l. Hamman.
és Hamamelis L. (növ.), Bűbűjdió.
Ahasverus (Xerxes) persa király kegyeltje és mindenható minisztere, aki (Esszé könyvének elbeszélése szerint) megharagudván a zsidó Mardochaira, mind a persa birodalomban a zsidók vesztére tört, de törekvése meghiusult, s végre fiaival együtt bitófán végezte be életét. L. még Purim.
János György, német iró, szül. Königsbergben 1730 aug. 27., megh. Münsterben 1790 jun. 21. Teologiát s filozofiát tanult. Állami szolgálatban működött Varsóban és Königsbergben, de folyton szükséggel küzdött és céltalanul hányódott. Végre 1784. egy ismeretlen tisztelője kedvező anyagi helyzetbe juttatta, ugy hogy élete utolsó éveit gondtalanul tölthette volna; de ekkor folytonos betegeskedése keserítette meg napjait. Főművei: Sokratische Denkwürdigkeiten (1753), és Kreuzzüge der Philologen (1762), rendszertelen és zavaros, de uj és mély eszmékben gazdag könyvek. Homályos és jósló modoru előadása miatt Észak maguszának nevezték őt. A nagy közönség nem értette őt s nem is tudott róla, annál nagyobb hatással volt kora jeleseire, első sorban Herderre, ki a szó igazi értelmében H. tanítvány, de Geothére, Jacobira, Jean Paulra s műsokra is. Főhatással volt korára azzal, hogy a költészetre mély fölfogása volt: az emberiség nyelvének tekintette s nem akarta, hogy a költőt elavult, idegentől származó szabályokkal korlátozzák, nézeteivel ő volt az első megindítója annak a forradalmi mozgalomnak a német irodalomban, melyet már a kortársak Strum und Drang névvel jelöltek. Munkáit kiadták Roth: Sämmtliche Schriften (1821-43, 8 köt.) és Petri (1872-74, 4 köt.) Életét megirták Gildemeister: J. G. H.'s Leben und Schriften, müveinek uj kiadásával, 1857-72. 6 köt.) és Poel (1874-76, 2 köt.); jelentőségét legjobban kifejtette Minor (1881); levelezését Herderrel kiadta Hoffmann (1889).
a kálium ma már többé nem használatos rossz magyar neve.
a nyul lábainak csuklójánál levő kis hus, melyről azt mondják tréfásan, hogy aki megeszi, jó futóvá lesz.
(hamarját futni), régibb iróinknál, egész a XVIII. sz.-ig a. m. versenyfutás.
hamarjahányás (Zrinyinél hamalia, hamaliát hányni), őseinknél a jövendőmondásnak, varázslásnak bizonyos módja. A csillagnézés- és H.-hez ért ő is (Gyöngyösi: Chariklia Van sok mestersége s egyéb varázslása, de az hamarjának leginkább hányása tetszik néki (Gyöngyösi: Kemény János). Mikor Egervárra hamaliát hánytunk, ugy mutatta (a jósló sas), valamint kivántuk magunk (Zrinyi). Nem használ neked is hamalia, sem te neked szentség, mind föld alá téve titeket fringia (Zrinyi).
1. Norvégia tartománya Kristiania, Bergen, Trondhjem és Svédország között, 50871 km2 területtel (1891) 228965 lak. Magas fensikokból áll, amelyek az Ymes-fjeldre és Dovrefjeldre támaszkodnak. ÉNy-DK-i irányban átfolyik rajta a Glommen, amely a Mjösen-tavat alkotó Vorment veszi fel. A termékeny Glommen völgyét és a Mjösen-tó környékét kivéve, meglehetősen zord és erdőkkel borított föld. Két kerületre oszlik: Kristiansra és Hedemarkenre. Fővárosa H.
2. H., az ugyanily nevü norvég tartomány és Hedemarken fővárosa, a Mjösen-tó K-i partján, vasut mellett, püpöki székhely, (1891) 4013 lka., hatalmas, nagy templomnak romjaival. Az 1152. alapított várost 1567. a svédek lerombolták; e veszteséget teljesen kiheverni ésa régi nagyságát elérni máig sem volt képes.
(gör.), bün, bünösség.