román és csúcsives ékítményes forma, mely egyes tagozatokat, de különösen nagyobb felületeket hálóhoz hasonló ornamentikával diszít (l. az ábrát) A normann építészet sürün használja.
[ÁBRA] Hálós diszitmény.
a lakásnak az a szobája, melyben alszunk. Tág, világos, jól szellőztethető legyen, az ugynevezett hálófülkék vagy alkóvék (l.o.) alkalmazásának kizáráával. Ha za orientálás lehetséges, ugy jó, ha a H. keletnek fekszik. Kivánatos, hogy a H.-ból a mellékhelyiségekbe lehessen jutni a nélkül, hogy a többi lakószobán keresztül kelljen járni. Butorzata az ágy, szekrények, pipereasztal stb. A H. a XVI-XVII. sz.-ban az u. n. parádés szoba volt, melyben még az uralkodók is sokszor fogadtak s azért ágyuk a szoba többi részétől gyakran balusztráddal volt elválasztva, az ágy maga pedig oszlopos, mennyezetes volt, köröskörül függönyökkel. Őseink is kedvelték a H.-ban az oszlopos ágyakat, a dus kárpitokat, szőnyegeket, spanyolfalakat stb.
egy ágas fadarab, mely a vizbe állíttatik azért, hogy az ághegy hálórudját reá fektetve, a szerszám kezelését a parton ülő halászra nézve megkönnyítse.
(gör.), a. m. sóbánya-miveléstan.
(ásv.), vastimsó (FeSO4 + Al2S3O12 + 22H2O), almazöld, sárgásfehér vagy veresrostos szálakban találják Puzzuoli szolfatarajában, rajnai Bajoroszágban (Bodenmais és Mörsfeld között), Finnországban, Persiában. Szálas alakjáért hajsónak is mondják.
l. Feltámadás.
Mindenszentek, a halottak emlékünnepe. Eleinte nov. 2-ikát szentelte az egyház a halottak emlékére. Odilo clugny-i apát 998. nov. 2-ra a szent Benedek-rend minden zárdájában imákat és ünnepéles miseáldozatokat (requiem) rendelt. Ezen vallásgyakorlatot később a pápák az egész egyházra kiterjesztették, bár azelőtt is szokásban vlt, hogyegyes egyházak mghalt tagjaikért bizonyos napokon imákat végeztek és miséket szolgáltattak, csakhogy a keresztény világnak meghatározott ünnepnapja nem volt. Az ünnep előestéjén, az u.n. halottak estéjén fölállított gyászravatal (thumba) mellett a holtak officiumának vecsernyéjét végezik. Ezután szentbeszéd következik. Estefelé megkondulnak a harangok és minden sirra virágot tüz a kegyelet. Másnap, a halottak napján van az ünnepélyes mise a mélyen megrendítő gyászénekkel, melynek kezdő szavai: «Dies irae, dies illa». Némely helyeken az esti órákban rendkivüli istentiszteletet tartanak. A görög egyházban a II., III. és IV: böjtvasárnap és pünkösdvasárnap estéjén ülik mega halottak emlékezetét; az orosz egyházban ezen napokhoz járul okt. 21., a csatában elesett vitézek emlékezete. Ujabb időben a protestánsok is megülik a halottak napját az egyházi év utolsó vasárnapján. Az angol pozitivista egyház (Chapel street 19. sz.) a halottak napját az év utolsó napján ünnepli Eliot láthatatlan karával. Holmes zenéjével, meg Fox Györgynek «A halottak ünnepe» alatt irt zenedarabjával.
l. Haldoklók szentségei.
hullaház. Egészségügyi szempontból fontos az az intézkedés, mely ujabban a halottaknak az eltemetés időpontjáig egy külön közhelyiségben (tehát nem a lakásban) való elhelyezését célozza. Fontos ez különösen a ragadós betegségben történt halálozások eseteiben, mert a fertőzés veszedelme esetleg még az illető egyén halála után is fenygeti a környezetét, nevezetesen akkor, ha a lakás szük és zsufolt (mert igy közvetetlenebb az érintkezés), továbbá, ha az illető ház népe nem ismeri azt a veszedelmet, mely a holttesttel való érintkezéssel fenyegeti. Számot vetettek ezzel - legalább a kolerát illetőleg - hazánkban is, kötelezvén minden községet a kolerában elhunytaknak külön H.-ban való elhelyezésére (1893. évi 58505. sz. belügyminiszteri rendelet). Berlinben 1853. a halottaknak 0,68 %-a, 1863. 6 %-a; 1873. 19,8 %-a és 1888 30,0 %-a szállította a H.-akba. Münchenben általánosan (tehát minden halálesetben) kötelező a H. használata.
A régi egyiptomiak szokása volt, hogy mielőtt eltemették halottaikat, itéletet tartottak fölöttük. 42 ember összeült és megbirálta az elhunytnak életét és cselekedeteit. Bárki megjelenhetett előttük és bepanaszolhatta a halottat. Ha igaznak találták, ünnepélyesen eltemették, de ha bünösnek bizonyult, nem volt szabad eltemetni, hanem rokonainak házában kitették. A birák összegyültek a Möris-tó tájékán s átvitték a holt tetemet a tulsó partra. Igy szólnak az adatok, melyeket Diodoros szolgáltat az ős egyiptomiak halottbiróságára vonatkozólag. Ezeket az adatokat azonban a hieroglifák megfejtése által feltárult régi egyiptomi irodalom nem rősíti meg. Eszerint a H. nem annyira szokás, mint inkább az ős egyiptomiak szent könyvének egy hitágazata, egy fejezet az ugynevezett halottkönyvben, mely papiruszra irva, sok példányban fenmaradt és muzeumokban található. Az illető szöveget rendszerint egyes cimkép magyarázza, mely a «kettős igazság csarnokát» t. i. az igazságét és hazugságét ábrázolja, melyben Osiris, az alvilág fejedelme trónol; előtte a biróság 42 ülnöke foglal helyet, fejükön structoll, kezökben pedig kard van. Ezek elé lép az elhunyt s elvégzi gyónását. Távolabb egy nagy mérleget látunk, melynek nyelvecskéjén pávián ül; ezen mérlegelik az elhunyt tetteit, melyeknek jelképe az elhunyt szive, a mérleg másik serpenyőjében pedig az igazság istennőjének képmása a súly. Utóbbi elővezeti az elhunytat, hogy beszámoljon, vajjon igazságokkal, vagy hazugságokkal megrakodva jött-e? Nem ritkán történik, hogy az elhunytat az igazságnak két istennője veszi körül, ezek közül az egyik védőleg emeli fel kezeit, mialatt a másik - ugy látszik - parancsnolólag követeli a számadást. Néha ezeket Isis és Nephthis vagy Hathor helyettesíti. Az elhunyt előre lép; a sakálfejü Anubis és a karvalyfejü Horus istenek vizsgálva állnak a mérlegnél, mialatt az ibisfejü Toth isten a vallomást irótáblájára feljegyzi. Ha az elhnyt a kettős igazság csarnokában, Osiris előtt megállta a sarat, átlépheti az alvilág küszöbét, mig azt, aki nem állta meg, sokféle borzalomnak vetik alá. Ugyanezt a felfogást megtalálhatjuk az ind. persa, görög és római mitologiákban is, hol rendesen az első ember (Manu), v. az első király (Minos, v. Rhadamanthis) vagy az alvilág istene (Hades) szerepel mint halottbiró. Mihály arkangyalnak egy lélekmérleggel való ábrázolása hasonlóképpen ezen a felfogáson alapszik.