az állattanban azon gombolyagszerü burkolat, amelybe főleg a szövőlepkék hernyói, mielőtt bábbá alakulnának át, magukat beburkolják. A burok fonómirigyeinek váladéka, amely a hernyó száján át kijöve, a levegőn csakhamar fonállá szilárdul meg. Némelyiknél ez igen finom, lefejthető és a selymet szolgáltatja. A G. az egyes fajok szerint változó alaku és szinü és a báb védelmére szolgál. G. v. bugó a botanikában, növényrészt tekintve, valami csomós növekedés. Baribugó p. a disznóbojtorján gyümölcse; bugós muhar a kalászfelé virágzatos Setariák, zsiros gubó v. zsiros gubacs a tölgynek használt gubacsa, l. Tölgygubacs.
Sándor, mérnök és politikus, szül. Nagy-Kőrösön 1789 jul. 28., megh. u. o. 1885 aug. 28. Tanult szülővárosában és Késmárkon. A jogi pályát, melyre készült, utóbb a mérnökivel cserélte föl. 1848. a magyar vasutak építési igazgatójának, majd a közlekedésügyi minisztériumhoz tanácsosnak nevezték ki. Ezt ez állást azonban nem foglalhatta el, mert Kossuth a zendülő horvátok ellen tervezett népfelkelés szervezését bizta rá a kecskeméti járásban. A 60-as évek közepén Nagy-Kőrösön polgármesternek s országos képviselőnek választották meg. A kerület több izben megtisztelte azután mandátumával. 1875. a képviselőház korelnöke volt. Irodalmi munkássága politikai és társadalmi ügyekre vonatkozik. V. ö. Szinnyei, Magyar Irók.
A feldolgozásra szánt selyemgubókat fulasztásnak vetik alá, azaz a gubóban levő bábot megölik, nehogy kikeljen. A fulasztást v. száraz meleggel végzik, mely célból a gubókat 10-12 órán át 70-80° C. hőmérsékletü levegőben tartják, a vagy gőzöléssel, mely esetben 10 percig alacsony nyomásu gőz behatásának teszik ki. A gőzfulasztást szárítás követi, nehogy a nedves gubó rothadásnak induljon. L. még Selyem.
(növ., Lycoperdon gemmatum batsch), gömbölyded, porbélü gomba. Rálépve néha hangos pattanással fakad szét, l. Farkasszél.
(növ., Globularia Tourn., Erdélyben bojtvirág), a róla nevezett kisebb család füve 13 fajjal Európában meg a mediterrán vidéken, hazánkban 2 faj és több eltérés terem. Virágzata gömbalaku, kék. A G. Willkommii Nym., mészhegeinknek jellemző csinos és havasi termetü füve, a G. cordifolia L. (Turóc vármegye), a G. bellidifolia Ten. alakjával, valamint a var. stenophyllával Borb. (keskeny, fordított tojásdad, a csúcsán háromfogu levelekkel), Fiume és Horvátország hegyein nő. A G. longifolia Ait és G. salicina Lam. cserjéket narancsházban, kövér és korával kevert földben ápolják és dugványokról szaporítják.
kétszikü, s főleg Európában honos növénycsalád, az ajakasviráguak rendjében, füvek v. apró cserjék váltakozó levelekkel, kétajku és gömbbé összeszoruló virágzattal
(ejtsd: guccsó) Giannino, francia trónkövetelő Sienából, G. Minofia és egy Mária nevü chartresi asszonynak fia, kiben azonban sokan X. Lajos francia királynak s nejének, Klemenciának (Robert Károly magyar király növérének) fiát, és igy a francia korona törvényes örökösét látták. G. előbb Cola Rienzihez folyamodott segélyért (1354), majd 1357. Budára jött Nagy Lajos király udvarába, aki iratait megvizsgáltatta és ezután 1358 márc. 15. oklevélben G.-nak a francia trónra emelt igényeit elismerte és pártfogásáról biztosította. G. azután Avignonban járt, de VI: Fülöp francia királlyal szemben nem volt képes igényeit érvényesíteni. Ő is, utódai is Sineában temetkeztek. V. ö. Pór Antal, Nagy Lajos magyar király viszonya Giannino di Guccio francia trónkövetelőhöz (Budapesti Akadémia 1892).
Kristiania norvég járás szük és meredek hegyfalaktól környékezett, szép völgye, amelyen a Laagen folyik keresztül, 15448 km2 területtel és mintegy 50000 lak. É-on a Dovrefjeld, Ny-on a Jötunfjelde látható.
Bernát von. német elmegyógyász, szül. 1824. jun. 7., megh. az elmebeteg II. Lajos bajor király keze által 1886 jun. 13. a starnbergi tóban. Mint a müncheni tébolyda igazgatója és elmegyógyászati tanszék tanára igen fontos és nagy tanulmányozáson alapuló agykisérleti dolgozatokat közölt. Összegyüjtött munkáit (Gesammelte u. nachgelassene Abhandlungen) Grashey adta ki Wiesbadenben 1888.
János Frigyes, norvég festő, szül. Kristianiában 1825 márc. 13. 1841-1844. Düseldorfban tanult és Achenbach meg Schirmer vezetése alatt rrendkivül ügyes tájképfestővé képezte ki magát. 1848. visszatért hazájába, 1850-ben ismét Düsseldorfban telepedett le, hol 1854. az akadémia tanára lett. 1864. Karlsruheban, 1880. Berlinben lett a tájképfestés tanára. Legkitünőbb művei: Norvégiai fjord magas hegyekkel; Fönsik iramszarvasokkal; Zivatar egy norvégiai fönsikon; Norvégiai fürészmalom; Násznép a Hardangerfjordon; Norvég halászok (berlini nemzeti képtár, az alakok Tidemandtól valók); Norvégiai erdei tó holdvilágban; a Frithjofsagából vett négy nagy kép a svéd király Oskarhall nyaralójában Kristiania mellett; Éjjeli halászat Norvégiában (alakok Tidemandtól); Felföldi kép iramszarvasokkal; A Mjösentó; Temetés a Sogne fjordban (alakok Tidemandtól); Vizesés reggel; Nyári este északon; Nyári nap a Boden-tón; Szélcsend a tengeren; A norvégiai part közelében; A listeni fenyér Norvégia déli részén; A rügeni tengerpart stb. Festményeinek kidolgozása rendkivül gondos, de éppen azért néha szárazakká, unalmasakká válnak.