(ejtsd: grezón) Emil, belga iró, szül. Brüsszelben 1823 aug. 17. A belga felsőbb- és középiskolai oktatás főigazgatója. Nevezetsebb regényei: Fiamma Colonna (Brüsszel 1857); Les récits d'un Flamand (1859); Le pasteur de Targnon (1860); Jacques le charron (Páris 1862); Les magots des Téssiers (Brüsszel 1863); Juffer Daatje en Juffer Boortje (Rotterdam 1874); La maison Oudewaeter et Huysman (1877); Bons ou mauvais au choix (Verviers 1882); Teintes groses, teintes claires et teintes sombres (1888); Hier-aujourd'hui (1890); ezeken kivül tőle való: Les aberrations de maxime sur l'éducation (1888, 1890).
San Juan del Norte.
község Szerém vm község Szerém vármegye rumai- j.-ban, (1891) 1926 (mint politkai község 2801) horvát-szerb és német lakossal.
L. (növ.), a mirtuszfélék fája. A G. cauliflora L. v. Anschovis-körte Jamaikának karcsu, ágatlan fája. Lándsás, gyakran méternél hosszabb, lecsüngő leveleiből nagy koronája alakul. Virága nagy, fehér, a vén fából csoportosan nő, bogyója barna, befőzve eszik. Nálunk üvegházi disz.
(ejtsd: -boval) János Baptiste Vaquette, de francia hadi mérnök és tábornok, szül. Amiensben 1715 szept. 15., megh. Párisban 1789 május 9. 1752. d' Argenson hadügyminiszter megbizásából Berlinbe utazott, hogy a nagy Frigyes által a tüzérség terén létesített reformokról jelentést tegyen. 1757. osztrák szolgálatba lépett és neki köszönhették első sorban az osztrákok Glatz várának bevételét. 1761. pedig Schweidnitzot védelmezte sikeresen II. Frigyessel szemben. Ámbár Mária Terézia 1764. táborszernaggyá tette, G. mégis visszatért francia szolgálatba. XV. Lajos a tüzérség főbiztosává nevezte ki; nemsokára azonban G. kegyvesztes lett és elbocsáttatott (1765). XVI. Lajos 1766. a párisi arzenálnak igazgatói állásával kárpótolta.
(franc., ejtsd: griblett), rostélyon sült, szalonnával borított pecsenye.
Szergejevics Sándor, orosz iró, szül. Moszkvában 1795 jan. 4., megh. Teheránban (Persia) 1829 jan. 30. 1817. a külügyminisztériumban vállalt szolgálatot, honnan még ugyanabban az évben a persiai orosz követséghez ment titkári minőségben. Három évet töltött Teheránban. Az orosz-persa háboru után ő vezette a békealkudozásokat s e réven szerzett érdemeiért Miklós cár sok kitüntetésben (rendjelekben, pénzbeli adományokban) részesítette s mint teljhatalmu minisztert küldte őt vissza Persiába, jóllehet G. csak kénytelen-kelletlen ment az általa ugyis megunt Teheránba. Erélyes fellépése itt sok ellenséget szerzett neki s mikor a persa háremekben fogva tartott georgiai asszonyokat és leányokat ki akarta szabadítani, a persák fellázadtak, megrohanták G. palotáját, az őrséget lekaszababolták s 36, a követséghez tartozó embert legyilkoltak, köztük G.-ot is, aki kezében karddal védekezve utolsónak esett el. G. legjelentékenyebbmunkája Gore ot uma (Az egész bajjal jár) c. öt felvonásos vigjátéka, melyben a korabeli társadalmi visszásságokat ostorozza mély szarkazmussal. Ez a vigjáték az első, mely az orosz irodalomban a klasszicitás magaslatára emelkedik s mai napig is fentartotta magát az orosz szinpadokon. Ez egy vigjátékáért tartja az irisz irodalom G.-ot az orosz vigjáték atyjának. Van még egy befejezetlen drámája: Gruzinszkaja nocoj (Gruziai éjjel), igen szépen fordította le Goethe Faustjának előjátékát. Művei - melyek közül ő egyet sem láthatott meg nyomtatásban - 1875. jelentek meg Szt. Pétervárott 5 kötetben.
(Gridu), kisközség Fogaras vármegye sárkányi j.-ban, (1891) 1143 oláh lak.
(ang., ejtsd: griddájrn) a. m. rostély, az északamerikai sávos-zászló tréfás elnevezése.
Hermann, német költő és hirlapirő, szül. Köslinben 1822 febr. 8., megh. Kölnben 1890 szept. 24. Boroszlóban tanult. 1850. átvette Stettinben az Ostsee-Zeitung. 1852. a Lübeckische Zeitung szerkesztését, 1853. Stettinben a Pommersche Zeitungot alapította meg és 1859. a Kölnische Zeitung-hoz hivták, amelynek társszerkesztője volt. Dante műveivel előszeretettel foglalkozott. Lirai költeményei összegyüjtve Heilbronnban 1884. jelentek meg. Néhány drámát is irt.