járási székhely Drezda szász kerületi kapitányságban a Roder és vasut mellett, (1890) 1938 lak., gyapju- és selyemfonókkal, posztógyártással (10 gyár), szivar-, bőr-, gépgyárakkal, réz- és cinnárukészítéssel. A szabályosan épült és régi erődítményei helyén szép ültetvényekkel ellátott városnak legjelentékenyebb épülete a főtemplom, amely előtt I. Vilmos császárnak emlékszobra áll. G. eredetileg Meissen őrgrófsághoz, 1312-16. Brandenburghoz tartozott; 1485 óta Szászország birtoka. 1813 máj. 16. itt oroszok és franciák ütköztek össze egymással.
l. Enzersdorf.
1. tartomány Toscana olasz compartimentóban, Pisa, Siena, Róma tartományok és a Földközi-tenger közt. A hozzátartozó Giglio és Giannutri szigeteket is beleszámítva, területe: 4421 km2, lakóinak száma (1881) 114295. Ny.i és középső részeit hegyek takarják, amelyek közt a Monte-Amiata (1734 m.) a legmagasabb. Az Ombrone és a délibb Albegna öntözik. A partok mentén nagy kiterjedésüek a maremmák. A földmivelésen és állattenyésztésen kivül a lakosok foglalkozása még a tengeri sófőzés. Az egész tartomány egy járást alkot.
2. G., az ugyanily nevü tartomány fővárosa és püspöki székhely, 2 km.-nyire az Ombrone jobbpartjától, a Maremma Grossetanában, vasut mellett, (1891) 8700 lak. Az 1294 megkezdett és 1855. restaurált szép székesegyházának homlokzata sokszinü márványból készült., a városházán etruszk régiségek gyüjteménye van. A város körül és tőle Ny-ra sikság terül el, melyet az ókorban még tó vize (Cicero Lacus Preliusa) takart; későbben az egészen eliszaposodott és kigőzölgéseivel környékét veszélyessé tette. Ujabb időben a mocsarakt lecsapolták, ami által a város is egészségesebb levegőjű, a mocsarak pedig termékeny földdé váltak. G. közelében vannak a régi etruszk városnak, Rusellaenek romjai és a kénesvizü Bagni di Roselle nevü fürdőhely.
az ugyanily nevü járás székhelye Starkenburg hesseni tartományban, a Schwarzbach és vasut mellett, (1890) 3692 lak., egy cukor-, két olajgyárral és 3 szeszégetővel.
l. Glockner.
falu Merseburg porosz kerületben Lützen közelében, (1891) 528 lak., Lipót hessenhomburgi hercegnek emlékszobrával. ismeretes az 1813 máj. 2. a határában vivott ütközetről, amely a Lützen (l.o.) melléki csata néven ismeretesebb.
1, Tamás, olasz iró, szül. Bellunóban 1791 jan. 24., megh. Milanóban 1853 okt. 10. Papnak nevelték, de megszökött a szemináriumból és ügyvéd lett. Eleinte barátja, Porta példájára (l.o.) milanói dialektusban irt egy Prineide c. szatirikus költeményt az osztrák uralom ellen s egy Fuggitiva c. verses novellát, de aztán rátért az irodalmi nyelv használatára. A romantikus iskolához csatlakozott, mely akkor Manzoni vezérsége alatt küzdött a klasszicisták ellen és az olasz történelemből vett hazafiaas szellemi munkáival ő is nagy hatással volt korára. Rövidebb verses elbeszélései (az említett Fuggitiva és az Ildegonda) nagysikert arattak, de már a Lombardi alla prima Crociata c. 15-énekes éposz, tele avad-romanticizmus mindenféle tulhajtásával, már az ő közönségének sem igen tetszett. utolsó költői műve az Ulrico e Lida c. novella volt. irt egy történeti regényt is (Marco Visconti), Manzoni nyomán járva, aki nagyon szerette őt és akinek házában 15 évig lakott is. Egy dala (Rondinella pellgrina) Olaszországban rendkivül népszerü lett és még ma is dalolják. Összes munkái legujabb kiadása: Milano 1862. V. ö. Cantis, Alcuni ital. contemp. I. köt. (Milano 1868); Curti, T. G. (u.o. 1862).
2. G. Lajos, olasz zeneszerző, l. Viadana.
1. Ferenc Rudolf (Grossing), nemes család ivadéka, szül. 1751., megh. Grazban 1830 okt. 12. József császár kabinetjében alkalmazata, de mint megbizhatatlan embert nemsokára elbocsátotta. G. azután nyugdijba lépett és Grazban élt. Hét nyelvet beszélt, ezek közt a hébert és törököt is. Szabad idejét tanulmányozással és irodalmi foglalkozással töltötte és többek között egy többnyelvü szótáron is dolgozott. Hirhedt műve: Jus publicum Hungariae (Halle, illetőleg Pest [Eggenbergernél] 1786), melyben a magyar királyi hatalom abszolut voltát vitatja. Ungar, allgem, Staats- und Regimentsrecht (Bécs 1876); Josefs II. Briefe (2. kiad., 1822); Refutatio juris publici Hungariae (Halle, ill. Pest, Eggenbergernél 1791); Tabulae chronologicae (a magyar királyok, nádorok sb. felsorolásával, Pozsony 1806).
2. G. János, jónevü természettudományi iró, jezsuita, szül. Komáromban 1728 szept. 27., meghalt u. o. 1830. Tanulmányainak befejezése és fogadalmainak letétele után a humaniorák tanára volt Nagyszombatban, a bécsi Teréziánumban és a kassai rendi iskolában. A társaság eltörültetése után mint esztergom-egyházmegyei pap Komáromban tartózkodott; 1780. tábori pap lett; 1802. hitoktató volt Komáromban. Művei: Dissertatio de terrae motibus R. Hungariae... ab a. 1040-1783. (Győr 1783); Universa historia physica R. Hung. (1793). I. Zoologia (591 lap). II. Historia avium (462 lap). III. H. piscium et amphibiorum (400 lap). IV. H. insectorum (416 lap). V. Regni vegetabilis pars I. Dendrologia, sive historia arborum er fructium (344. l.). irt ezeken kivül számos latin költeményt. V. ö. Zelliger Alajos, Egyh. irók csarnoka; Márki, Dr. G. János hazánk mult századbeli leirója. Természettud. füzetek, 1882., három közlés.
falu Gumbinnen porosz kerületben, 15 km.-nyire Wehlautól, (1890) 503 lak., ismeretes az oroszok és poroszok közt 1757 aug. 30. itt vivott csatáról. Az Apraxin vezérlete alatt 60000 emberből álló orosz sereg a Lehwald vezérelte 20000 poroszt megverte és visszavonulásra kényszerítette.
Ignác, fizikus, szül. Gönc-Ruszkán (Abauj vármegye) 1823 febr. 16., megh. Budapesten 1866 máj. 21. Atyja rabbinusnak szánta, azért ifju korában csakis héber teologiai tanulmányokkal foglalkozott. Titokban a gimnáziumra készült, melynek felsőbb osztályait Szarvason kitünő eredménnyel 1843. végezte. Innen a prágai egyetemre ment, hol matematikai és pedagogiai tanulmányokkal foglalkozott. Miután a tanítói oklevelet elnyerte, hazajött és 1847-1851-ig Győr-Szigeten mint tanító működött, innene a fővárosba költözve az 1852-től 1854-ig tartó időközben a József-ipariskolán tanult. 1854. a pesti izraelita hitközség leányiskolájának vezető tanítója lett, 1857. a pesti kereskedelemi akadémia tanárává neveztetett ki. 1862. mint telegráf-mérnök és pénzügyi ellenőr a pest-losonc-zólyomi vasuttársaságnál lépett szolgálatba, mely állásban korán bekövetkezett haláláig maradt. G. a higanylégszivattyunak feltalálója. A tőle szerkesztett, később a műegyetemnek átengedett, még jelenleg is ott látható készüléket Sztoczek József a kir. m. Természettudományi Társulat 1859 jun. 4. tartott ülésén bemutatta. G. Geisslert és Sprengelt megelőzte, csakhogy elsőségi jogát ezekkel szemben soha sem védelmezte és találmányát a külföldi tudományos közlönyökben közzé sem tette. 1854. uj szerkezetü gazometert talált fel, 1865. szabadalmat nyert a telegráfvonalak berendezésére vonatkozó javításra, melyet rövid időre bekövetkezett halála miatt nem hasznosíthatott. 1864. a pesti áru- és értéktőzsde megbizásából táblázatokat készített, melyekből a gabonanemek mázsánkinti árát bizonyos gabonamennyiség sulyából azonnal megmondhatjuk. Néhány műve: Führer in der geometr. Analyse d. Krystallographie (Lipcse 1857); Az elemi betüszámtan alapvonalai (Pest 1857).