Hazánk régi törvényei egyszerü és minősített (súlyosbított) kivégzési módokat ismertek, mint a többi európai államok általában. Egyszerü kivégzési módok voltak: a fejvétel, az akasztás és vizbefullasztás rendesen zsákbakötés, karóra- v. nyársrahuzás, megégetés (a lutheránusokra 1525. IV. t.-cikkel lutherani comburantur), tagok szétszaggatása, kövezés. A súlyosbításokat v. az elitélt életében, a kinzás fokozása céljából, v. utólag: a nagyobb infamia jelképezéséül alkalmazták. A súlyosbítások első neméhez tartoztak: a kéz vagy a nyelv levágása, izzó fogókkal szaggatás, a vesztőhelyre ló által történt hurcoltatás: második neméhez: a holttestnek vizbedobása. Az egyes kivégzési módokat is különfélekép alkalmazták, aszerint, amint az elitélt kinjait meghosszabbítani vagy kegyelmesen megrövidíteni akarták. a kerékbetörést p. v. a végtagoknál, v. a fejnél, v. a mellnél kezdték. A praxis criminalis XLVIII., XLIX., t.-c.-ben a sulyosbítások alkalmazásáról részletes utasításokat gondolt ki a boszuvá fajult igazságszolgáltatás. Igy Zách Felicián (1330), Dózsa György (1514), Gubetz Márton (1573) eseteiben. Szokatlan kinoztatások alkalmazását még 1755. rendeletileg (máj. 30.) meg kellett tiltani. A minősített kivégzési módokat csak az 1814 május 15-én a kir. kuriához intézett fejedelemi leirat szüntette meg, elrendelvén, hogy a H. minden sulyosbítás mellőzésével pallossal vagy kötéllel hajtassék végre. Régi országos gyakorlat szerint a pallos a nemeseknek és a nőknek előjoga volt, a kötelet nem nemeseknél alkalmazták. Napjainkban a H. végrehajtása nyaktilóval (Franciaország), bárddal, különböző megfojtási eszközökkel, legujabban Amerikában villamossággal történik. Nagy riadalmat szült egy orvosnak az a fölfedezése, hogy a villamosság sok esetben csak tetszhalált eredményez, s igy az ekként kivégzettek nagy részét ha boncolás nem történt, valószinüleg élve temették el. Közelebbi adatok hiányoznak. hazánkban a kivégzés kötél által történik. Az eljárást az 1880. miniszteri utasítás szabályozza. A végrehajtható halálos itélet nyilvános kihirdetése napjáig hivatalos titokként megőrzendő. Az itélet csak akkor hirdethető ki, midőn a hóhér már rendelkezésre áll. A kihirdetés a reggeli órákban történik, ugy hogy az elitéltnek még 24 órai időtartama maradjon, mely időre vallásabeli lelkéssz adandó melléje. Az elitélttel az utolsó 24 óra alatt a hivatalos közegeken kivül a királyi ügyész engedélye mellett csakis rokonai találkozhatnak és azok, kiket maga az elitélt látni óhajt. A végrehajtást a kihirdetéstől számított 24 órán tul semmi szin alatt sem szabad elhalasztani. A végrehajtás zárt udvaron vagy más bekerített helyen a közönség kizárásával, de legalább 10 tanu mint bizalmi férfi jelenlétében történik. A halálnak orvosi megállapítása után a hulla még 30 percen át a bitófán érintetlenül hagyandó, s csak ezután ujabb orvosi vizsgálat után emelhető le; s két óra lefolyása előtt a kivégzés szinhelyéről sem el nem szállítható, sem föl nem boncolható. A hullát eltemetés végett kiadni nem szabad.
(lat. motis causa donatio), oly ajándékozás, melynek csak az ajándékozó halála után kell teljesülnie. A római jogban a hagyomány és a szerződés között középhelyet foglal el. Az ujabb jogok szerint a hagyomány fogalma alá esik, s igy erre is a hagyományra fennálló szabályok irányadók. Szerződésnek csak akkor tekintendő, ha szerződés alakjában jött létre, tehát ha azt a megajándékozott elfogadta. Ezenfelül az osztrák polgári tkv. 956. §-a szerint csak akkor, ha az ajándékozó annak visszavonulásáról világosan lemondott, és róla a megajándékozott okiratot kapott.
(növ.), Tompa M. szerint magyar mitologiai szó, különben az ökörfarkkóró (l.o.).
(Acherontia atropos Ochs.), a pikkelyes szárnyuak rendjébe, a szendderek családjába tartozó lepkefaj. A csápok végén sörtenemü kampóval. Pödörnyelvük rövid és vastag. Szárnyai egészszélüek, a mellsők barnaszinüek, fekete habos szalagokkal egy fehér középfolttal és rozsdasárga foltokkal, a hátsók ockersárgák, két fekete szalaggal. A toron felül halálfejhez hasonló sárgásfehér rajzzal. Potroha tompa, sárga-fekete. Szárnyterjedelme 12 cm. Nyugtalanítva sajátszerü hangot ád, amely alkalomkor pödörnyelvét a tapogatóihoz dörzsöli. Található Közép- és Déleurópában, Afrikában, Java szigetén és Mexikóban. Hazánkban juniustól októberig röpül. esténkint gyakran a gyertyavilágos szobába repül, vagy a méhesek körül tartózkodik, ahol a méz után még a kaptárba is bemegy. Kártékony. Hernyója 10-12 cm. hosszu, csupasz, sárgászöld szinü, kék ferde oldalsávokkal és S-alaku szemcsés farknyulvánnyal. Juniustól szeptemberig burgonyán, jazminon, liceumon és néha a szőllőn is él. Földben bábozza be magát. A bábból jövő év tavaszán kel ki a lepke.
l. Falkavadászat.
csuvik, kuvik (Athene noctua Gray, Carine passerina Bechot.) Népünknél a madár éjjeli kuvikolását a halált jósló ómenek közé számítják a legtöbb helyütt. A ragadozók rendjébe, a bagolyfélék családjába tartozó madárfaj. L. Bagolyfélék.
v. halálbogár, l. Farágó bogarak.
v. orgonalöveg, középkori lövőfegyver, melynél egy kocsi gyanánt szolgáló állványon több cső volt orgonasipszerüen egyesítve, melyeket gyorsan egymásután vagy egyszerre el lehetett sütni. A H. a szórólöveg első alakja.
A kat. egyház tanítása szerint: isten törvényének nagy dologban készakarva való megszegése. A H. által elveszti a lélek természetfölötti életét, vagyis a megszentelő malasztot és méltóvá teszi magát az örök halálra, vagyis a kárhozatra. A H.-től igazi bánat, erős fogadás, gyónás és elégtétel által szabadulhatni meg.
l. Geny.