halban gazdag tó, Gröbming stiriai kerületi kapitányságban, 700 m. magasban, a háttérben a Todtes Gebirge kopár csúcsaival. A tó 6 km. hosszu, 1 km. széles, 64 m. mély; környékén sok a nyaraló; rajta egy kis propeller közlekedik. Közelében van a Toplitz-tó és valamivel odább a Kammersee vadregényes vidéken.
(a német grund-ból) a. m. valamely alapszinnel bevonás. L. Alapozás.
1. Miklós Frigyes Severin, dán protestáns hittudós és költő, született Udbyban Seelandon 1783 szept. 8., megh. Kopenhágában 1872 szept. 2. A most említett helyen bevégezvén teologiai tanulmányait (1810), atyja mellett segédlelkészkedett, 1813 után kopenhágai lelkész lett, hol egyszersmind a dán nép őstörténetével s mondáival foglalkozott; midőn VI. Frigyes király az itteni egyik főtemplom lelkészül kinevezte, lelke egész hevével megtámadta az egyre hódító észelviséget és oly szenvedéllyel küzdött az apák lutheri igazhitüsége mellett, hogy emiatt egyházi hatóságaival összeütközésbe jött; hivataláról lemondott, hogy az államegyházat annál szabadabban ostromolhassa, melynek helyébe ő népegyházat akart állítani, mely csupán az apostoli hitformát ismerné el szabályozóul. 1839. ismét elfoglalta Kopenhága egyik lelkészi állomását, de miután 1848. Dánia ellenséges viszonyba jött Németországgal, ő is mint tullelkes hazafi ellenségévé lett még a német földön született lutheri reformációnak is, és egy az államtól teljesen különválasztandó s az ős dán mitológia némely gondolatait magába felvevő egyház létesítése mellett buzgólkodott. Vallásos iratai közt nevezetesebbek Christelig Söndagsbog (3 köt.); Sangverk til der danske kirke (5 köt.). Más költői és történelmi művei ritka szépségről és erőről tanuskodnak, és maig is kedvencei a dán népnek. Legnagyobb érdeme G.-nak az ő nevéről elnevezett «magasabb népiskolák» megalapítása, amelyek azóta egész Skandináviában elterjedtek.
2. G. Svend Hersleb, dán filologus, szül. 1824., megh. 1883. Az északi népköltészet alapos ismerője. Gyüjteményei és iratai közt a legtartalmasabb a Danmarks gamle Folkeviser (1853-1883), amely - sajnos - befejezetlenül maradt és arra volt hivatva, hogy az északi népköltészet egész kincsesházát fölölelje magába, s azt ugy történeti, mint kritikai, valamint filologiai szempontból megvilágítsa.
(ejtsd: gröndi), több county az É.-amerikai Egyesült Államokban és pedig Ilinioisban (1125 km2 területtel, 12024 lak., Morris székhellyel), Jowaben (1300 km2 területtel, 13215 lak., G.-Centre székhellyel). Misszuriban (1330 km2 területtel, 17876 lak., Trenton székhellyel) és Tennesseeben (800 km2 területtel, 6345 lak., Altamont székhellyel).
1. Justus, porosz államférfiu, szül. Osnabrückben 1777 febr. 28., megh. Wiesbadenben 1820 február 8. Jogot végzett és azután a porosz állami szolgálatban a pénzügyi pályán haladt felfelé, mignem 1809. Berlin rendőrfőnökévé tették. Ebben az állásban ügyes, leleményes és amellett hazafias magatartást tanusított, különösen a francia okkupáció éveiben. 1812-ben éppen a népfölkelést szervezte, midőn a gyanakvó franciák elfogatására készültek. Erre azonban a porosz udvar, hogy G.-t megmentse, arra kérte fel a bécsi udvart, hogy valami ürügy alatt G.-t fogassa el. Igy is történt és ekkor G.-t 1813 őszégi Péterváradon fogva tartották. Szabadonbocsáttatása után mint magasabb rendőri tisztviselő ujra szolgálta Poroszországot, melynek hegemoniáját is telhetőleg előmozdította.
2. G. Lajos, német rézmetsző, szül. Drezdában 1801 febr. 24., megh. u.o. 1882 febr. 27. Drezdában és Milanóban végezte tanulmányait, majd Dél-Franciaországba és Spanyolországba utazott, azután Angolországba és Skóciába; 1837. Rómába ment, hol egyéb metszeteken kivül kiadta az I mosaici della capella Chigi (Róma 1830) c. gyüjteményt. 1842. ujra Angolországba utazott, lerajzolta Rafaelnek Hamptoncourtban levő kartonjait és rézbe metszette a Lovag álma c. festményét, mely a londoni nemzeti képtárban van. Kiadta továbbá: a Fresco decorations and stuccos in Italy (London 1844); The decorations of the garden pavilion in the grounds of Buckingham Palace (u.o. 1846); Specimens of ornamental art (u.o. 1850) cimü diszműveket és 15 metszetét a Rafael vatikáni kárpitjai nyomán (u.o. 1852). 1858. a drezdai akadémián a rézmetszés tanára lett és kiadta: Die Basreliefs an der Vorderseite des Doms zu Orvieto (Lipcse 1858); Lo scaffale, or presses in the sacristy of Santa Maria delle Grazie at Milan. Illustrations of the painted decorations by B. Luini (London 1859-60); A selection of the art treasures in the Green Vasults at Dresden (Drezda 1862) és The terra-cotta architecture of North Italy (London 1867) cimü metszetgyüjteményeket.
Gyula Tódor, német erdész, szül. Halleban 1809 jan. 31., megh. Trierben 1889 aug. 30. Szülővárosában és Eberswaldeban természettudományt és erdészetet tanult, 1866-78. főerdőmester volt Trierben, aztán nyugalomba vonult. Több értekezést irt az egyideig (1861-69-. 1862-1872. Leo O.-val együtt) szerkesztésében megjelent Forstliche Blätter cimü lapba. Művei: Der Eichenschälwald im Regierungsbezirk Trier (Trier 1869); Der preussische Förster (2. kid., Hannovera 1883); Forstlehre (4 kiad. u. o. 1884); Die Jagdgezetzgebung in Preussen (u.o. 1835); Jägerlehre (u.o. 1879 és 1880).
4676 ha.-nyi területet elfoglaló, tűlevelü fákból álló erdőség, Berlin mellett Charlottenburg, Spandau, a Havel és a Wann-tó közt; a berliniek kedvelt kiránduló helye.
olaszból vett kereskedelemi és postai szakkifejezés (gruppo), mely arany- vagy ezüstpénz tartalmu csomagot jelent. Burkolata rendesen viaszos vászon vagy bőr és mindig gondosan le van pecsételve. A postai pénzküldés ezen módja igen jelentékeny és egy-egy G. (bőrzacskó) sokszor 50000 forint és még nagyobb értéket képvisel. - G. a geologiában, l. Csoport, a zenében l. Groppo.
Otto Frigyes, német költő bölcsész és régiségbuvár, szül. Danzigban 1804 ápr. 15-én, megh. 1876 jan. 7. Tanulmányait Berlinben végezte. Irodalmi működését az Allgemeine Preussische Staatszeitung-ban kezdte meg, melynek 1855. ő lett szerkesztője. 1842. a kultuszminisztériumhoz hivták, 1844. rendkivüli tanár lett a berlini egyetem filozofiai fakultásán, 1863 óta a képzőművészeti akadémia titkára volt. Kezdetben műveiben Hegel ellen fordult, ezen iratai közül nevezetesebbek: Antäus (Berlin 1831); Wendepunkt der Philosophie im 19. Jahrhundert (u.o. 1834); Gegenwart und Zukunft der Philosophie in Deutschland (u.o. 1855) és Über die Fragmente des Archytas (u.o. 1840.) Egyéb munkái: Die kosmischen Systeme der Griechen (u.o. 1851); Ariadne, Die tragische Kunst der Griechen (u.o. 1834); Die röm. Elegie (Lipcse 1858); Über die Theogonie des Hesiod (Berlin 1841); Minos (Lipcse 1859) és Üacus (Berlin 1872). Mint költő az epikában tünt ki. 1850-55. kiadta a Deutscher Musenalmanachot, ezenkivül Der deutsche Dichterwald (Berlin 1849); Sagen und Geschichten des deutschen Volks aus dem Munde seiner Dichter (u.o. 1854) c. gyüjteményeket, végül: Leben und Werke deutscher Dichter (5 köt., Lipcse 1864- 70, 2-ik kiad. 1872); Reinholz Lenz, Leben und Werke (Berlin 1861) és Deutsche Überzetzungskunst (Hannovera 1861) c. irodalomtörténeti munkákat.
(állat), l. Daru.