Eduárd Hagerup, norvég zeneköltő, szül. Bergenben 1843 jun. 15. Kitünően zongorázó anyja volt mestere 1858-ig, mikor Ole Bull rábeszélésére a lipcsei konzervatóriumra küldték, hol Moscheles, Hauptmann, Richter, Reinecke, Wenzel fejlesztették sajátos tehetségét 1863-ig. Ekkor Kopenhágába ment Gade és Hartmann kez alá, de a korán elhunyt lángelméjü Nordraak Rikárd tette fogékonnyá saját nemzeti zenéje és ennek müvészibbé emelése iránt, aminek köszönheti G. dicsőségét. A-moll versenyműve, tánczenéje, balladája zongorára, vonósnégyese, vonós-zenekari művei (Holberg korából: elégiák), szinművekhez (Ibsen: Peer Gynt). irt és egyéb zenekari művei (Ősszel c. ouverture), énekkarral is, főleg pedig nagyszámu dalati tették korunk egyik legkedveltebb zeneköltőjévé. G. 1867. Kristianában zeneegyesületet alapított; 1880 óta visszavonultan él.
(Grün), német festő, l. Baldung.
1. Keresztély, német festő, szül. Oldenburgban 1839 márc. 17. Bécsben Rahl tanítványa volt és segédkezett mesterének a fegyvermuzeumban, a Todesco- és Sina-palotákban és az uj operaházban festett monumentális művek elkészítésében. Mestere halála (1865) után önállóan dolgozott. Kitünő az athéni tudományos akadémiának ülésterme számára festett képsorozata, mely prometheus mondáját ábrázolja. 1875. a bécsi műv.akadémia tanára lett.
2. G. Wolfgang Róbert, német költő, szül. Hofwylban 1810 máj. 4., megh. Braunschweigban 1868 okt. 16. Tanulmányai befejezte után Braunschweigban élt, ahol az irodalommal foglalkozott, 1839. az ottani Carolinumban az irodalom tanítója lett és 1840. ugyanott a kadétiskola tanárává nevezték ki. Főművei: Die sixtinische Madonna, epikai költemény (Braunschweig 1836); Das Musikfest, oder die Beethovener, novella (Lipcse 1838, 2. kiad. 1841); Ritter Berlioz in Braunschweig (u.o. 1843); Die Oper der Gegenwart (Lipcse 1847), amelyben a hangművészet ujjáalakítását javasolta: Der Kunstgenius er deutschen Litteratur im letzten Jahrhundert (Lipcse 1846, I. rész); Maximilian Robespierre (Bréma 1851); Die Girondisten cimü tragédia; Ideal und Welt (Weimar 1855) és Auf der hohen Rast (Freiberg 1860) szinmüvek; Auf St. Helena (Hamburg 1862) dráma és Novellen cimü elbeszélései (Braunschweig 1868). V. ö. Sievers, R. G., Biographisch-kritische Skizzen (Wolfenbüttel 1879).
falu Bozen tiroli kerületi kapitányságban, Bozen mellett, a Talfer jobbpartján, a Guntschnaberg alján, (1890) 3213 lak., számos hotellel és nyaralóval. A hideg szelek ellen védett helyet számosan (évenként közel 2000-en) keresik föl téli lakóhelyül; legszebb sétahelye az 1892. megnyitott Henrik főherceg sétatér. V. ö. Amthor, Bozen-G. u.. Umgebung (1884); Navratil, G. als klimatischer Kurort. (1887).
János Detre, német műfordító, szül. Hamburgban 1775 febr. 7., megh. u. o. 1842. febr. 9. Atyja kereskedőnek szánta, azért csak 1795. látogathatta a jenai jogegyetemet. Lefordította: Tasso Megszabadított Jeruzsálemét (Jena 1800-1803, 2 köt., 14. kiad. Berlin 1880); Ariosto Őrjöngő Lorántját (Jena 1804-1808, 4 köt., 4. kiad. u. o. 1851, kivonatban Lipcse 1882); Calderon szinmüveit (Berlin 1815-26, 7 köt., 3. kiad. u. o. 1862, 9 köt.); Boyardo Szerelmes Lorántját (Stuttgart 1835-37, 3 köt.), stb. Saját költeményei és kisebb fordításai két kötetben jelentek meg (Stuttgart 1829, 2. kiad. 1859).
1. az ugyanily nevü járás székhelye a bajorországi Alsó-Bajor kerületben, vasut mellett, (1890) 1199 lak., közelében Kronberg bucsujáróhely. - 2. G. falu és fürdőhely Offenburg badeni kerületben, 12 km.-nyire Oppenautól, a Fekete-erdőben, 508 m. magasban, (1890) lak., vastartalmu ásványvizforrásokkal.
János Jakab, német prot. teologus, szül. a hesseni nagyhercegségben Butzbachban 1745 jan. 4., megh. Jenában 1812 márc. 24. Egész életét kiválólag az uj testamentom szövegének birálatára és annak megállapítására szentelte; ily célból 1769 és 1770. tudományos utazást tett Német-, Angol-, Franciaországban és Hollandiában; 1771. Halleban tanári képesítást szerzett, pár évvel később ugyanott rendkivüli tanár lett. 1776. pedig a jenai egyetemhez hivatott meg rendes tanárul. Maradandó érdemet az uj testamentomi szöveg nagyszabásu átvizsgálása képezi, melynek eredményét világ elé bocsátotta Synopsis Evangeliorum (a 3. kiad. 1809., 2 köt.) és Novum Testamentum (2 kiad. 1796 és 1806., 2 köt.) c. műáveiben. Ezekhez járultak még: Symbolae criticae ad supplndas et corigendas varias lectiones N. t. (1785-93. két köt.); Commentarius criticus in textum graecum N. T. (1798-tól 1811-ig 2 köt.) és Opuscula academica (1824 és 1825, 2 köt. Kiadta Gabler).
1 Jakab (ismeretes Jacobus Allemannus v. Jakab von Ulm néven), német üvegfestő, szül. Ulmban 1407., meghalt Bolognában 1491. Mint katona Olaszországba ment és 1440. Bolognában Domonkos-rendi barát lett. Üvegfestményei közül fenmaradt egy ablak a bolognai S. Petronio-templomban. Szentté avatták.
2. G. Tivadar, német iró, szül. Kirnbachban (Baden) 1809 dec. 11., megh. Stuttgartban 1884 márc. 2. Szerkesztette (1839-41) Der Schwäbische Humorist c. lapot, 1848. Die Volkswehr c. demokrata lapot alapította, s miután felségsértés miatt perbe fogták, 1852. Amerikába vándorolt, honnan 18857. Stuttgartba visszatérve, Litteratur-Kontor cimel könyvkereskedést nyitott. Munkái: Silhouetten aus Schwaben (Heilbronn 1838); Humoristische Bilder aus Schwaben (u.o. 1839); Satirische Briefe über Altes und Neues (Stuttgart 1840); Skizzenbuch (u.o. 1840); Lebende Bilder aus Amerika (u.o. 1858); Emigrantengeschichten (u.o. 1858); regényei: Die letzten Zaiten der Grävenitz (Heilbronn 1839); Ida, Gräfin von Solmandingen (Stuttgart 1843); Das Damenregiment an d. verschiedenen Höfen Europa's (u.o. 1866-70); Zwölf Schicksalswege (u.o. 1870).
3. G. Vilmos, német orvos, szül. Stuttgartban 1817 jul. 29., megh. berlinben 1868 okt. 26. Tübingában, Párisban tanulta az orvosi tudományokat s Friedrichshafenben telepedett meg mint gyakorló orvos. 1840-42 közt Winnenthalban a tébolya segédorvosa volt. 1849. Kielben tanár, 1850-ben Kairóban Abbas pasa háziorvosa volt. 1854. hazájába visszatért s előbb Mariabergben, azután Zürichben, végül berlinben tanárvolt. Az elmekórtant kizárólagos orvosi alapokra fektette és 1866. Berlinben az ő fáradozásaira berendezett pszihiatriai kóroda élére állt. G. iskolájából kerültek ki a hetvenes években a német elmegyógyászok kiválóbb alakjai, az ő nézetei uralkodtak szaktudományában évtizedeken át, valamint az elmebetegségek első orvostudományi rendszeresítése tőle indult ki. Ugyszintén ő alapította a ma is agy tekintélyben álló Archiv für Psychiatrie u. Nervenkrankheiten c. folyóiratot. Nagy műve: Pathologie u. Therapie der psychischen Krankheiten, évtizedeken át fölülmulhatatlan vezérfonalul szolgált.
(lat. gryphus), mitologiai állat, melyet a görögök oroszlántesttel, sasfejjel és sasszárnyakkal ábrázoltak. Valószinüleg a keletről származott át a G. fogalma, mert már a persepolisi maradványokon is előfordul. Az ókorban a G. a látnoki képesség és éleselméjüség szimboluma volt. (V. ö. az ókorra nézve Stephani cikkét a Compte rendu de la commission archéologique de St. Petersbourg, 1864). A középkor hitte a G. létezését és a természetrajzi művekben elő is fordul. Az ornamentikában sürün használták, a renaissance plasztikájában is előfordul.
[ÁBRA] 1. ábra.
[ÁBRA] 2. ábra.
A heraldikában a G.-et épp ugy, mint az oroszlánt, csak profilban ábrázolják, feje, tollas nyaka, szárnya, karmai az előlábakon a sastól vannak, testének többi része az oroszlántól. Lépő v. ugró helyzetben ábrázolják (l. az 1. és 2. ábrát.). Gyakran a felső testnek más szine van, mint az alsónak.
griffrepkény (növ., Boussingualtia Humb., Bonpl. et Kunth, Tandonia Moq.), a libatalpfélék iszalagfüve, 10 fajta tropikus Amerikában terem Gyökere némelykor gumós, virága apró. A B. baselloides Humb. Bonpl. et Kunth kövérlevelü, quitói, felfutó. Gumóit (basellagumók) étkül ajánlották. Tojásalaku husos levele mint spenót ehető. Nálunk ablakot, folyosót, sirkerítést stb. futtatnak be vele s néhol borostyánnak nevezik. Későn v. nem is virít. Virága zöldesfehér, fütös.