tette, amit 2 évvel későbben VII. Károly megerősített. 1815., midőn Napoleon Elba szigetéről visszatért, G. volt az első nagyobb város, amely hozzája csatlakozott. V. ö. Pitot, Hist. de G. (1830); Crozet, G. ancien ez moderne.
angol nemes család, mely Hódító Vilmos korától Buckingham grófságban lakott. Gazdagságot és politikai befolyást a családnak Grenville Rikárd (megh. 1724 febr. 17.) szerzett, Temple Rikárd leányával kötött házassága által. Kiválóbb tagjai: G. Rikárd, Temple gróf, gyermektelenül halt meg 1779 szept. 11. 1757. főpecsétőr lett. Korának politikai küzdelmeiben kitünt előbb mint sógorának, Chatham grófnak barátja, majd mint ellensége.
G. György, az előbbinek testvéröccse, szül. 1702 okt. 14., megh. 1770 nov. 24. Mint a parlament tagja, a tory-párt legkitünőbb szónokai közé tartozott. 1747. kincstárnok-lord lett, 1754. a tengerészet kincstárnoka, 1761. az alsóház szónoka. 1762. tagja volt a Bute-minisztériumnak, s Bute visszalépése után 1763. első miniszter lett. Ő rendelte el a hirhedt bélyegilletékeket, mi az észak-amerikai gyarmatok felkelésére vezetett. A király kegyét elveszítvén, 1765. beadta lemondását. Miniszteri működésének védelmére adta ki Considerations on the commerce and finances of England (London 1765) cimü iratát. Hátrahagyott iratait kiadta Smith (London 1852., 4 köt.).
G. Tamás, az előbbinek másodszülött fia, szül. 1755 dec. 31., megh. 1846 dec. 17. Mint Buckingham képviselője kezdette meg politikai pályáját, de mivel összeköttetése Fox és wigh-párttal rokonainak nem tetszett, 1784. mandátumát letette. 1790. a whigek segítségével ismét bejutott a parlamentbe, s 1806. Fox halála után az admiralitás első lordja lett. Hivataláról azonban már 1807-ben lemondott. 1818-tól fogva a politikai ügyektől visszavonultan élt. Becses, 20000 kötetet számláló könyvtárát a British Museumnak adományozta.
G. Vilmos Wyndham báró, az előbbinek öccse, szül. 1759 okt. 24., megh. 1834 jan. 12. Jogi tanulmányainak elvégzése után Pitt ösztönzésére állami szolgálatba lépett. 1782. az alsóház tagja lett, 1783. a hadsereg fizetőmestere, 1789. az alsóház szónoka s nemsokára a belügyek államtitkára. 1790. G. báró cimmel peer-ré és a felsőház tagjává neveztetett ki. Pittel szorosan egyesülve nagy befolyást gyakorolt az államügyekre s a francia forradalom kitörése után, mint a külügyek államtitkára mindenütt ellenségesen lépett fel a forradalommal szemben. Hogy a forradalmi szellem elterjedését Angliában meggátolja, indítványozta a Habeas corpus acta felfüggesztését, az idegen billt, és 1795. keresztülvitte a nevéről elnevezett törvényt, mely minden kisérletet a király élete és méltósága ellen, ha csak szóval történt is, a legszigorubban sujtott. Mint Pitt buzgó hive, ő is ellenezte az amiensi békét s Pittel együtt ő is beadta lemondását. 1806. Pitt halála után G. lépett a minisztérium élére s nagy érdemeket szerzett a hadsereg ujjászervezése által. 1807., mivel a király a katolikusok emancipációjába beleegyezni nem akart, lemondott s azután mint a szabadelvü ellenzék egyik vezére tünt ki. Korának politikájáról több irata jelent meg. 1804. kiadta Chatham gróf leveleit unokaöccséhez, Pitt Tamáshoz. Nugae metricae (1806) cimü munkája ó-angol, latin és görög költemények fordítása.
(ejtsd: grenvill-mörré), E.C. Aragon, angol diplomata és iró, a második Buckingham herceg fia, szül. 1819 okt. 2., megh. 1881 dec. 20. Tanulmányait Oxfordban elvégezvén 1849-ig az osztrák hadseregben szolgált. 1851. attaché volt az angol követségnél Bécsben, 1852. Hannoverában s később Konstantinápolyban. 1857. hasonló minőségben Teheránba ment, 1858. pedig dél-oroszországi konzullá neveztetett ki Odesszába. Midőn 1866. angolországi tartózkodása alatt a sajtóban adatokat tett közzé a külügyminisztériumban elkövetett visszaélésekről, hivatalától megfosztották, s midőn még hamis esküvel is vádolták, Párisba menekült, hol mint hirlaptudósító élt. Irt regényeket s utazási könyveket Törökország, Románia, Görögország, Persia és Dél-Oroszországról. Ezeken kivül nevezetesebb munkái: Droits et devoirs des envoyés diplomatiques (1853); Embassies and foreign courts (1855); The Member for Paris (1871, 3 köt.); History of the French press (1874); Men of the Second Empire, of the Septennate, of the Third Republic (1872-74); A francia politikai életből. Ford. Belényesi G. és Huszár J., Budapest 1878); The Russians of today (1878 magyarra fordította A jelenkori oroszok cimmel Csurgó György 1880); Ropund about France (1878) stb. Emlékiratait özvegye adta ki Memoires of G. (London 1887, 2 köt.).
kisközség Krassó-Szörény vármegye oravicai j.-ban, (1891) 1688 oláh lak.
(ejtsd: gresem) Tamás, a londoni börze alapítója, G. Rikárd (megh. 1548) gazdag kereskedő fia, szül. Londonban 1519., megh. 1579 nov. 21. Kereskedő lett s nagy vagyont szerzett. Mária és Erzsébet királynőnek jelentékeny szolgálatokat tett kölcsönadott összegei által s ezért 1559. lovaggá tették. A tőle 1556. Londonban alapított börze 1559. kir. börze lett. A G. végrendelete értelmében alakított G.-college mai napig is fennáll.
(The Gresham), életbiztosító társaság Londonban, 1848. alakult, 5000 drb 20 jelrészvénnyel és igy 100000 font sterlinggel teljesen befizetett alaptőkével, 600 drb 300 frtos elsőbbségi kötvény köttetett le. A társaság dijbevétele 1893-ban 23942148 korona 75 fillér volt, tartalékai pedig 131435657 fokozatosan terjesztvén, 1880. Magyarországon (Budapesten) is állított fel képviseletet.
(ejtsd: grelé) Henrik Ferenc, francia hadügyminiszter, szül. Vassyban 1819 febr. 9., megh. Párisban 1890 máj. 2. 1840. mint hadnagy a táborkarba lépett. 1847. mint Herbillon tábornok segédtisztje Algériába ment, a zaatchai ütközetben (1849) megsebesült s 1870-ig Algériában maradt, miközben 1855. őrnaggyá, 1865. ezredessé lépett elő. Az 1870-ki háboru kitörésekor tábornokká, és az első hadtest lovasságának táborkari főnökévé nevezték ki s Sedannál hadi fogságba esett. A béke megkötése után a hadügyminisztériumban nyert alkalmazást s résztvett a hadsereg reorganizációjában. 1879 jan. 17. hadügyminiszterré s örökös szenátorrá neveztetett ki. A köztársaságiak óhajtása szerint kilenc hadtestparancsnokot elmozdított állásától, bevitte a Marseillaise-t a hadseregbe s szabályozta a csendőrség viszonyát a polgári hatóságokhoz. 1879 dec. 28. minisztertársaival együtt beadta lemondását s 1880 márc. az 5. hadtest parancsnokává nevezték ki. 1883. nyugalomba vonult.
(ejtsd: greszé) János Bapbtiste Lajos, francia költő, szül. Amiensban 1709 aug. 29., megh. u. o. 1777 junius 16. Tizenhat éves korában a jezsuita-rendbe lépett. 1734. irta Vert c. furcsa époszát, mely egy apácák által nevelt s később rossz társaságban elvadult papagáj viselt dolgait énekli meg tetszetős versekben. Kevésbé sikerült egy második hasonló jellemü verse: La Chartreuse. A jezsuita-rend megbotránkozott G. művein s őt elbocsátotta kötelékéből. Az ex- jezsuita kedveltje lett a párisi társaságnak s szinműveket próbált irni. Ilyenek: Édouard III, tragédia (1740) és Sydney, melodráma (1745); ezek azonban nem sikerültek neki ugy, mint a vigjátékok. G. 1748. az akadémia tagja lett. Nagy Frigyes is meghitta őt Berlinbe, de a meghivást el nem fogadta. Amiensbe ment s ott 1750. akadémiát alapított és megnősült. Öreg korában vallásos skrupulusai támadtak s ifjukori munkáit nyilt levélben tévedéseknek nyilvánította. 1774. megbizták, hogy XVI. Lajost trónralépése alkalmából az akadémia nevében üdvözölje. G. ez alkalommal Le parrain magnifique c. tizénekes munkáját olvasta fel (megjelent 1810). XVI. Lajos nemességet adományozott neki. Műveit összegyüjtve Renouard adta ki (Páris 1811). V. ö. Démuin L., G., étude sur sa vie et ses oeuvres (Lille 1887).
(lépkedők, állat), az egyenesszárnyu rovarok rendjének egyik csoportja, amelybe a nálunk is honos rovarok közül az ájtatos manó (l.o.) Mantis religiosa) tartozik.
(ejtsd: gretne), község Dumfries skót grófságban, 8 km.-nyire Annantól, a Sark és az Esk összefolyásánál, vasut mellett, (1891) 1450 lak. Ebben a községben van a Springfield vagy G.-Green nevü tanya, amelyet hiressé tettek a G.-greeni kovács előtt kötött házasságok 1754 után. - Skót törvény szerint a házasság érvényéhez elegendő a kölcsönös beleegyezés minden egyéb alakszerüség nélkül. Midőn Angliában a házassági törvény (Marriage Act 26. Geo. II. c. 33.) a kihirdetést szükségessé tette, szokásba jött, hogy azok, kik titkon egybekelni akartak, Gretna-Greenbe mint a legközelebbi skót községbe utaztak, s ott a skót törvény szerint egybekeltek. Ujabb angol törvény (19 és 20 Vict. c. 96.) szerint azonban 1856 évi dec. 31-ike után kötött ily házasságok érvénytelenek, kivéve ha a házasfelek valamelyike a házasság megkötése idejében Skóciában lakik, vagy a házasságkötést megelőzőleg 21 napon át ott tartózkodott.