(ejtsd: gin), város pas-de-Calais franca départementban, 27 km.-nyire Boulogne-sur-Mertől, mocsáros vidéken, csatorna és vasut mellett, (1891) 4502 lak. Egykoron jelentékeny grófságnak volt székhelye, amely időből még egy torony romjai maig is láthatók. 1520 jun. 6. és 1546 jun. 7. itt I. Ferenc és VIII. Henrik egy-egy szerződést irtak alá; a második szerint Boulogne visszakerült Franciaországhoz.
2. G. (ejtsd: ginesz) v. San Julian de los G., járási székhely Kuba szigetén, 47 km.-nyire Habanatól, vasut mellett, 81887) 12618 lak., cukor-, dohány- és kávéültetvényekkel.
(ejtsd: gengan), járási székhely Côtes-du-dNord francia départementban, 32 km.-nyire Saint-Brieuctől, a trieux és vasut mellett, (1891) 9196 lak., pamutfonással; a XIII-XVI. századbeli háromtornyu templommal, amely egész Bretagnenak legjelentékenyebb bucsujáró helye; a XI. századból való hatalmas kastéllyal, amelyben gyakran laktak Bretagne hercegei. G. a XIV-XVII. sz.-ig Penthievre hercegségnek volt fővárosa.
(ejtsd: -cselli) Gidó, olasz költő, szül. A XIII. sz. közepe táján, megh. 1276 körül. Ugy látszik, előkelő családból származott és résztvett a bolognai pártviszályokban is, melyek következtében 1274. el is kellett hagynia hazáját. Élete egyéb körülményeit homály fedi. G. egyik jelentős alakja volt kora irodalmi életének; a provençal-utánzók ellen foglalt állást, az üres hangicsálással szemben a tudóskodó lirát művelve. Bizonyítgatásokkal, okoskodásokkal rakta meg verseit, amivel egész uj költői iránynak lett apostola. Abban is ujító volt, hogy nála a troubadour-szerelem bizonyos légies, spiritualis szerelemmé változott. Ugy a tudóskodás, mint a szerelem e felfogása tekintetében az ő nyomában járt maga Dante is, aki tehát kettős okból is «apjá»-nak vallhatta. G. különben gazdagította a költészet nyelvét is és versformáiban is bizonyos csiszoltságra és hangzatosságra törekedett. Van nehány oly verse is, melyek mentek a tudós okoskodástól, sőt egy-két népies hangu költeményt is irt. V. ö. Ercole, G. C. e le sue rime (Livorno, Vigo) és Arnone, Le rime di G. C. (Firenze, Sansone).
l. Csipke.
(ejtsd: gipuszkoa), Spanyolország legkisebb tartománya a Biscayai-öböl, Franciaország, Navarra, Alava és Biscaya közt, 1885 km2 területtel, 81887) 181845 (1 km2-re 96) lak. A Pireneusok Ny-i kiágazásai, amelyek az 1500 m.-t sehol sem mulják felül, ágazzák be. Apró, parti folyók (Bidassoa, Urumea, Oria, Urola) öntözik. Az éghajlat egyenletes, nedves és egészséges. A föld gondosan, a hegyek csúcsáig meg van művelve. Vas- (Alzoban, Cizurgguilban), ólom- (a Hayaheqban), réz- (Asteazuban) és szénbányák (Hernaniban) vannak művelés alatt. Nincs hiány ásványvizforrásokban (Arachavaleta, Cestona, Santa Agueda stb.); különösen sok a tengeri fürdő (Fontarabia, San-Sebastian, Zarauz, Deva stb.) Az ipar aránylag virágzó. A tartomány 4 járásra (San Sebastian, Azpeitia, Tolosa és Vergara) van fölosztva. A főváros San-Sebastian. Egykoron G. lakói hires tengerészek voltak és a cethalászatból nagy jövedelmet huztak. Most a tulnépesség miatt évenként sokan vándorolnak ki.
(ejtsd: giró), 1. Ernő, francia zeneszerző, szül. Uj-Orleansban 1837 jun. 23., megh. Párisban 1892 máj 6. Kivándorolt atyjától, aki 1827. a párisi Conservatoire római diját nyerte, tanult, mig 15 éves korában ő is Párisba jött s u. o. Marmontel, Barbereau és Halévy alatt tanulva, 1859. szintén elnyerte a római utazási ösztöndijat. Operákat (Piccolino, 1876, magyarban is sikert aratott), egy balletet, zenekari megnyitót és apróságokat szerzett; 1876 óta a Conservatoire tanára volt.
2. G. Péter Mária Teréz Sándor, francia költő, szül. Limouxban 1788 dec. 25., megh. Párisban 1847 febr. 24. Jogot tanult, azután egyideig posztógyárainak igazgatója volt; 1820 óta Párisban élt és 1826. az akadémia tagja lett. Drámai kompoziciói és jellemzés tekintetében gyengék s csupán megindító jeleneteik hatásaiban kitünők. Ilyenek: Les Macchabées 81822); Le come Julien (1823); Virginie (1827). Regényei: Césaire 81840); Flavien, ou Rome ou Désert 8125, 3. köt.). Van egy Philosophie catholique de l'histoire cimü munkája is (1839-1841, 2 kötet). Legkiválóbb műveit G. a lira terén alkotta; idevágó költemény-gyüjteményei: Elégies savoyardes (1823); Poemes et chants élégiaques (1824). Összes művei Párisban 4 kötetben jelentek meg.
(franc., ejtsd: girland) a. m. virágfüzér; két végén fölakasztva, lobogó szalaggal élénkítve, az antik és a renaissance építészet széltében alkalmazza különösen frizek diszítésére. L. még Feston.
(ejtsd: giszboro), város York angol grófságban, 8 km.-nyire a Tees torkolatától, vasut mellett, fontos bányavidéken, (1891) 5623 lak. A timsónyerés 1600 óta áll fenn.
(ejtsd: giszkár) Róbert (tkp. Viscart a. m. ravasz kópé), Apulia és Calabria hercege, Hauteville Tancred fia, szül. 1015 körül, megh. 1085 jul 17. Atyja Normandiában tekintélyes, de éppen nem vagyonos ur volt s azért fiai közül az idősebbek Vilmos, Drago és Humfred Dél-Itáliába vándoroltak, hol Vilmos rövid idő alatt hősiességel és ravaszsággal Apuliát meghódította. Róbert, mihelyt felserdült, követte bátyjai példáját, Dél-Itáliába ment s itt a normann kalandoroknak a görögök ellen vivott küzdelmeiben annyira kitüntette magát, hogy a normann harcosok bátyja, Vilmos halála után 1057. Apulia grófjává kiáltották ki. 1059. II. Miklós pápával szerződést kötött, melyben elismerte a szent-szék hűbéruraságát, viszont a pápa felruházta Apulia, Calabria és a még az arabok birtokában levő Sziciliai birtokával, mire G. Róbert öccse, Roger társaságában pár év alatt egész Calabriát meghódította, sőt Sziciliát is kiragadta az arabok kezéből. Beleavatkozott a görög császárság ügyeibe is, Durazzo alatt egy hatszorta erősebb görög hadserege fölött fényes diadalt aratott s már Epiruszon keresztül Konstantinápoly felé szándékozott előnyomulni, midőn IV. Henrik császárnak olasz diadalai s VII. Gergely pápa szorongatott helyzete 1084. visszatérésre kényszerítették. A pápát felszabadította az ostrom alól, Rómából Salernóba vitte s azután ujra megkezdette a görög háborut. Epiruszban több diadalt aratott s azután hajóhada élén a görög szigeteket kezdette meghódítani, midőn hirtelen elhalt. V. ö. de Blasiis, La insurezzione Pugliese e la conquista Normanna (Nápoly 1874, 3 köt.); Schack, Gesch. d. Normannen (1. köt. 1889); Giesebrecht, Gesch. d. deutsch. Kaiserzeit.
(ejtsd: güiz), város Aisne francia départementban, 23 km.-nyire Vernistől, az Oise jobb partján, vasut mellett, (1891) 8153 lak., kályhagyárral, amelyben 400 munkás számára lakások is vannak (familistere), sál-, pamutkelme- és posztószövéssel, vasöntőkkel. G., amelyet a XVI. sz.-ban a nevét viselő család hiressé tett, már a XI. sz-ban megerősített hely volt és XIV. Lajos koráig gyakrabban ostromolták, utoljára a spanyolok, 1650 sikertelenül. Hercegségre 1528. emelkedett; e cimnek első viselője, Claude de Lorraine 1549., építette azt a kastélyt, amely máig is fennáll. V. ö. Pécheur, Hist. de la ville de G. (Vervins 1851).