l. Bal-szigetek.
(ejtsd: guanahuato; Guanaxuato), 1. Mexikó egyik állama Michoacan, jalisco, Zacatecas, San Luis Potosi és Queretaro közt, 29458 km2 területtel, (1892) 1007116 lak. DDK-ÉÉNY-i irányban két tekintélyes hegylánc vonul rajta végig, az egyik a Gorda, a másik a G., ez utóbbiban a Cerro del Gigante (3075 m.), Villalpando (2880 m.), Santa Rosa (2720 m.) stb. a legmagasabb csúcsok. Az állam D-i részében érdekes vulkánsor van, amelyek a bő termékenységü Santiago nevü völgyet fogják körül. Dny-on a Baxio termékeny sikság terül el. A Lerma folyó öntözi, amely itt veszi föl a Rio de Laja, de G. és Turbio folyókat. A Santiago és Baxion kivül a San Felipe-Ilano is igen termékeny. Főtermékek: a kukorica, rozs, bab, a buza kitünő minőségü, azonkivül megterem a szőllő, olajfa, cukornád, agave, füge citrom, stb. Legnagyobb gazdagsága az államnak a bányáiban van, amelyek közül a G., a főváros mellettiek a leggazdagabbak és nagyobbára ezüstbányák. Atargea pedig gazdag ólombánya. Az évenként kivitt ércek értékét 30 millió frankra becsülik. Egyedül ebben az államban találják a guanajuatit (szelenium-bizmut) nevü ásványt. Az állam négy járásra (distritos): G., San Miguel de Allende, Celaya és leon, oszlik.
2. G., az ugyanily nevü mexikói állam fővárosa, 260 km.-nyire Mexikótól, G. mellett, szűk hegyszorosban (Canada de Mertil), 2031 k. magasban, (1892) 52112 lak. A hegyoldalban egymás fölött álló, gyakran 4-5 emeletes házakból álló város, amely fölött börtönné alakított erősség van; virágzását csaknem kizárólag bányáinak köszönheti. A város körül feküsznek az ezüstbányák az Ény-ról DK-nek huzódó, 12 km. hosszu. veta madre-nak nevezett főér mentén A G.i pénzverőben évenként több mint 23 millió frank értékü pénzt (4 milliót aranyból és a többit ezüstből) vernek. Az 1554. alapított városban 1810. vivták ki a fölkelő mexikóiak első győzelmüket, midőn mintegy 20000 industól támogatva, csupán botokkal és késekkel fölfegyverkezve a G.-i erősséget elfoglalták.
Zamora állam fővárosa Venezuelában, 330 km.-nyire Caracastól, szép sikságon, állítólag 10880 lak., kávé-, kakao- és cukornád-ültetvényekkel. 1595. Fernandez Leon alapította.
l. Guanajuato.
(Guanches), a kanári-szigetek őslakói; békés, tiszta erkölcsü nép, mely már nagyon régóta összeolvadt a spanyol lakossággal. Általánosan azt vélik, hogy a guancsok a berberekkel, Löhrers véleménye szerint pedig a vandalokkal rokonok.
C H3 H5. A karbamiddal (hugyany) rokon szénvegyület. A karbamidban ugyanis a karbonil csoport oxigénjét az (NH) imido csoporttal kell helyettesítenünk:
Képződik a guanin oxidációjakor, a jódcián és ammonia hevítésekor, a fehérje lugos káliumpermanganát oldattal való hevítésekor stb. Szintelen, vizben és borszeszben könnyen oldható kristályos test. erős bázis, mely savakkal közvetlenül egyesülve szépen kristályosodó sókat ad; ilyen p. a guanidinnitrát CN3 H5. HNO3, vizben alig oldható kristálykákból áll; a guanidinrodanid CN3 H5.HCNS szintelen, kristályos test, vizben könnyen oldódik, a rodénammonium hevítésekor képződik.
C5H5N5O. A hugysavval rokon szénvegyület, amely a legtöbb guanóféleségben (1% körül) előfordul. Guanóból készül. Tisztán előállítva fehér, alaktalan por; viz, borszesz és éter nem oldja. Salétromossav xantinná alakítja. Sósav és klórsav kálium behatására guanidin is képződik.
vagy huano (spany.), tengeri halakkal élő madarak ürüléke, melyekhez különböző állati maradványok, csontok, döglött madarak, tengeri állatok stb. keveredtek. A G. rendszerint világosabb v. sötétebb barna port képez, mely nagyobb mennyiségben foszforsavas meszet, néha azonkivül nitrogénvegyületeket is tartalmaz s ennélfogva trágyázási célokra nagyon alkalmas. Nagy mennyiségben előfordult a G. különösen Dél-Amerikában Peru és Chili tengerpartjain, a Ciniha és Lobos szigeteken, helyenként 20-30 m. vastagságban, É.-Amerikában, Mexiko, Kalifornia és a Patos szigetek partjain s a Csendes-tenger számos szigetén. A G. összetétele nagyon eltérő nemcsak eredete, hanem keletkezési módja folytán is; meleg, száraz éghajlat alatt, hol az ürülékek gyorsan megszáradnak s eső által ki nem lugoztatnak, a G. foszforsavon kivül tekintélyes mennyiségü kálit és nitrogént is tartalmaz; ezen G.-félékhez tartozik a perui, G.-ban van 15% viztartalom mellett 7-8% nitrogén, 15-18% foszforsav, 10-12% mész, 2-4% káli, azonkivül nátron s magnézia, klór, kénsav, vasoxid és homok. A meleg és csapadékos éghajlat alatt keletkezett G.-félék kevésbbé értékesek, a szerves anyagok felbomlásánál keletkező vegyek (ammóniák), valamint a könnyen oldható sók az esőviz által kilugoztatván, a visszamaradt G. főkép nehezen oldható ásványi alkatrészekből áll, melyek közül legértékesebbek a foszforsav vegyületei. Az ezen csoporthoz tartozó Baker-, Megillones-, Howland- és Malden-G.-ban a foszforsavtartalom 30-40%, a mésztartalom 36-44% között váltakozik, de nitrogént alig tartalmaznak. A G. értéke annak összetétele szerint nagyon eltérő; mig az első csoporthoz tartozó G.-félék természetes állapotban használva is kitünő hatást eredményeznek, addig a második csoporthoz tartozók csak feltért állapotban, mint G.-szuperfoszfát nyernek célszerüen alkalmazást. A perui G. rendkivül hatékony trágyaszer, mely ugy a kalászos, mint a gyök-, gumós és fonalas növényekre a legtöbb talajban kitünő hatást szokott gyakorolni; belőle egy kataszt. holdra 100-200 kg.-ot szokás, lehetőleg a vetőszántás előtt, elszórni s a szántással a földbe juttatni; kiszóratása trágyaszóró gépekkel eszközlendő, mert kézzel kiszórva vérmérgezést okozhat. eredménnyel alkalmazzák a perui G.-t, továbbá a gyümölcs- és szőllőtermelésnél, szintugy kerti vetemények és virágoknál.
A G. trágyázó hatása régóta ismeretes. Humboldt állítása szerint Peruban már a XII-XIII. században alkalmazták trágyázási célokra nagy mennyiségben; azonban Európában csak 1840 óta kezdték alkalmazni, először Angolországban, később Németországban és Franciaországban, honnét alkalmazása lassan a többi kulturállamokba, 1880 óta hozzánk is elterjedt. 1843. Peruból csak 300000 q. G. vitetett ki, 1858-ban már 3120000 q., s 1870. 5250000 q-ra emelkedett a kivitel. Az Európába szállított összes G. mennyisége természetesen ennél sokkal nagyobb, de 1880 óta a G. telepek kimerülésével alább szállott, mindazáltal még most is a G. és G.-szuperfoszfát a legkedveltebb foszfáttrágyák. A kereskedésben előforduló G. gyakran hamisított, földdel, fürészporral s egyéb anyagokkal kevert, minélfogva G.-megrendeléseknél bizonyos foszforsav-, illetve nitrogéntartalmat ki kell a vevőnek kötni és előnyére válik, ha a kereskedőtől átvett G.-t valamely vegykisérleti állomásnál megvizsgáltatja.
(Itenez) a Mamoré jobboldali mellékfolyója D.-Amerikában. Forrása matto grosso braziliai államban a Campos Parecisen van. Hossza 1394 km.: vizterülete 500000 km2. Folyása nagyon kanyargós és számos szigetet alkot. Torkolatánál 550, árviz idején 770 m. széles. Majdnem egész hosszában hajózható.
(pasta G., G.-tészta), gyógyszer, mely a Braziliában termő Paullinia sorbilis Mart. (sapindus-félék) nevü kuszócserje magvaiból ugy készül, hogy ezeket enyhén megpörkölik, porrá törik, vizzel tésztává gyurják és a napon megszárítják; leginkább állatokat utánzó, vagy hengeralakokban jut a kereskedésbe. Alkotó részei: kaffein (3-7%), vasat zöldítő csersav, zsiros és illó olaj, gyánta, keményítő és állítólag saponin. A G. Dél-Amerika alsóbb néposztályai számára olyan közhasználatu élvezeti cikk, mint a coca, vagy nálunk a kávé. Orvosilag csekély mértékben használják, leginkább gyermekek hasmenése és migrénes fejfájás ellen.