Károly, magyar származásu osztrák jogász, szül. Bur-Szent-Györgyön 1844 aug. 3. A bécsi egyetemen 1872. rendkivüli, 1874. rendes tanár lett. Számos, a kereskedelemi és váltójogra vonatkozó dolgozaton kivül a következő műveket irta: Die Lehre von der Wechselbegebung nach Verfall (Bécs 1870); Das Enteignungsrecht (u.o. 1873); Das Recht des Kommisioushandels (u.o. 1879). 1874 óta a Zeitschrift für das Privat- und öffentliche Recht der gegenwart (Bécs) c. folyóiratot adja ki.
Burgundból származó német család, mely a XVII. sz.-ban németalföldi és osztrák ágra oszlott. Utóbbit Hemricourt de Mozet Miklós Ferenc alapította, ki lotaiai Ferenc (Máris Terézia férje) kiséretében Bécsbe jött és 1745. a német birodalmi grófi rangot nyerte el. A család ismertebb tagjai:
1. G. Fülöp Nándor, Vilmos, G.-Pinchard grófja, szül. Drezdában 1762., megh. Bécsben 1854 jan. 26. 1782 óta császári szolgálatban állott és 1792-1804-ig a francia háborukban küzdött. 1804. a hadügyminisztériumba került és részt vett a hadsereg ujjászervezésében. 1809. kilépett a szolgálatból és Károly főhercegnek udvarmestere lett, mely állásban Károly haláláig (1844) megmaradt. 1847. nyugalomba vonult. Az udvarnál befolyásos szerepet játszott.
2. G. Károly Lajos, osztrák tábornok, az előbbinek egyetlen fia, szül. Bécsben 1808 aug. 25., megh. u. o. 1884 jun. 14. 20 éves korában atyjának dsidás-ezredébe lépett és 31 éves korában már ezredes volt. Egyuttal István főherceg udvarába került mint udvarmester és azóta 1859-ig folyton annak benső környezetéhez tartozott. 1850. I. Ferenc József első szárnysegédévé, alatábornaggyá és egyuttal a személyi ügyekben végtelenül fontos legfelsőbb katonai iroda főnökévé tette. Ez állásokban G. az abszolutisztikus kormányrendszer egyik főoszlopának bizonyult és személyi meg kegyelmi ügyekben sem működött mint a kibékülés és elnézésnek szószólója. Szóval nagy befolyása Ausztriára nézve csakugy mint hazánkra károsnak bizonyult, ámbátor ellenfelei több oly intézkedés miatt is vádolták, melyeknek nem ő volt értelmi szerzője. A hadsereg előtt sem volt kedvelt ember, kegyencei nem váltak be és Gyulainak az olasz hadsereg főparancsnokává történt kinevezése (1859), végzetes szerencsétlenségnek mondható. Gyulai és társainak bukása folytán G. állása is megingott; okt. 20. a császári katonai iroda elnökségétől elmozdíttatott és főlovászmesterré neveztetett ki, mely állásban nem igen érvényesíthette a megszokott befolyást. Azontul a «gyülölt gróf», mint a bécsiek, de még a hirlapok is elnevezték, naponkint matematikai pontossággal pompás udvari fogaton a Práterba kocsizott, egyébként azonban sem társadalmi, sem mástéren nem vált ki. 1875. nyugalomba vonult, 1883. Taaffe gróf az urak házába nevezte ki élethossziglani tagnak, ahol az abszolutisztikus klerikális párttal szavazott.
3. G. Fülöp, osztrák táborszernagy, szül. Bécsben 1833 nov. 4. Részt vett az 1866. olasz hadjáratban. 1882. táborszernagy, 1889 pedig valóságos belső titkos tanácsos, altábornagy és a Csehországban állomásozó VIII. hadtest vezénylő tábornoka lett.
l. Rézacetát.
1. Béla, publicista, szül. Szt. Antalon (Hont) 1839 dec. 2., megh. Courbevoiban (Páris mellett) 1891 május 4. Tanulmányai befejezése után több ideig külföldön utazott, de különösen Franciaországban tartózkodott hosszabb ideig. Hazatérve, Besztercebányán lakott. 1867. Zólyommegye főjegyzője, 1871. alispán, 1878 Besztercebánya városa országgy. képviselője lett. A megyei életben a közigazgatás jobb karba hozatalán fáradott, társadalmilag sokat tett a magyarositás érdekében és az e megyében már-már elterjedő pánszláv irány elnyomására és e munkásságra vonatkozó elveit és tapasztalatait fejtette ki több röpiratban is, melyek közt az 1878. megjelent Felvidék méltó figyelmet keltett. Ugyane hazafias és reformáló törekvéseket szolgálta az országgyülésen is, hol rövid idő mulva Apponyihoz csatlakozott. Hive volt a közigazgatás államosításának és a nemzeti egység tudatos kiépítésének. Szónoklatait mindig nagy figyelemmel hallgatták, neve igen népszerü lett az országban, de elvei megvalósítását meg nem élte. Nagy szolgálatot tett a Magyar közigazgatási jog összeállításával (4 kötet, 1889)., politikai irányát históriai alapra akarta fektetni és e célból irta két művét: A régi Magyarország 1711-1825. és Az uj Magyarország, gróf Széchenyi István (1889). Mig az előbbi munka, éppen tendenciózus voltánál fogva, igen kedvező fogadtatásra talált, a második, melyben gróf Széchenyi I. elméjének kórosságát helyezi előtérbe, szinte egyhangu visszautasításban részesült. Ez és a politikai küzdelem az ideges irót elkedvetlenítették. Ehhez pénzügyi zavarok is járultak. Az egész országban fájdalmas feltünést keltett, midőn hire jött, hogy G., ki azelőtt hosszabb időn át Monacóban tartózkodott, Párisban maga vetett véget életének. Holttestét a Szajnában találták meg és a Morgue-ban ismerték fel az ott lakó magyarok. G. a magyar tudományos akadémiának levelező tagja volt.
2. G. Béla, festőművész, szül. Somogy-Somban 1867 máj.6. Tanulmányait az orsz. mintarajz-tanodában kezdte meg, hol Székely Bertalan és Lotz Károly voltak mesterei. Innen egy évre Münchenbe, majd Párisba ment s a francia műgyüjteményeket tanulmányozva, három esztendőt töltött Bouguereau és Robert Fleury iskolájában. G. párisi tanulmányainak befejezése után 1890. Münchenben telepedett meg s onnan küldi hozzánk ujabb és ujabb festményeit, melyek költői kedélyről és a művészeti technika teljes ismeretéről tesznek tanuságot. Művei között legnevezetesebbek: Erdő szélén, A Krisztus születését hirdető angyal megjelenik a pásztorok előtt s a Nihilisták. A két utóbbi kép kitüntetésben is részesült: az első a műbarátok diját nyerte el, az utóbbit megvásárolták a nemzeti muzeum számára.
egykori, fejedelemségre emelt cisztercita-apátság Liegnitz porosz kerületben, a Zieder patak mellett, grüssauisch-hermsdorf nevü község határában. 1242. alapították; a huszita háboruban földulták: 1810. világiasították.
vagy Rütli, mező Uri svájci kantonban, 12 km.-nyire Altdorftól, a Vierwaldstätti-tó Ny-i partján, a Sonnenberg (1002 m.) K-i jeltőjén. Ismeretes mint a svájci szabadság bölcsője; a monda szerint ugyanis itt jöttek össze Schwyzből Stauffacher, Uriból Walter Fürst és Unterwaldenből Arnold Melchthal 30 társukkal 1307. a nov. 7. és 8-ika közti éjjelen és megesküdtek, hogy hazájukat a habsburgi helytartók uralma alól fölszabadítják. A G. mezőt 1859. a svájci tanuló ifjuság adakozása folytán összegyült pénzből megvették, elidegeníthetetlen nemzeti tulajdonná tették és rajta az említett eskü emlékére 1884 máj. 18. fölavatott emléket állították föl.
Frigyes Vilmos Lajos, német gordonka-művész, szül. Dessauban 1832 márc. 1. Atyja is zenész volt; maga Drechslertől és elméletet Schneidertől tanult. David Nándor fedezte fel tehetségét és juttatta 1849. Coszmann helyére a lipcsei Gewandhaus zenekarába és tanári székébe. Zenekarra, zongorára, gordonkára irt művei méltán elterjedtek.
Ede, német festő szül. Grosskarlowitzban (Porosz-Szilézia) 1846 máj. 25. Münchenben Piloty tanítványa volt. Első képeinek tárgyát Shakspereből merítette; ilyenek: Falstaff a lebujban; Az Ujoncok szemléje «IV. Henrik»-ben; illusztrációk a «Vizkereszt»-hez. Falstaff a ruhás kosárban stb. Tulajdonképeni tárgykörét azonban a szerzetesek életében találta meg. Népszerü, de olcsó és durva humorral ábrázolja őket borcsapolás, szüretelés, sakk-, kártya- és dominó-játék vagy tilos olvasmány közben. Néhány képének tárgyát a vadászéletből merítette. Legujabb képei: Ein Franziskaner-Convent, 20 Charakterköpfe (1893). Technikája kezdetben ügyes volt, de azt mindinkább elhanyagolta és adomaszerü ötletekkel igyekezett pótolni.
az ugyanily nevü galiciai kerületi kapitányságnak székhelye, 18 km.-nyire Uj-Sandectől a Biala és vasut mellett, (1890) 2401 lak., vászonszövéssel, fürészmalommal és fakereskedéssel; közelében naftaforrásokkal.
(állat), l. Tücsökfélék.