1. kormányzóság Oroszország Ny-i részében, Szuvalki, Lomsa, Szjedlec, Volhinia, Minszk és Vilna kormányzóságok közt, 40641 km2 területtel és 1551635 lakossal (38 km2-re 1 lak.). Az egész kormányzóság homokból vagy alluvimból álló sikság; csak a Nyemen környékén dombos, csakis déli részén vannak mészkődombok. Déli részén a mocsáros vidék a tulnyomó, itt és egyebütt is sok a tó; ezek közt a legnagyobb a Nervel, a Caduvenszkoje-, Bjeloje-, Molocsnoje-, Szolockoje- és Lockoje-tavakat a Cenigovszki-csatorna köti egymással össze. A főfolyók: a Nyemen a Saraval, a Narev és a Mukavec; ez utóbbit, a Visztula mellékvizét a Pinaval, a Prjipet mellékvizével és ezáltal a Balti-tengert a fekete-tengerrel mesterséges csatorna köti össze. Az éghajlat ködöds, nedves és hüvös. Bár G. területének nagy része homokos, mégis csaknem felét eke alá fogják: főképen krumplit, azután rozsot, buzát, árpát és még kevesebb lent és kendert termesztenek. A rétek mintegy 6000 km2 területet, az erdők az egész felületnek 1/4-ét foglalják el, az utóbbiak közt a legnagyobbak a bjelszki járásban és G. város mellett vannak: ez utóbbi 106000 ha. területet borít. A vaddisznók, farkasok száma agy. Az állattenyésztés a szükségletnek megfelel. Az egyedüli legjelentékenyebb ásványvizforrás G. mellett a Druszkeniki nevü. A főiparág a posztókészítés; e tekintetben csak Moszkva és Szimbirszk mulják felül; azonkivül szeszégetés, téglagyártás, cserépedénykészítés, bőr-, kötélgyártás és rézöntés. A kereskedelem elég élénk; a kivitel tárgyai: épületfa, állatok, gabona, len, kender, posztó és gyapju; a bevitelé: selyem-, fémáruk és só. Az öszes vasutak hossza 931 km. A kormányzóság 9 járásra oszlik: ezek G., Breszt, Litovszk, Bjelosztok, Bjelszk, Kobrin, Szlonim, Volkoviszk, Szokolka és Pruzsani. Fővárosa: G: A lakosok: kis-, fehér- és nagyoroszok (ööszesen 30 5), litvánok (27 %), lengyelek (22 %), zsidók (19 %), német gyarmatosok és igen csekély számban tatárok. Vallásra nézve legalább fele a lakosságnak az orosz egyházhoz tartozik, 30 % pedig katolikus. A X. sz.-ban még jatvjag nevü (némelyek szerint litván és mások szerint szarmata) nép lakta, amely a XVI. sz. elején már megsemmisült. A XIII. sz.-ban Litvániának volt része; ezután hol a tatárok, hol a német lovagrend, hol pedig a lengyelek voltak az urai. 1501. végleg egyesíttetett Lengyelországgal. 1793-ban a második felosztásnál került Oroszországhoz. 1801-ig Szlonim kormányzóság volt a neve. Mostani nagysága 1842 óta van meg.
2. G., az ugyanily nevü orosz kormányzóság fővárosa, 120 km.-nyire Vilnától, a Nyemen jobb partján, ahol a Gidomcsanka torkollik bele, vasut mellett, (1888) 45191 lakossal, gyapju-, pamut- és selyemszövéssel, dohánygyártással és puskakészítéssel; élénk fa-, gabona- és lenkereskedéssel, amit kényelmes kikötője is előmozdít. A részben egy magaslaton épült város nagyobbára nyomorult házikókból áll, amelyek közt csak itt-ott emelkednek nagyobb épületek. Ezek közül a régi erősség düledezőben, az ujabb pedig, amelyet III. Ágost építtetett, jó karban van és katonai kórházul szolgál. G. már a XII. sz.-ban fennállott; 1241. a tatárok rombolták le, de még ugyanazon évben a litvánok foglalták vissza. Fénykorát Báthory István fejedelem korában élte, akinek 1576-86-ban kedvelt tartózkodási helye volt, ahol fényes udvart tartott. Itt is halt meg 1586 dec. 12. 1673 óta minden harmadik lengyel országgyülést itt tartottak meg. 1793. itt történt meg Lengyelország második felosztása és 1795, itt köszönt le Ponyatovszki. V. ö. Pobrovszki, G. kormányzóság (orosz nyelven) Szt. Pétervár 1863.
Ágost, von, osztrák tüzérkapitány, szül. Hannoverában 1841., elesett a könniggrätzi csatában 1866 jul. 3. 16 éves korában lépett az osztrák hadseregbe. Midőn a poroszok Chlum falunál a legkomolyabban fenyegették az osztrákokat és magát a főhadiszállást, G. mint a VIII. (erdélyi) tüzérezred kapitánya, 100 emberrel együtt önként visszamaradt és életével födözte a III. osztrák hadtest visszavonulását. 1893 okt. 3. diszes emlékszobrot emeltek neki a csatamezőn ezen felirattal:«Dem helden der Batterie der Todten».
(ejtsd: hrunlo) v. Grol, város Geldern hollandi tartományban, 32 km.-nyire Zutphentől, a Slinge és vasut mellett, (1891) 2592 lakossal. Az 1550. megerősített várost 1577-ben Orániai Móric ostromolta meg; 1606-ban Spinola visszafoglalta. 1627. pedig hosszas ostrom után Frigyes Henrik helytartónak adta meg magát.
(ejtsd: hrun), németalföldi történetiró és konzervativ államférfiu, szül, Voorburgban 1801 aug. 21., megh. Hágában 1876 máj. 19. Lejdában végezte az egyetemet és 1823. adta ki első, Prosopographica Platonica és De juris Justinianei praestantia c. műveit. Több évi tanulmányának gyümölcse, a Verspreide Geschriften c. munkája 1826. jelent meg, mig a másik kötettel csak 1869-70. készült el. 1826. I. Vilmos irodaigazgatójának nevezte ki, mely állásban a Nederlandische Gedachten c. folyóiratot szerkesztette. Hogy azonban kizárólag történelmi tanulmányainak élhessen,1833. a magánéletbe vonult. 1835. indította azután utnak az Archives, ou correspondance inédite de la maison d'Orange-Nassau sorozatnak I. kötetét (összesen 15 kötet jelent meg 1861-ig, 2 sorozatban), mely munkával nagy szolgálatot tett a hazai történetirásnak. 1841-46 között Németalföld történetét is kiadta: Handbook der geschiedenis van het Vaderland c. alat (2 köt.). 1849. képviselőnek választatott, mely állásban a monarkikus elvet védelmezte a szélső áramlatokkal szemben és egyszersmind az egyháznak az állam alól való teljes felszabadításáért lelkesedett. 1850-55-ig a Nederlander cimü konzervativ hirlapot szerkeszette. Poroszországnak 1864. és 1866. győztes lendületét féltékeny szemmel nézte és e gyanakvó szellem sugalta a La Prusse et les Pays-Bas, A mes amisa Berlin és L'empire prussien et apocalypse cimü irányzatos füzeteit is. Maurice et Barnevelt volt utolsó műve. V. ö. Stuart, In Memoriam, Notice biographique (Utrecht 1876) és Vos, G. van P. en zijn tijd (Dortrecht, 2 köt. 1886-91).
(lat. comes, franc. comte, ang. earl, olasz conte) Az eredete bizonytalan. Az V. sz.-ból származó lex Salicában garafio, grafio alakban fordul elő és a király által kinevezett, egy gau, pagus élére állított legfőbb hivatalnok cime volt, s mint ilyen eredetileg hivatali állást jelentett. Grimm Jakab a gisello szóval egyértelmünek veszi, ami annyi mint socius, a király társa. A sali törvény értelmében a gróf, mint a gau elöljárója törvény elé idézhetett, az itéletet végrehajtotta stb. Később a comes titulust nyerték s hatalmuk, különösen a frankoknál, a királyi hatalom növekedtével szintén nőtt. Ekkoriban már a vétségeket hivatalból üldözte, a rendőrség alatta állott, háboruban a katonaságot vezette, a jövedelmeket kezelte stb. Ennek fejében a király bizonyos földbirtokot adott neki hivatalnokoskodása tatamára. Helyettese a király által kinevezett vacirius volt, és az általa kinevezett kiküldött missus comitis, ellentétben a király rendkivüli küldötteivel, a missi egis-ekkel, kik a grófi cimmel nem birtak. Nagy Károly a törzsi hercegségek megszünte után országát grófságokra osztotta fel; ekkor a IX. sz.-tól kezdve a vicarius helyett, különösen a D-i tartományokban, a vicecomes tünt fel, melyből a francia vicomte, az olasz visconti szó származott. A pfalzgróf (comes palatii, comes palatinus) eleintén a törvényszéki üléseknél mint jogtudós működött, a IX.-sz.-tól kezdve a kancellárral együtt az udvar ügyeit végezte, és a legfőbb itélőszéket vezette. A karolingi idők után a grófok jövedelme tetemesen nagyobbodott. A különféle adók és fizetések mellett, melyet alattvalóik teljesítettek, királyi beneficiumokat nyertek élethossziglani használatra. Miután pedig ezen hűbérek, ha hosszabb ideig voltak egy ugyanazon grófok birtokában, azok birtokaival maradandón egybeforrtak, megmagyarázható a későbbi grófságok alapjául szolgáló óriási birtoktömegek. Ekkor grófság alatt már nem hivatalt, hanem egy kerületet értettek, melynek birtokosa bizonyos jogok, különösen a törvénykezés jogával birt. A XI. sz.-tól a grófok nevöket már nem a gau-tól, hanem törzsbirtokuktól vették, és nem is használták már általában a grófi, hanem a «nobiles» vagy «liberi domini» cimet. A törvénykezést nem ők, hanem megbizottjuk végezte. A régi gaugrófok ekkor, hogy magukat ez ujabb hűbéri grófoktól megkülönböztessék, tartományi grófoknak (comites provinciales) nevezték, és felszabadítva magukat a hercegek befolyása alól, a birodalmi rendek első osztályát alkották. A hercegekkel nemsokára egy rangba helyezkedtek a markgrófok (határgrófok), kik a határszéli tartományok élén állottak, és a pfalzgrófok, kik a király helyett az igazságszolgáltatást kezelték. A XIII. sz. óta változás nem igen állott be; a német császárok által kinevezett grófok v. hercegek ugyan állásukra nézve az előbbiekkel egyenranguak voltak, de a tartományi főnökség hatalma alól az illetőket nem emancipálták. A valódi birodalmi grófok, kik közé csakazok számíttattak, kik 1582-ig a birodalmi rendiséggel birtak, a birodalmi gyüléseken nem egyenként, hanem kuriák szerint szavaztak, milyen kettő volt: 2 wetteraui és a sváb, melyekhez 1640-ben a frank, 1653. a vesztfáliai járult. Hercegesített grófok az olyanok voltak, kiknek a fejedelmi jogok gyakorlása biztosítva volt. A XIX. sz. óta ezek souverenitása is megszünt, csak a hessen-homburgi tartománygróf gyakorolta ezt 1866. bekövetkezett haláláig. A burggrófok ép ugy, mint a gaugrófok, a pallosjogot és törvénykezést gyakorolták kerületükben a szabadok felett, ebbeli hatalmukat császári adományozás utján nyerték. A freigrófok v. gogrófok Vesztfáliában a Vehmgerichtet gyakorolták császári adomány nélkül, és csak később itéltek minden oly ügyben, mely nem szabadokat érintett. A régebbi cimek, u. m. Holz-, Salz-, Deich-, Mühl- és Wasser-grófok különös, a tartományuri törvényszéktől eximált helyzetet jelöltek, mig a regensburgi Hansa-gróf a kereskedelmi biróság elnökét jelentette. A merowing időktől ered a stallgraf cim (comes stabuli, franc, connétable, ang. constable), melynek későbbi neve marschall volt. Tiszte volta királyi istállók felügyelete, később háborukban főhadvezér volt. A XIV: sz.-ban keletkeztek az udvari pfalzgrófok (comites saleri palatii lateranses), kik a pflanzgrófoktól teljesen különböztek, s kiknek hivatala volt az egyes királyi jogok gyakorlása. L. még Comes és Dinasztia.
Grófok hazánkban azok, kik királyi kegyelemlevél által grófi méltóságot nyertek. Mint ilyenek a második országrendhez, a világi főurak rendéhez (Status magnatum v. procerum) tartoznak. Hivatalos cimök: tekintetes és nagyságos (spectabiles et magnifici). A báróknak hivatalos cime: nagyságos, mig a méltóságos (illustris v. illustrissimus) cim csak a hercegeket illeti meg.
a germán államoknak közigazgatási szervezete, l. Gróf.
rum, cukor és forróviz összekeveréséből álló ital. Különösen Angliában, Észak-Amerikában és Észak-Európa tengermelletti országaiban van elterjedve.
1. Gusztáv, politikus, szül. Kolozsváron 1811., megh. Budapesten 1874 ápr. 7. Elvégezvén gimnáziumi és jogi tanulmányait, 1830. az erdélyi kir. főkormányzószék szolgálatába állott, ahonnan 1837. Kolozsvár főjegyzőjévé válaszották meg; 1847-49. a város főbirája volt s nagy része volt abban, hogy Kolozsvár 1848-49. a végelpusztulástól megmenekedhetett. 1850-61. kerületi főnök volt Marosvásárhelyt, Nagyszebenben, Szilágy-Somlyón, majd helytartósági tanácsos Nagyszebenben. Az erdélyi kir. főkormányszéknek tanácsosa, aztán alelnöke lett, felosztásakor pedig a belügyminisztériumba került (1872) helyettes államtitkárnak. 1848 előtt két izben volt Kolozsvárnak az erdélyi országgyülésen képviselője, 1872. Szász-Sebes országgyülési képviselője lett. Több proklamációt bocsátott ki és irt egy Követjelentést is. V. ö. Szinnyei, Magyar irók.
2. G. Gusztáv, jogtudós, az előbbinek fia, szül. Kolozsvárt 1840 jul. 15. Középiskoláit és jogi tanulmányait elvégezvén, fogalmazó-gyakornok lett a kir. főkormányzószéknél. 1863. a kolozsvári kir. jogakadémiához a büntetőjog és polgári törvénykezés tanárává nevezték ki, 1866. jogtudor lett, s 1872. a kolozsvári egyetemen a büntetőjog rendes tanára, 1874. nyugalomba vonult. 1866 óta tagja az erdélyi róm. kat. státusnak és igazgató-tanácsnak, egy ideig intendánsa is volt a kolozsvári szinháznak. Értekezéseit, cikkeit részint a szaklapokban, részint a napilapokban tette közzé. Magyar polgári törvénykezési rendtartása 1870. (Kolozsvár) jelent meg. Egyéb munkáira vonatkozólag v. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
város Lipcse szász kerületi kapitányságában, 25 km.-nyire Lipcsétől, vasut mellett, (1890) 5391 lak., cipőgyárakkal, bőr- és sörgyártással; közelében régi kastély romjaival.
(ejtsd: groá), Morbihan francia départementhoz tartozó sziget az Atlanti-oceánban, 22 km.-nyire Lorienttól. A szárazföldtől a 6 km. széles Basse des Bretons vagy Coureaux de G. választja el. Területe: 1476 ha. mintegy 5000 lak., akik nagyobbára halászok és tengerészek. Legnagyobb emelkedése 50 m. Két világító torony és egy erősség van rajta. A magas partu szigeten számos a barlang és megalit, amiért is azt hiszik, hogy druidák lakták egykoron.