János, püspök, szül. gyöngyösön 1781 jan. 5., megh. Szatmárt 1857 dec. 30. Iskoláit szülővárosában, Rozsnyón és Egerben végezte. Ez utóbbi helyen a papnöveldébe lépett. Mint ifju áldozópap a lekipásztorkodás terén működött, Még csak 13 éves pap volt s már az egri káptalan kanonokjává nevezték ki. Itt kezdődik H. rendkivüli jótékonysága, mely későbbi életének is legmagasztosabb célja volt. 1828. szatmári püspökké szentelték. Szerény, mondhatni önmegtagadó életét egészen egyházmegyéjének szentelte. Szegény, fiatal egyházmegyéjének ugyszólván ő a második megalapítója. Szatmár városa is végtelen sokat köszön neki. A szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendü kórházat, tanítóképzőt épített. A székesegyházat, püpöki lakot kibővítette és diszessé tette. Hatalmas apácakolostort emelt, konviktust, kálváriát létesített. V. Ferdinánd a titkos tanácsosi ranggal és az szt. jobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét, midőn pedig Kopácsy József halálával a primási szék megürült 1848., primássá nevezte ki. Nehéz és súlyos körülmények közé jutott ezzel a jámbor életü ember, ugy hogy a primási széket tényleg el sem foglalhatta. (V. ö. Irsik Ferencz, Hám János élete, Szatmár, Pázmány Sajtó). 1849. a magas méltóságról leköszönt s visszatért kedves megyéjébe Szatmárra. A tudományoknak is nagy kedvelője volt. Szentbeszédeit diszes kiadásban Meszlényi Gyula, Szatmár póüpöke adja ki (Szatmár, Pázmány Sajtó). Legujabban mozgalom indult meg a szentéletü püspöknek boldoggá avatása érdekében. E mozgalom előhirnökéül tekitendő ama két nagy munka, mely életéről megjelent. Egyik latin, irta Keszler Ferenc dr. ésa másik fentemlített.
15 zsoltár (120-135), a «Sir hamaalót» cimet viseli, mely elnevezést többféleképen magyarázzák. Némelyek szerint onnan eredt volna, hogy a leviták a jeruzsálemi templomba felvezető 15 lépcsőn állva (maala héb. a. m. lépcső) énekelték. Ujabb nézet szerint e zsoltárokat alakjuk miatt nevezték igy, de a legvalóbbszinü, hogy az elnevezés zarándokéneket jelent, amit tartalmuk is bizonyít.
l. Ekbatana.
l. Driadok.
Desmarest (állat), l. Ebfejü majom, Pávián.
(Hama), város Sziriában, Damaszkus (ettől 200 km.-nyire) vilajetben, az Aszi v. Orontesz mindkét partján, a Dsebel Ala Ny-i lábánál, 30-50000 lak., akik élénk kereskedést üznek a környék beduinjaival, pamutkelméket készítenek. A kerteket és ültetvényeket az Orontesz vizével öntözik. H.-ról Hamath, Emath néven már a biblia is szól. A feniciaiak alapították; Dávid király egy ideig ura volt. 854. Kr. e. II. Szalmanasszar, Assziria királya foglalta el. 743. Kr. e. III. Teglat-Falazar tette adófizetőjévé. A szeleukidák uralma alatt Epiphancia nevet viselt. 1108. Tankred elfoglalta, de már 1115. ismét moszlim kézre került.
(gör.), a. m.a egyidejü szinezés, a nyomdászatban az az eljárás, midőn a nyomtatás egyidejüleg több szinben történik.
kos fején levő a harmadrendü állócsillag, egyike a Bessel féle alapcsillagoknak.
arab eredetü török szó, a. m. teherhordó. Konstantinápolyban külön céhrendszert képeznek, külön negyedekbe osztva és főnökökkel az élükön. A legnehezebb munkákat elvégzik és óriási terheket elcipelnek, melyeket hosszu rudakra erősítenek és négyesével, esetleg hatan is, nyolcan is, vállaikra illesztve és lépést tartva haladnak. Az egyes H.-ok egy nyeregszerü készüléket helyeznek el vállukra és azon viszik a terheket. A H.-ok többnyire örmények, de közöttük sok kurd és itt-ott török is.
l. Hamarjavetés.