(ejtsd: grusi) Emánuel gróf, francia marsal, szül. Párisban 1766 okt. 23., megh. St. Etienneben 1847 máj. 29. Hadipályáját már 14 éves korában megkezdette s 19 éves korában kapitány volt a királyi testőrségben. A forradalom kitörésekor a forradalmi párthoz csatlakozott, 1795. dandártábornok és táborkari főnök lett a nyugati hadseregnél, 1798. Joubert alatt Olaszországban harcolt s Novinál sulyos sebet kapott és fogságba esett. Kiszabadulása után előbb Graubündenbe, majd Moreau hadseregéhez Németországba ment s jelentékeny része volt a hohenlindeni győzelem kivivásában. Az 1806. és 1807 hadjáratokban is kitünt s 1809. Wagramnál, mint az összes lovasság parancsnoka oly ügyességet fejtett ki, hogy Napoleon a becsületrend főtisztjévé nevezte ki. Az 1812. hadjáratban mint a lovasság egy részének vezére vett részt, de 1813. elhagyta a hadsereget, mivel a császár kérését, hogy hadtestparancsnok legyen, nem teljesítette. Midőn a szövetségesek 1814. a Rajnát átlépték, ismét szolgálatba lépett, nagy vitézséggel küzdött Troyes, Joinvilliers stb. mellett s Craonnenál sulyos sebet kapott. Az első restauráció után számüzetett, de már 1815 elején visszatért. Midőn Napoleon Elba szigetét elhagyva, Franciaországban kikötött, G. azonnal hozzácsatlakozott s szétverte az Angouleme herceg vezérlete alatt állott királyi csapatokat, amiért Napoleon marsallá és az összes lovasság parancsnokává nevezte ki. A ligny-i csata után őt bizta meg Napoleon a porosz hadsereg üldözésével s ő a császár parancsát betü szerint véve, jun. 18. Wavrenál megtámadta a Thielmann által vezetett porosz hadtestet, ahelyett, hogy mint tábornokai sürgették, az ágyudörgés után Waterloo felé sietett volna. Napoleon, ki eközben Waterloonál egyre várta G. megérkezését, utóbb őt okolta csata veszteségével és még emlékirataiban is G.-t tüntette fel bünbak gyanánt. G. a waterloo-i csata után Namurbe vonult vissza, s miután a szövetségeseket hiába igyekezett visszatartani, hadseregével Páris felé visszatért. A Bourbonok másodszori visszatérése után mint számüzött Észak-Amerikába ment s csak 1819. nyert engedélyt a visszatérésre. A juliusi forradalom után Lajos Fülöp elismerte marsallnak s 1832. pairré nevezte ki. Emlékiratait unokája adta ki (Mémoires du maréchal de G., Páris 1873-74, 5 köt.).
(ejtsd: gruszé) Paszkál, francia szocialista politikus és képviselő, szül. Korzika szigetén. 1844. az orvosi pályára lépett s azután több rendbeli radikális lapnál dolgozott. 1870 szept. 4. után átvette a Marseillaise szerkesztését, nemsokára azonban beállt önkéntesnek a németek elleni harban. 1871 márc. 26. a communeba választották, annak leveretése után pedig rabságra itélték s Uj-Kaledoniába vitték (1872), ahonnan azonban két év multán megszökött. Azután Angliában tartózkodott, ahonnan 1881, tért vissza Párisba. Daryl Fülöp s Laurie André álnév alatt többrendbeli munkát irt, különösen Angliáról; igy La vie partout (9 köt.); Le Yacht (1890); Histoire de deux enfants de Londres; La vie de college dans tous les pays (9 köt.); L'héritier de Robinson (1884); L'épave du Cynthia (1885); Le capitaine Trafalgar (1886); De New-Yoork aBrest en sept heures 81889); Le secret du mage (1890). 1893. ujra a politikai pályára lépett, amire szept. 3. Párisban meg is választották a képviselőházba, melyben jelenleg is a szocialisták egyik vezérférfia 1893 december 4, ő tette a szokásos indítványt a közbocsánatot illetőleg és a megejtett szavazás (257:226) mintegy az ujonnan kinevezett Périer-Raynal-kabinet tüzpróbájának volt tekinthető. 1894. (máj.-jun.) különösen az anarkisták ellen hozott törvényjavaslatot kárhoztatta. 1894 október 23-án a Boulanger- féle összeesküvésben kompromittált monarkista politikusok, igy Cassagnac ügyében interpellálta Dupuy miniszterelnököt és egyuttal ujra megpendítette a közbocsánat kérdését.
Vilmos Róbert, sir, angol fizikus, szül. Swanseaban 1811 jul. 11. Eleinte Londonban ügyvéd volt, később pedig 1841-46. a London Institution-on a fizika tanára. 1840 óta G. a Royal Sociéty tagja. G. a drótok galvanikus izzásával s a galvanáram kémiai működésével foglalkozott és a galván polározáson alapuló gázbattériát (l. Galvánelem) szerkesztette. Nevezetes művei: On the correlation of physical forces (London 1847) és On a new voltaic battery of great energy (Phil. Mag. Ser. III., XV. 1839), melyben a cinkplatina-láncát irja le.
1. Károly József gróf, porosz tábornok, szül. Schrengenben 1788 szept. 17., megh. Neudörfchen birtokán 1876 jul. 13. Már az 1806-7. francia háboruban is részt vett, az 1812-14. hadjáratokban pedig már mint őrnagy szerepelt. 1814. Luxemburg ostroma közben sulyosan megsebesült, de felépülvén, 1815. Ligny s Waterloo mellett kitett magáért. A következő békekorszakban a lovassági parancsnokságig vitte föl és IV. Frigyes Vilmos szárnysegéde lett. 1849. a badeni felkelés elnyomására rendelt hadtestet vezényelte. 1852. lovassági tábornokké, 1853. a gárda-hadtest parancsnokává tették. 1858 jun. 1. nyugalomba vonult, politikai tekintetben (mint a porosz felsőház tagja) a klerikális és abszolutisztikus párthoz szított. Irodalmilag nem volt tevékeny, de része volt Clausewitz (l.o.) müveinek kiadásában.
2. G. Ottó Frigyes vonder G., német utazó, szül. Praltenben (Ermeland) 1657., megh. Osterodenben 1728. A nagy választó-fejedelem meghagyásából mint brandenburgi őrnagy Guinea partján, a Manfro hegyen felépítette Grossfriedrichsburg várát (1683). Munkája: Orientalische Reise (Marienwerder 1694, 2. kiad. Danzig 1779).
Károly, iró, szül. Berzaszkán (Krassó-Szörény) 1847 jun. 18. A katonai pályára lépett, melyen mint tüzérhadnagy működött, irodalmi művei a magyar népmonda és kulturtörténetre nézve is becsesek. Ilyen a Königssohn Marko (1883); Die Schlacht auf dem Amselfeld (1885); Nehmends Brautfahrt (Bécs 1890); ennek a törökből fordított népies éposznak egyik főalakja Szapáry Péter, akit a törökök 1657. Csikvárnál elfogtak; szinhelye Buda és Kanizsa, ideje pedig a XVII. század.
Miksa Gusztáv, német nyelvész, szül. Lipcsáben 1844 máj. 4., tanulmányozta a klasszikus német és román nyelvészetet, 1874. rendkivüli tanár lett a zürichi egyetemen, 1875. mint rendes tanárt Boroszlóba és 1880. Strassburgba hivták meg. Következő fontos művek szerzője: Die handschriftlichen Gestaltungen der Chanson de geste Fierabras (Lipcse 1869): Über die Liedersammlungen der Troubadours (Strassburg 1877); Vulgärlateinische Substrate romanischer Wörter (1884-90); Grundniss der romanischen Philologie (Strassburg 1886); Abriss der Geschichte der lateinischen Litteratur des Mittelalters Carmina Clericorum (5. kiad. 1888) stb. 1877 óta szerkeszti a Zeitschrift für romanische Philologie c. folyóiratot, mellyel évente a román nyelvészet bibliográfiája jelenik meg.
az ugyanily nevü stiriai kerületi kapitányságnak székhelye, a felső Enns völgyében, a Dachstein déli lejtőjén, 752 m. magasban, vasut mellett, (1890) 1097 lak. Plébánia-temploma az V. sz.-ból egyike Stiria legrégibb templomainak. G.-t mint nyaralóhelyet sokan keresik föl.
(Gördeina, Gardena), 6 óra járás hosszu, Waidbrucknál torkolló völgye a Grödeni pataknak Bozen tiroli kerületi kapitányságában, amelyet D-en a Seisser Alp (1400 m.) és a Langkofel (3178 m.). É-on pedig a Peitlerkofel ágai fognak körül. A háttérben hatalmas dolomitcsúcsok (Geislerspitzen 3127 m.), Plattkofel (2956 m.) merednek az égnek. A lakosok nagyobbára ladinok; számuk a négy községben 7100; főfoglalkozásuk a fakereskedés, csipkekészítés, állattenyésztés és fafaragás. A főhelye St. Ulrich (1605 lak.) 1236 m. magasban. Az utolsó falu Wotkenstein. V. ö. Gartner, Die Grödner Mundart (1879).
l. Gregr.
Gusztáv, osztrák tengerészeti főtiszt, szül. Karintiában 1829., megh. Ortenbergben 1894 jan. 10. velencében végezte a tengerészeti akadémiát, 1848 óta pedig az osztrák tengerészetnél szolgált. 1866. sorhajókapitány volt és mint ilyen vezényelte a lissai csatában a Kaiser Max sorhajót, még pedig bámulandó hősiességgel, amint ezt Tegetthof is elismerte. 1867. Miksa császár tetemét hozta Mexikóból. 1870. a nápolyi tengerészeti kiállításon képviselte az osztrák-magyar monarkiát, 1871. nyugalomba vonult.