Ferenc Domokos, olasz államférfiu, szül. Livornóban 1804 aug. 12., megh. Fitto di Cecinában (Volterra mellett) 1873 szept. 23. Pisában jogot végzett s azután ügyvéd lett Livornóban; egyuttal azonban a «fiatal Olaszország» eszményeiért lelkesedett és liberális magatartása fejében több izben fogságot szenvedett. 1847. Mazzini nógatására a L'Inflessibile c. lapot indította. Az 1848. forradalom kitörése után a megrémült VI. Lipót nagyherceg az uj, szabadelvü kabinet elnökévé tette a nagyherceg futása után pedig (1849 febr.) a toscanai képviselőház G.-t, Mazzinival és Montanellivel a Toscana sorsát intéző triumvirátusba választotta. Mint triumvir ellenezte a köztársaság kikiáltását és a Mazzini alatt Rómában alakított köztársasághoz sem akart csatlakozni. Ezzel azonban hiveit magától elidegenítette, az udvari pártot pedig ki nem engesztelte, mely őt a főherceg visszatérése után élethossziglani fogságra itélte. Kegyelem utján azonban Korzikára távozhatott számkivetésbe, hol irodalmi tanulmányainak élt. Csak 1859., a nagyherceg bukása után térhetett vissza hazájába, de a politikai életben már nem vett részt. Több elragadó tollal irt és páratlan élénk képzeleti erőről tanuskodó müvet birunk tőle: ilyen a saját igazolására irt: Apologia della vita politica di G. (Firenze 1851); La battaglia di Benevento (4. köt., német fordításban is); Orazioni funebri d'illustri Italiani (Firenze 1835); L'assedio do Firenze (5. köt. 1886, ezt Gualandi Anzelm álnév alatt adta ki); Veronica Cybo, duchessa di San Giulano (történeti korrajz, 1837); IsabellaOrsisni, duchessa di Bracciono (1844); G. Mazzini (1848); Memorie (1848); Beatrice Cenci 81854); Pasquale Sottocorno (1857); La torre di Nonza (1857); L'asino (1857); Pasquale Paoli, ossia la rotta di Pontenuovo (1860); Il buco nel muro (1862); Vita di Andrea Doria (1863); Paolo Peliccioni (1864); L'assedio di Roma (1864). - G. leveleit (Lettere) kiadta Carducci (1880-82) és ujabban Martini I. 1890). Műveiből több antologia is megjelent. - V. ö. Corona, F. D. G. (Biella 1873); Fenini, F. D. G. (1873); u. a., Manzoni e. G. (1874, németre ford. Kitt); Bosio, La vita e le opere di F. D. G. (Milano 1877).
(franc, ejtsd: ger) a. m.a háboru, harc. - G.a outrance v. G.a mort, harc mindhalálig; - nom de guerre (harci név), eleinte az a név, melyet a katonának besorozott a maga tulajdon neve helyébe vett föl; ennél fogva valamely szinész, művész v. iró álneve is. A la guerre commea la querre (v. igy is: c'est la guerre) a. m. a harcban harci szokás divik, azaz harcban már igy járja. L. még Alagér.
(ejtsd: gerero), Mexikó egyik állama a Nagy-oceán, Oajaca, Michoacan, Mexiko, Morelos és Puebla közt, 64756 km2 területtel, (1891) 332887 lak., (1 km2 -re 5). Nagyobbára hegyek takarják. A Ny-ról K-re vonuló Sierra Madre del Sur a Mexikola, alsóbb részében pedig Balzas nevü folyó medencéjét elkülöníti a számos, de jelentéktelen parti folyók vidékétől. A partmenti lagunák közül a Tecpan és Mita legjelentékenyebbek, mivel sok sót főznek belőlük. Tropusi és mérsékelt égövi növények egyaránt megteremnek rajta. Az erdők jó épületfát adnak. Ezüst-, arany- és rézbányái vannak. A lakosok nagyobbára indusok. A főváros: Chilpancingo.
(spanyol, ejtsd: gerilyász), önkéntes, fegyveres polgárokból esetről-esetre képezett kis társaságok, melyek célul tüznek ki maguknak egyes ellenségeket, vagy ennek kisebb csapatait, szállítmányait, raktárait stb. megtámadni s az ellenség seregrészei közötti, valamint az egész hadseregnek anyaországával vagy a hadászati alapul berendezett vidékkel való összeköttetést félbeszakítani, vagy legalább az ellenséget arra kényszeríteni, hogy az összekötő utak, vasutak stb. biztosítása végett sok őrséget hagyjon hátra s ezzel a működő seregét gyengítse. A G. elnevezést csakis a század eleje óta használják, amikor ugyanis Spanyolországban ugy nevezték a spanyol országgyülés (junta) felhivása következtében a franciák ellen fölkelt spanyol népnek fegyveres bandáit, melyek a francia hadseregnek igen sok veszteségeket okoztak s a francia hadikormányt rendkivül sok különítmény kiküldésére kényszerítették, ami a Spanyolország segítségére jött angol hadsereg működését felette megkönnyebbítette. 1848-49. Magyarországon is keletkeztek G.-csapatok, azonban honunkban sem a terep, sem a lakosság gondolkozási módja nem olyan, hogy G.-ok sikerrel működhetnének vagy csapatokká alakultak át, v. mihamar elszéledtek.
olasz költő. l. Stecchetti.
növénynevek mellett Guersent L. B. (1776-1848) párisi orvos nevének rövidítése.
Bertrand, l. Duguesclin.
(ejtsd: getté) Aimé Ferenc, abbé, később Vladimir, francia egyháztörténész, szül. Bloisban 1816 dec. 1., megh. Párisban 1892. Hosszu ideig katolikus plébános volt St. Denis-surLoireban és 1851. a párisi Szent Lajos-Kórház lelkésze lett. Histoire de lglise de France c. műve miatt (12 köt., Páris 1847-56) a janzenizmus gyanujába került. Ennek következtében 1856. oda kellett hagynia állását s 1862. az ó-orosz egyházba tért át; 1864. Moszkvába a teologia doktorává nevezték ki. Művei: Histoire des Jésuites (3 köt., 1858-61); La Paputé schismatique (1863), Expositions de la doctrine de l'Église orthodoxe (1866, 2. kiad., Brüsszel 1886), Souvenirs d'un pretre orthodoxe (1890). Renan ellen is irt egy munkát (1864). Szerkesztette az Observateur catholique (Páris 1855-66) és a L'Union chrétienne c. lapokat (u.o. 1859-1892) is.
(franc., ejtsd: gő) a. m. koldusok, a II. Fülöp spanyol király uralmával elégedetlen németalföldi nemeseket a kormánytanácsból kizárta és a szent inquiziciót Németalföldre is bevinni szándékozott, sokan a németalföldi nemesek közül 1565 nov. Brüsszelben aláirták a Marnix Fülöp által szerkesztett kompromisszumnak nevezett szövetségiratot, melyben az inquizició bevitele ellen tiltakoztak. Ez értelemben kérvényt is szerkesztettek Pármai Margit helytartónőhez s azt egy 400 főből álló küldöttség, melynek élén Brederode Henrik gróf és a Nassaui Lajos állottak, 1566 ápr. 5. Brüsszelben a helytartónőnek átnyujtotta. A helytartónő válasza kedvezően hangzott, s midőn a nemesek ápr. 8. győzelmük ünneplésére lakomát rendeztek, a jelenlévők egyike elbeszélte, hogy a helytartónő, midőn a felvonuló nagy küldöttséget megpillantotta, nagyon elrémült, de Barlaimont gróf, a pénzügyi tanácsos, e szavakkal bátorította: «ce n'est qu'un tas de gueux» (csak egy csapat koldus). Ekkor Brederode indítványára a nemesek e gúnynevet szövetségük nevéül vették fel s jelvényül kalapjaikon, vagy öveiken arany vagy ezüst kodusjelvényeket kezdettek viselni. Ugyanekkor verették azon emlékérmeket, melyeknek egyik feléén II. Fülöp mellképe volt látható e felirattal: En tout fideles au roy (Mindenben hivek a királyhoz), a másik oldalán pedig a koldustarisznya, két összefogott kézzel és e felirattal: Jusqu' agrave porter la besace (Egészen a koldustarisznyáig). 1566 márciusban a szövetségnek még csak 2000 tagja volt, de már májusban Brederode gróf azzal dicsekedhetett, hogy a koldusok annyian vannak, mint a fövény a tengerben. Alba zsarnok uralma alatt a Hollandiából menekültek legelőször a tengeren kezdették meg a harcot a spanyolok ellen, s ezeket «vizi koldusok»-nak nevezték. A vizi koldusok kezdetben csak a spanyol hajókat támadták meg és rabolták ki, de midőn Orániai Vilmos velük szövetkezett és erejöket szervezte, 1572 ápr. 1. a Maas torkolatánál elfoglalták Briel városát s ezzel megkezdették Németalföld szabadságharcát. Ujabb időben e nevet egy politikai egyesület Antwerpenben ujra felvette, s a vläm tartományokban a szabadelvü párt jelzésére gyakran használják. V. ö. Moke, Les Gueux de mer (Brüsszel 1885).
(ejtsd: gévara) Antal, spanyol iró, szül. Viscayában a XV. sz. vége felé, megh. mint mondonedoi püspök 1545 szept. 10. Izabella királynő udvarában nevelkedett, aztán belépett a ferenc-rendiek szerzetébe. Elkisérte V. Károlyt Olaszországba s egyéb utazásaiban, aztán udvari predikátor, a császár krónikása és cadizi és mondonedoi püspök lett. tanító irányu műveit kortársai széltében olvasták, noha stilusuk keresettsége, melynek révén G.-t kortásai az «aranyos» melléknévvel tisztelték meg, a XVI. sz. spanyol prózájára kedveztőlen hatással voltak. Nevezetes Marco Aurelio con el relox de principes (Valladolid 1529) c. műve, mely több izben jelent meg s majdnem minden európai nyelvre le van fordítva, magyarra is: Fejedelmek serkentő órája cimen. Az ifju V. Károly számára irt, az uralkodásra oktató könyv ez. Többi műve is tanító irányu, ilyenek: Una decada de los Cesares (Valladolid 1539); Aviso de privados; menosprecio de la Corte y alabanza de la aldea (1591) stb. Epistolas familiares-ei (u.o. 1539-45, 2 köt.) a Biblioteca de autores espanoles 13 köt.-ben is megvannak.