az ugyanily nevü járás székhelye Boroszló porosz kerületben, 80 km.-nyire Boroszlótól, vasut mellett, (1890) 4557 lak., cukorgyárral, gőzmalommal és orgonakészítéssel.
Gottschalk Ede, német irodalomtörténész, szül. a poseni Bojanowoban 1809., megh. 1854 jan. 5. A bölcsészetet és nyelvészetet Boroszlóban és Berlinben tanulmányozta; 1837 a kölni gimnázium tanára lett. Művei: Mémoire sur le projet de Leibnitz rélatifa l'expédition d'Égypte proposéa Louis XIV. en 1672 (Páris 1839); Kurmainz in der Epoche von 1672 (Hamburg 1839, 2 kötet); Lessings Erziehung des Menschengeschlechtes, kritisch und philosopisch erläutert (Berlin 1841); Das Heptaplomeres des jean Bodin (u.o. 1841); G. W. von Leibnitz, eine Biographie (Boroszló 1842, 2 köt., pótlás 1846); Joachim Jungius und sein Zeitalter (Stuttgart 1850) stb.
város Teneriffa szigetén (l.o.)
l. Gujana.
(ejtsd: giber), 1. Jakab Antal Hippolit gróf, francia tábornok és katonai iró, szül. Montaubanban 1743 nov. 12., megh. Párisban 1790 máj. 6. 1762-63. Németországban harcolt a poroszok ellen, később pedig (1766) Korzika elfoglalásában vett részt. Első művében: Essai général de tactique oly hevesen támadta mega francia tábornokokat, hogy művét csak Poroszországba való menekülése után Londonban (1772) adhatta ki. 1775. Franciaországba visszahivták s ezután gyorsan előléptették. Az említett művén kivül még sok katonai értekezést irt, melyeket I. Napoleon 1803. összegyüjtve adatott ki (Oeuvres mil. du Maréchal de Camp J. Guibert); ezek között a haditörténelemmel foglalkozók még most is nagyra becsülik a: Défense du systeme de guerre moderne cimüt.
2. G., a Nogenti, teologus és történetiró, szül. Clermontban 1053., megh. 1124 táján. Előkelő családból származott, 1064. belépett a st. germer de flauxi bencés kolostorba (innen Flaviacensis), 1104. a nogenti Beatae Maria kolostorának apátja lett. Iratai, amelyekben Canterbury Anzelmet követi, a teologia csaknem minden ágával foglalkoznak, s d'Achéry gyüjtésében jelentek meg (Páris 1651).
Falaise (l.o.) külvárosa.
(ejtsd: gicsárdini) Ferenc, olasz történetiró, szül. Firenzében 1483 máj. 6., megh. az Arcetri-villában (Firenze mellett) 1540 máj. 23. Különösen a jogtudomány terén szerzett jó hirnevet. 1505 jogtanár lett szülővárosában; 1512. mint követ ment Aragoniába; 1513. X. Leo pápa szolgálatába lépett; 1516. Modena, majd Reggio kormányzója lett. 1521. pedig Parmát védelmezte a franciák ellen. VII. Kelemen pápa 1523. a Romagna élére állította s 1527. a firenzei pápai hadak vezéreként V. Károly zsoldosai ellen harcolt. 1530. Kelemen a firenzei kormánytanácsban biztosított neki helyet. 1531. pedig ugyanezen pápa Bologna kormányzójává tette. Kelemen halála után visszatért Firenzébe és Medici Sándor herceg tanácsadója lett; annak megöletése után pedig Medici Cosiméhoz szegődött, aki első sorban G. buzgóságának köszönhette, hogy hatalomra jutott. G. abbeli terve, hogy a felállítandó államtanács révén megtöri Cosimo korlátlan hatalmát, meghiusult s elvégre maga is kegyvesztessé lőn. Élte alkonyát irodalmi tanulmányaira fordította. Legfontosabb műve a Storia d'Italia, mely munkában Olaszországnak 1492-1534-ig terjedő, meglepő fordulatokban annyira gazdag s kaleidoszkop-szerü történetét irta meg. A legjobb kiadást Rosini (Milano 1875. 4. köt.) rendezte sajtó alá. Adriani J. B. firenzei történetiró (megh. 1579) folytatással toldotta meg a munkát, Istoria de suoi Dempi (Firenze 1583); ujabban pedig Botta Károly a francia forradalomig folytatta 1857-67. a 10 kötetnyi, Storia d'Italia dal 1535 al 1789. c. művében G.-nak munkáját. Nem kevésbé fontosak G.-nak többi művei közül az Opere inedite (kiadták Guicciardini P. és G. grófok, diszműkiadásban, 10 köt., Firenze 1857-67.).
állatnevek mellett Guichnier Adolf, francia természettudós nevének rövidítése.
(ejtsd: gisár) Károly Teofil, német hadtörténetiró, szül. Magdeburgban 1724-ben, megh. Potsdamban 1775 máj. 13. A hollandi seregben szolgált 1747-51-ig, azután Angliában tartózkodott, ahol Mémoires militaires sur les Grecs et les Romains cimü művét irta (2 köt., 1757-60), mellyel II. Frigyes porosz király figyelmét magára vonta. A király 1758.udvarába fogadta és többi között a rómaiak taktikájáról folyó vita alkalmával Quintus Julius-ra változtatta át G. nevét. 1759. önkéntes csapatot vezényelt, 1761-62. pedig Henrik herceg alatt harcolt az osztrákok ellen. 1773. adta ki a Mémoires critiques et historiques sur plusieurs points d'antiques militaires c. művét (4. köt., Berlin), melyben Caesarnak hispániai hadjáratát birálgatta és ekkor ezredesi rangot kapott a királytól. A hétéves háboru bevégezése után a kir. könyvtár- és levéltárnak is az első őre volt.
(ejtsd: gis) Diana grófné (a «szép Cieosnade»), szül. 1554., megh. 1620. D'Audouin Pál, denvignyi vicomte leánya volt, 1567. férjhez ment Gramont-Guiche Filibert grófhoz, aki 1580. La Fere mellett elesett. G. megnyerte IV. Henrik szivét, aki egy ideig arra is gondolt, hogy őt feleségül vegye. Henrik levelei közt sok G.-hez irt szerelmeslevél van.