Antal, bécsi érsek, szül. Bécsben 1820 nov. 3., pappá szentelték 1843. Székesegyházi hitszónok volt és hosszabb ideig gyóntatóatyja Zsófia főhercegnőnek, I. Ferenc József anyjának. 1878. apostoli tábori helyettes és carrhei püspök, 1890 jan. 30. bécsi érsek. Az osztrák katolikus legény-egyleteknek központi elnöke volt, mely minőségében rendkivüli buzgóságot fejtvén ki, a legény-egyletek felvirágozásához nagy mérvben hozzájárult. 1890. valóságos belső titkos tanácsosnak nevezték ki.
falu a Doni kozákok területén, 7 km.-nyire Novo-Cserkaszktól a Tuszlova és vasut mellett, (1885) 3073 lak. ismeretes antracitbányáiról (évi termelés mintegy 22 millió pud).
l. Kérges öntés és Vas.
János (Gruytére), holland tudós, szül. Anterpenben 1560 dec. 3., megh. Beerfeldenben (Odenwald) 1627 szpt. 20. Atyja hite miatt Angoloszrágba kényszerült menekülni és G. Cambridgeben és Lejdában tanult, 1589 óta a történelem tanára volt Vittenbergában, 1592. elhagyta az egyetemet s Rostockba, innen pedig Heidelbergába ment, hol 1602. könyvtárnok lett. Heidelberga ostroma alkalmával elvesztette magánkönyvtára egy részét. Kiadta Cicero, Ovidius, Plautus, Seneca, Livius stb. műveit: főmunkáját Scaligerrel együtt irta: Corpus inscriptionum antique totius orbis Romanorum (Heidelberga 1802-3, köt., ujabb kiad. Gudiustól, Grävetől és Burmanntól, Amsterdam 1707, 4 köt).
(ejtsd: grüjé) Anatole Ferenc, francia művészettudományi iró, szül. Párisban 1825 okt. 15. Eleinte kémikus és mérnök volt s csak aztán szentelte magát a műtörténelem tanulmányozására. 1872. a szépművészetek főfelügyelőjévé, 1875. az akadémia tagjává, 1881. a Louvre képtárának őrévé tették. Főbb művei: Essai sur les freques de Raphaël au Vatican (1858-59, 2 köt.), Des conditions de la peinture en France (1862); Raphaeumlut et l'antiquité (1864, 2 köt); Les vierges de Raphaël et l'iconographie de la vierge (1869, 3 köt); Les oeuvres d'art de la renaissance italienne au temple de Saint-jean baptistere de Florence (1875); Raphaël, peintre de portraits (1882).
La (ejtsd: grüjer, németül Greyerz), 1. svájci vidék Fribourg kantonban Bern és Waadt kantonok határán. A legelőkben és fenyvesekben gazdag vidék D-ről É-felé lejtősödik. A Rochers de Naye (2044 m.), a Moléson (2005 m.) a hosszukás Mont-Gibloux (1203 m.), a Vanil noir (2386 m.) és a Berra (1724 m.) emelkednek rajta. É-felé a föld dombos fensikká lapul. A franciául beszélő lakosság főfoglalkozása az állattenyésztés, sajtkészítés, marha- és fakereskedés. Hires a sajtja (l. Groji-sajt), Főhelye Bulle (l.o.) A középkorban La G. a berni Saane-vidékkel és a waadti Pays d'Enhautval együtt a G.-grófságot alkotta, amelyet 1555. Bern és Fribourg egymás közt fölosztottak. - 2. G. város Fribourg kanton az ugyanily nevü járásában (497 km2 ter., (1881) 21427 lak.), 4 1/2 km.-nyire Bulletől, meredek sziklán, (1888) 1194 lak., szalmafonással és sajtkészítéssel. Az egykori G.-i grófok erőssége, Svájcnak a feudalis korból fenmaradt egyik legnagyobb és legjobban konzervált emléke maig is fennáll.
Tivadar Károly, francia szobrász, szül. Párisban 1813 szept. 17., megh. u. o. 1885 márc. 1. Ramey és Dumont tanítványa, 1836. lépett föl egy leánykát és hű őrzőjét ábrázoló szoborcsoportjával. Ezután következtek: Marius Karthago előtt; Dávid Saul udvarában; A hét hős Tébe előtt (1839); Chactas Atala sirjánál (1845); Mucius Scaevola (81846); Szt. Vazul és Ezekiel szobrai a párisi Szt. Ágoston-templomban (1865); Laon és Arras város szobrai a párisi nyugati pályaház homlokzatán; az anyai gyöngédséget ábrázoló márványcsoportozat (1869) és egy-egy dombormű a párisi aquinói szt. Tamás templomában meg az uj operaház homlokzatán.
orosz elnevezése Georgiának (l.o.).
János Konrád, nürnbergi népköltő, szül. 1736 jun. 3., megh. Nürnbergben 1839 márc. 8. Bádogos és páncélműves volt, ki művészi munkákat készített, melyek még Olaszországba is eljutottak. De nevét nem ezekkel, hanem költeményeivel tette ismertessé. Gedichten in Nürnberger Mundart (ujból Frommann adta ki 1857); Korrespondenzen und Briefe in Nürnberger Mundart (Nürnberg 1808). Összes művei 4 kötetben jelentek meg (u.o. 1835). V. ö. Priem, K. G. und seine Nachfolger in der Nürnberger mundartlichen Dichtung (2 kiadás, u. o. 1878).
Auersperg Antal Sándor grófnak irói neve, l. Auersperg (4).