1. Miklós Jeromos, filozofus és jogász, szül. Kirch-Sittenbachban, Nürnberg mellett, 1671 feb. 25., megh. 1729 dec. 29. Hallei professzor volt, tanította az ékesszólást, később a természet- és nemzetközi jogot. Széles tudással kiváló előadó-képességet párosított, izléssel, arudicióval és találó itélettel tárgyalt történeti, irodalomtörténeti s államjogi kérdéseket. Értekezései összegyüjtve Otia c. a. 1706-7. jelentek meg. További művei: Observationes selectrae (3 kötet 1707); Grundlingiana (45 darab, 1715-1728). Halála után jelent meg: Historie der Gelehrtheit (kiadta Hempel, 1734-36. és folyt. 1746).
2. G. Jakab Pál báró, az előbbeni testvére, szül. Hersbruckban 1673 aug. 19., megh. Potsdamban 1731 ápr. 11. I. Frigyes Vilmos király kinevezte udvari tanácsossá és hirlap-referenssé, később pedig fő-ceremóniásmester lett s mint Leibnitz utóda a tudományos akadémia elnöke; tagja volt a Vilmos király dohány-kollégiumának (l.o.) is. Iszákossága, veszekedő természete és hiusága folytán minden tekintélyét elvesztette s általános céltáblája lett az udvari emberek gúnyolódásainak. Bárói rangra történt emeltetése sem volt komoly dolog. Holta után egy hordóban temették el. Munkáiban a brandenburgi és porosz állam történetével és statisztikájával foglalkozik.
v. Gundebald, burgund király, megh. 516. Mint római patricius előbb római szolgálatban állott. 174. követte atyját Gundioch burgund királyt a trónon, de az uralmat kezdetben megosztotta testvéreivel: Godegisel, Chilperich és Godomarral. Mivel azonban a burgundok arianusok voltak, a római benszülöttek a katolikus Chlodvig frank királyhoz szítottak, ki G.-ot 500. odegisel árulása által is segítve legyőzte, G. azonban ismét visszaszerezte birodalmát, áruló öccsét megölette s miután többi testvérei is időközben elhaltak, ezután egyedül uralkodott. Chlodvig frank királlyal békét kötött, oldala mellett harcolt a nyugoti gótok ellen s hogy római alattvalóinak hajlamát megnyerje, pártolta a katolikus egyházat s fiait is a katolikus vallásban neveltette. L. még Germán népjogok.
(ejtsd: -ics) Iván, a régibb kor leghiresebb horvát költője, szül. Raguzában 1588 aug. 8., megh. u. o. 1638 dec. 8. G.-vel a raguzai költészet fénypontját elérte. Lirai, drámai és epikus munkái az alak tökéletessége és a nyelv szépsége által annyira kitünnek, hogy őt sem előtte, se, utána senki sem multa fölül. G. a szlávok első drámai irója volt. Drámái közül kiválók: Arijadna, Proserpina, Kleopatra és Dubravka, mely utóbbi a horvát szinpadon még ma is előadatik. Lirai költeményei közül említendő: Suze sina razmetnoga (Az elveszett fiu könnyei). Legkitünőbb munkája azonban Osman c. éposza 20 énekben (megjelent Raguzában 1626. és később többször, utoljára Zágrábban 1854), melynek tárgya az 1621-ki lengyel-török háboru és II. Oszman szultán viselt dolgai. A költemény az akkori olasz éposz alakját követi és a délszláv irodalomban még ma is nagy tekintélynek örvend. Az éposz 14. és 15. éneke elveszett és Sorkocević P., továbbá Zlatarić M. és utoljára Mauranić Iván által kiegészíttetett G. még meglevő munkáinak összes kiadását pavić Ármin rendezte (Zágráb 1877).
József, zenész, szül. Zsámbokon 1810 dec. 1., megh. Weimarban 1889 febr. 1. A 30-as években Budapesten működött, hol mint kitünő oboista volt ismeretes. Mint ilyen beutazta azután majd egész Európát sikerrel, mig végre a 40-es évek elején Berlinben telepedett le, hol mint karnagy fejtett ki sokoldalu tevékenységet. A 40-es évek végén Amerikában járt. Visszatért Európába s Oroszországban több szerencsével folytatta virtuózi pályáját. Az 50-es évek végén Bécsnek lett állandó lakosa s jól szervezett zenekara élén sok éven át keresett szórakoztatója volt a bécsi közönségnek. Irt sok tánc-zenét s e téren még a Straussoknak is vetélytársa lett. - Unokaöccse, G., János, szintén hozzá hasonló, magát expatriált magyar születésü zenész volt, ki Szt. Pétervárott fejezte be életét. A magyar zeneviszonyokkal szemben mind a két G. ugyszólván semmi nyomot sem hagyott hátra.
vár és az ugyanily nevü járás székhelye Dagesztan orosz-kaukázusi tartományban, 115 km.-nyire Derbenttől, a Karakoi-szu balpartján emelkedő G. hegy egyik meredek terraszán, 825 lak. Ez volt a cserkesz Samilnak (l.o.) utolsó menedékhelye, itt volt kénytelen 1859 aug. 25. magát az orosz Barjatinszkinek megadni.
politikai község Szerém vármegyeupanjei járásában, (1891) 1128 horvát-szerb lakossal, vasuti állomással. G. állomástól a Száva áthidalásával Brckáig folytatása van a vinkovce-brckai helyi érdekü vasutnak (1894. évi IV. t. c.). A Száván átvezető vasut- és közuti hidat 1894 szept. adták át a forgalomnak. G.-ban székel a szlavoniai tölgyfakivonatgyár részvénytársaság.
l. Gunther.
latin növénynevek után Gunnerus Ernő János (1718-1773) norvég püspök nevének rövidítése. Megirta Norvégia flóráját.
L. (növ.), a kenyérfafélék génusza, többnyári, törpeszáru füvek Amerikában meg a Havai szigettengeren. Főlevele kerekded nyeles, sürü füzéres virágja apró. A G. scabra Ruiz et Pav. Peru és Chile mocsaras helyein nő, levele majdnem 2 m széles. Nálunk a diszlomb egyik legszebbike, de télre jóél be kell takarni. Levelével frissitő italt csinálnak. Tőkéjében a Nostoc nevü moszat koloniái élnek, l. Életközösség.
(ang., ejtsd: gönnibegsz) v. gunnies, jutából készült vászon, melyet Kalkuttában készítenek s bele a gyapot és kávészállítmányokat csomagolják.