a. m.a hialit.
l. Gummielasztikum.
(növ.), az Aleurites laccifera Willd. K.-indiai kis fa, a gummilakktetü szurása következtében folyik belőle a gummilakk (gummi lacca) s a bogár fölött megkeményedik. Ezt a gyántát a kereskedésben lakkrudnak (lacca in baculis) nevezik, ha a pajzstetü a gyántával együtt még kis ágakon van. Lakkszemcse (lacca in granis) ellenben az az aprólék, amelyet az ágakról már leválasztottak. Végre sellakk v. lakktábla (lacca in tabulis) az, amelyet megválasztottak és vékonyka táblává alakítottak. Emennek a kereskedésben rubin- és vérszinü, továbbá barna és bőrnemü fajtája van.
l. Gummielasztikum.
l. Gummielasztikum.
v. kaucsuk-szurrogatum, célja a drágább gummi- v. kaucsukáruk pótlása olcsóbb anyagokból gyártott, hasonló tulajdonságu anyaggal. Walton a lenolajat enyvsürüségig befőzi s hasonló sulyrész sellakkal elkeverve megolvasztja, végül pedig vashengerek között kihengerli. A celluloidot készítik nedves nitrált papirosból és kámforból. A két anyagot megőrlik és nagy nyomással összesajtolják, majd ujra megőrlik és melegen komprimálják. A celluloid képlékeny, áttetsző és a szaruhoz hasonló világos szinü anyag, 125 °C.-ig hevítve részei egyeníthetők, 135 °C.-ig hevítve elveszti áttetszőségét, 140 °C.-nál pedig szétbomlik. meggyujtva kámforszagu füstös lánggal ég. Készítenek belőle fésüket, bot-, esernyő- és napernyőfogantyukat, billiárdgolyókat, festve különféle borostyán-, elefántcsont-, teknősbéka- korall- malachit- stb. utánzatokat, sőt fehérnemüeket (kézelőket, gallérokat stb.) is.
(ásv.), l. Gummiérc.
l. Emplastrum.
(növ.), a. m. mézgafolyás (l.o.).
(növ. néhol csicsóka v. mogyoró, tuber), a többé-kevésbbé gömbölyded és meghusosodott, leginkább földbeli törzs- és gyökérképletek (törzsgumó, gyökérmogyoró).
[ÁBRA] A kunrépa gumója,
A hagymától az különbözteti meg, hogy nem réteges; tömött karikára (nem ivalaku darabokra, mint a hagymát) szeldelhetjük. ha a G. levélnemü héjban van, mint a sáfrányé vagy a kikiricsé, hagyma- G. (bulbotuber) a neve. Szoros értelemben a G. csak szárképlet (l. Földbeli szár) s a megvastagodott gyökérképlettől, vagyis a gyökérmogyorótól (radix tuberosa) a rügy, a pikkely vagy ennek a forradása különbözteti meg. A gyökérnek ilyen szerve soha sincs, vagyis a pikkelyes v. rügyes földbeli rész nem gyökér, hanem földbeli szár. A G. pikkelyei, forradásai tövében vagy gödreiben gyakran fejlődésre szánt szem (rügy) is van. A szárnak tehát tulajdonképen az allevél-tája vastagodik G.-vá, ezért a G. leggyakrabban földbeli, csak a kalarábé képződik a föld fölött. G.-ja leginkább a többnyári növényeknek van s ekkor majd az egész tőke egy G.-vá alakulhat, p. a sáfrányé, kikiricsé, a kunrépáé (l. az ábrát) Corydalisé, juhászmogyoróé, vagy a tőke egymásután sorakozó több G.-nemü tagra különül, p. az Irisé, Arumé, gyömbéré (G. s tőke, ekkor egy-egy G. egyesztendei növekedés), vagy a földbeli hajtások végén keletkezik a G., p. a burgonyáé (l.o.) Minthogy a törzseredetü G. rügyes és gyökeret verhet, azért a növényt róla szaporítani lehet, kivált ha a növénynek több G.-ja is van, sőt erre a célra a nagyobb G. fel is darabolható, de legalább egy egészséges szem maradjon rajta. Gyökérmogyoróról a növényt szaporítani lehetetlen, mert rügye nincs, legfeljebb a georgina gyökérgumóihoz közel a szár rügye van. A G. tartalékelesége (keményítő, cukor, inulin, nyálka stb.) a vegetáció ébredésekor lassankint eltünik, vagyis a G.-ból ujon képződő légbeli sarjak első táplálékául - amig meg nem zöldülnek - felhasználódik. Fiziologiailag tehát a G. a többnyári növényeknek a tartalékeleséget egyideig megőrző szerve. L. Gyökérmogyoró, Heregumó.