(növ.), Baumgarten szerint az Elymus L., l. Őzárpa.
(rizspor, arcpor, puder), a forgalomban levő soknemü H. majdnem kivétel nélkül illatosított zsirkőpor (Federweiss), melynek takaró képessége csekély lévén, még cinkfehéret v. bizmutfehéret kevernek hozzá. Elvétve keményítőporból is készítik, azonban a zsirkőpor használata célszerübb, mert ez simább, jobban megfekszi a bőrt. A H. finomsága csupán a szitálás finomságától függ. Rózsaszinüre kárminnal, sárgára pedig okkerrel festik. A hajnak beporozására használt H. földfestékkel kevert keményítő. Az u. n. arany és ezüst H. finomra zuzott bronz v. más fémötvözet, a gyémánt H. pedig csillám.
(steatocele), a herezacskó zsirdaganata (lipoma scroti), l. Heredaganatok.
v. hajsza, indulatszó, mellyel a jobbról befogott ökröt szólítják, hogy balfelé kanyarodjék. Ennek ellentéte a csálé (l. Csa).
a vadnak kutyákkal való üldözése, hogy a vadat elfogassuk velük v. megállíttassuk. Az első eset az agarakkal való nyulhajszánál történik, a második a falkavadászatnál.
oly kiképződési formája az ásványoknak, amikor azok oly finom, hosszura nyult alakban képződtek ki, mintha csupa hajszálakból állanának. A H. tulajdonképe vagy erősen megnyult oszlop, p. az azbesztnél v. heteromorfitnél, avagy vonalakban egymás mellé sorakozott mirkoszkópos kicsinységü kristályok halmaza, p. az ezüstnél meg aranynál.
l. Hajszálerek.
(vasa capillaria), finom, csak górcső alatt látható vékony erek, melyek a közlekedést a vérutban a verő- és vivőerek közt közvetítik. E H. falát vékony, igen lágy állományból álló endoteliák egyetlen rétege alkotja, átmérőjük pedig oly kicsiny, hogy többnyire csak egyetlen vértekecs fér el bennük, ugy hogy ezek csak egymás után áramolhatnak. A porcok, bőrhám, körmök és hajak kivételével a testben mindenütt előfordulnak és igen sürü récezetet alkotnak. Mig a verő- és vivőerek csak a vért vezető csövekként szerepelnek, addig a H. szerepe a szervezetben ennél sokkal fontosabb. Mert a H. vékony falán szivárog át. a vér nyomása miatt, a környező szövetek hézagaiba a vér tápláló nedve, melyből ama szövetek mindazt nyerik, amire az élet fentartásához szükségük van. Az oxigén is itt hagyja el a vér hemoglobinját (l.o.) s ömlik át a szövetekbe, hogy ott oxidációra szolgáljon. Sőt a szervezet protoplaszmatartalmu fehér vérsejtjei is, a H. falának sejtjeit összetartó ragasztó anyagon keresztül vándorolnak: igy jut protoplaszmatikus anyag a szervezetben oda, ahol arra szükség van. Csak a tüdőkben némileg más a H. szerepe, itt t. i. ezeken keresztül történik a körlevegőből az oxigén felvétele és a vérben foglalt szénsav kiválasztása (l. Lélegzés). Megkülönböztetnek még nyirok- és epehajszálereket.
(növ.), magár Diószegiéknél, a pázsitfélék árpanemüinek fajaszakadt génusza, Európa hegyein és Ázsiának mérsékelt vidékein. A Nardus stricta L. nálunk sovány hegyi vidéken és havasi levegőkön terem, másutt homokon is és jó homokkötő.
l. Higrometer.