Ármin, német numizmatikus és heraldikus, szül. Hannoverában 1802 dec. 18. Götingában jogot tanult, egyideig a hannoverai kir. érem-gyüjtemény őre volt s szerkesztette a tőle alapított Blätter für Münzkunde c. lapot. Műveinek legnagyobb része a német középkori pénzekről szól. Megemlítjük a következőket: Die Münsterschen Münzen des Mittelalters und dasältere Münz-und Geldwesen Westfalens (1856); geschichte des kgl. preussischen Wappens (1861), Geschichte der welfischen Stammwappen (1863), Osnabrückische Geld und Münzgeschichte (1864); Die Geldlehre, insbesondere der Wiener Münzvertrag von 1857 (1867); Geschlechts- und Wappenbuch des Königsreichs Hannover und des herzogtums Braunschweig (Hannovera 1852). Becsesek Stammtafeln (Lipcse 1877) c. genealogiai táblái is.
(ejtsd: grót), György, angol töténetiró és politikus, szül. Clay Hillben (Kent) 1794 nov. 17., megh. 1871 jun. 18. Atyja eleintén saját banküzletében alkalmazta, amellett azonban G. a klasszikus irókat forgatta és a politikai életben is résztvett. 1821. adta ki - névtelenül - első irodalmi kisérletét, melyben a hirneves Macintoshnak Essay on paliamentary reform c. művét megtámadta; ezt követte az Ont he essentials of parliementary reform c. művecske. Mind a két munkában a liberalizmus hivének vallotta magát. Midőn pedig 1832. Londonban a parlamentbe választották, a radikális párthoz csatlakozott és ezóta évenkint a titkos szavazásmódot hozta javaslatba. Indítványát azonban a tory párt és a wigh-ek egy frakciója évről-évre leszavazta, amiért azután 1841. mandátumát letette. Némi előkészületek után hozzáfogott nagyszabásu művének megirásához, melyből az I. kötet 1846. megjelent. Ez a History of Greece c. hires munka eredetileg 12 kötetből (és 2 pótkötetből) állott; a későbbi kiadások pedig 12 kötetből. A munka felöleli a régi görögök történetét kezdettől egyészen Nagy Sándor haláláig. G. azonfelül még két munkával gazdagította az irodalmat: Plato and the other companions of Socrates (1864, 3 köet; IV. kiad. 1885) és egy hasonló cimü, Aristotelesről irt művéveé (1872, 2 kötet), melyet Bain és Robertson rendeztek sajtó alá (ez utóbbi művet csonkán hagyta hátra). Egyéb, hagyatékában talált munkái: Minor works, with critical remarks (1873); Fragments on ethical subjects (1876); Seven letters concerning the politics of Switzerland pending the outhbreak of the civil war in 1847 (1876), mely műben a Sonderbundskrieg történetét irja le. G. élete egyébiránt gondtalanul folyt le; kortársai meghajoltak nagy tehetségei előtt; az oxfordi egyetem tiszteletbeli doktornak választotta, a londoni egyetem pedig alkancellárjának. Tetmét a Westminster-apátságban helyezték nyugalomra, Gibbon mellé. Nagyműveltségü neje, Harriet (megh. 1878 dec. 29.), kegyeletes biográfiát irt G.-ról, melyet Seligmann ford. németre (Lipcse 1874). V. ö. Eastlake lady, mrs. G. (London 1881).
1. György Frigyes, német filologus és régiségbuvár, szül. Münchenben 1775 jun. 9., megh. Hannoveában 1853 dec. 15. Tanulmányait Göttingában végezte, u. i. 1797. tanár volt a gimnáziumon, 1803. prorektor a M. m. frankfurti gimnáziumon és 1821-től igazgatója volt a hannoverai liceumnak. G. volt az első, ki a titkos asszir ékirást megfejtette; halhatatlan érdemeit azonban csak halála után méltatták. Művei ez irányban: Beiträge zur Erläuterung der persepolitanischen Keilschrift (Hannovera 1837); Neue Beiträge z. Erläuterung der babylonischen Keilschrift (u.o. 1840). Ó-Itáliáról irt munkái: Rudimenta linguae umbrice (u.o. 1835-38, 8 füzet); Rudimenta linguae oscae (u.o. 1839) és Zur Geographie u. Geschichte von Alitalien (u.o. 1840-42, 5 füzet) V. ö. Meyer W., G.-s erste Nachrichten (1802-1803 von seiner Entziffrung der Keilschrift (Göttinger Nachrichten 1893, 14. sz.).
2. G. Frigyes Ágost, az előbbinek rokona, nyelvész, szül. Ilefeldben 1789 dec. 12., megh. 1836 február 28, tanulmányait Göttingában végezte, 1821. tanár lett az ilefeldi pedagogiumon, 1831. a göttingai gimnázium igazgatója és 1835. rendkivüli tanár az ottani egyetemen. Főművei: Ausführliche Grammatik der lat. Sprache (2 köt. Hannovera 1829-30); Lat. Schulgrammatik (2 köt., 2. kiad. 1842) és Grundzüge einer neuen Satztheorie (u.o. 1827).
3. G. Károly Lajos, német történész és régiségbuvár, G. György Frigyes fia, született M. m. Frankfurtban 1807 dec. 22., megh. 1874. okt. 27. A filologiát Göttingában tanulta, 1833. a hannoverai liceumhoz, 1853 a kir. levéltárhoz került, ahol 1868. az érem- és levéltár vezetője lett. Művei közül nevezetesebbek: Die Münzen der griech., parth. und indoscyth. Könige von Bakterien und den Ländern am Indus (Hannovera 1839); Imperium Romanum tributim descriptum (u.o. 1863); Die Stempel der röm. Augen rzte (u.o. 1867). Ezenkivül néhány szász város történetét irta meg.
388 m. magas hegy a Teutoburgi erdőben, Lippe-Detmold hercegségben, 5 km.-nyire Detmoldtól. Fátlan csúcsán áll a Bandeltől mintázott, 57 m. magas Arminius-szobor a cheruskoknak a rómaiakon itt kivivott győzelme emlékére.
(olasz) a. m. furcsa; a könyvnyomdászatban egy betüfajtát neveznek igy, amelyet merészen hajlott, csaknem mindenütt egyforma vastag vonalak jellemeznek. - G. a művészetben l. Arabeszk.
1. Kolos, német költő, az uj-alnémet (palttdeutsch) irodalom megteremtője, szül. Heideben (Holstein) 1819 ápr. 24. Szülővárosában tanítói állást nyert. Szabad idejét filozofiai, természettudományi és matematikai tanulmányokra szentelte. 1847. egészségügyi szempontból Fehrmann szigetére ment, hol a költészettel foglalkozott, verseinek nagy részét itt irta meg. 1853. Kielbe ment, honnan Németországot és Svájcot beutazta, azután pedig Bonnba, hol 2 évig tartózkodott; itt az egyetem tiszteletbeli tudorának választották meg. Innen Drezdába, majd ismét Kielbe ment, hol 1866. egyetemi tanár lett. 1872. megkétszerezték fizetését és 1875. elnyerte a Schiller-dijat. Hirnevét Quickborn (Hamburg 1853, 17. kiad. Kiel 1892; Specktertől illusztrált kiadás, Hamburg 1856, 2. kiad. 1868) c. versgyüjteményével szerezte meg, melyben a népies lira és románc hangját kitünően találta el. Az elbeszéléseknek is egész sorozatát irta meg, melyek egyszerüségük és természetességük által tünnek ki. Egyéb alnémet nyelven irt munkái: Voer de Goern gyermekversek (Lipcse 1858); Rothgeter-Meister Lamp und sin Docher (Hamburg 1862); Ut min Jungsparadies (1876); a Quickborn második része stb. A Briefe über Hochdeutsch und Plattdeutsch (Kiel 1858) c. iratában azt állítja, hogy a felnémet nyelv győzelme az alnémeten az irodalom veszteséségre történt. Összegyüjtött munkái 4 kötetben jelentek meg (Kiel 1893.). V. ö. Eggers, Klaus G. und die Plattdeutsche Dichtung (Berlin 1885); Klaus G., Lebenserrinnerungen (Kiel 1891), kiadta Wolf E.
2. G. Pál, német mineralogus, szül. Magdeburgban 1843. jun. 23. Ásványtant, geologiát tanult s 1870. a berlini egyetemen magántanárrá habilitáltatta magát; 1872. Strassburgban, 1883. Münchenben az ásványtan tanára s egyszersmind az állami ásvány-gyüjtemény őre lett. Érdeme, hogy a strassburgi és müncheni egyetemeken az első ásványtani laboratóriumokat rendezte be. Művei: Tabellarische Übersicht der Mineralien (Braunschweig 1874, 2. kiad. u. o. 1882. 3. kiad. 1889), Über das Studium der Mineralogie auf den deutschen Hochschulen (Strassburg 1875); Physikal. Krystallographie (Lipcse 1876-1885); Die Mineralsammlung der Universität Strassburg (Strassburg 1878); Repertorium der mineralog. u. krystall. Litteratur v. 1876-85 (Lipcse 1886); Grundriss der Edelsteinkunde (u.o. 1887). 1877 óta a Zeitschrift für Krystallographie-t adja ki.
Hugo, németalföldi államférfiu, szül. Delfben 1583 ápr. 10., megh. Rostockban 1645 uag. 28. Előkelő családból származott és tizennegyedik éveiben már a lejdai egyetemnek tanítványa volt, hol a hirneves Scaliger különös barátságára méltatta. 1598-ban Oldenbarneveld magával vitte Franciaországba. Ugyanezen évben nyerte el a doktori oklevelet. 1607. kinevezték Holland, Seeland és nyugati Frizföld közügyészévé. Nemsokára a tenger szabadságáról és a Batav köztársasság régiséréől irt fontos könyveket. 1613. Angliába küldték rendkivüli követül. Midőn innen visszatért, Rotterdam szindikusává lőn (1613). Szabad idejében Lukanus kiadásán ésa holland háboru történelmén dolgozott. 1616. a holland rendek megbizásából többedmagával Amsterdamba ment a türelem-ediktum elfogadtatása végett. Azonban fáradozásai hiábavalók voltak. Móric, a ravasz orániai fejedelem csel és erőszak által annyira megerősítette pártját, hogy 1618. Oldenbarneveldet, G.-t és Hogerbeetset a törvényes formák mellőzésével halálra itélték. G.-t azonban fölmentették, de élethosszig tartó fogságra és javainak elkobzására itélték. Neje csel utján könyves ládában szabadítá ki Löwenstein várából. Ekkor azután Antwerpenen át Párisba menekült, ahol 3000 livre évi járadékot nyert. Főfontosságu munkája az 1623. megjelent és XIII. Lajosnak ajánlott műve a háboru és béke jogáról (Hugonis Grotii de jure belli ac pacis libri tres). 1631 okt.-ben Rotterdamba vonult. Hazája oly hidegen és bizalmatlansággal fogadta, hogy csakhamar eltávozott. Egyideig Hamburgban tartózkodott, végül 1634 máj.-ban a svéd ország-kancellár Oxenstierna meghivására majnai Frankfurtba távozott, majd meg a svéd korona követe volt a francia udvarnál. Törekvései a katolikusok és a többi keresztény felekezetek egyesítésére gyanuba keverték és miattok elvesztette Oxenstierna bizalmát, 1645 elbocsáttatását kérte és ekkor Stockholmba, majd Lübeckbe ment. A vihar azonban Danzigtól nem messze partra vetette és sulyos betegen ért Rostockba, hol meghalt. Holttestét bebalzsamozták és templomba helyezték, később Delftbe szállytották, ahol a hálás utókor nagyszerü emléket emelt tiszteletére (1780). Siriratát ő maga fogalmazta: «Grotius hic Hugo est, Batavus, captivus et exul, legatus regni Suecia magna tui». Könyvtárát és kiéziratait a svéd királynő Vossius Izsák által 24000 frtért megvásároltatta. Teologiai munkáit fia Péter adta ki négy folians-kötetben. Az ó-szövetség magyarázatát Döderlein adta ki 1775. három kötetben Halleban. De veritate religionis christianae cimü munkája, melyet fogságában kezdett irni holland versekben, általánosan kedvező fogadtatásra talált, ötször fordították francia nyelvre, háromszor németre és majd minden nyelven megjelent, sőt khinai, maláji és arab nyelveken is. Történelmi munkái közül legnevezetesebb Amerika eredetéről irt műve. E nembe tartoznak az 1657. fiai által Amsterdamban kiadott történelmi munkái is: Hugonis Grotii annales et historiae de rebus Belgicis; Hitoria Gothorum, Vandalorum er Longobardorum. Mint költő különösen latin költeményei által tett hirnévre szert (első kiad. 1617). Három tragédiát is szerzett: Christus patiens, Sophompaneas, t. i. világüdvözítő és Adamus exul. (Kiad. Anthologiai graeca cum versione latina H. Grotii, edit, ab Hier. de Bosch. Ultraj. 1795-1798). Leveleiből unokái adtak ki egy gyüjteményt 1687-ben (2500 levél XI. Károlynak ajánlva), a többiek 1806. és 1809. láttak napvilágot; 1829. pedig ilyen cimmel. Epistolae ad Joh. Oxenstiernam et Joh. Ad. Salv. etc. ineditae, Harlem.
Fülöp, német rajzoló, szül. Stettinben 1841 jun. 27. Gépész volt, azután a hannnoverai műegyetemre, majd Düsseldorfba került, hol Sohn és Lasch tanítványa volt. Képeket készített, többek között a berlini Grote-féle könyvkereskedés Schiller-, Goethe-, Lessing- és egyéb kiadásaihoz, valamint a stuttgarti Deutsche Verlagsanstalt Goethe-kiadásához.
l. Grotto.
(olasz) a. m. barlang, földalatti üreg. Az építészetben - különösen kertek diszítésénél - faragatlan sziklákból, cseppkövekből stb. mesterséges, boltozott üregeket készítünk, melyekből többnyire viz fakad ki. Ilynemü diszítések a mult évszázadban voltak divatosak.