Hamlet

mondabeli dán herceg, kinek történetét legelőször Saxo Grammaticus krónikája mondja el. Innen vette át e történetet, noha lényeges változtatásokat tett rajta, a francia Belleforest Histoires tragiques-jába (1564), melynek angol fordítása: The hystorie of Hamblett, Shakspere hasoncimü remek tragédiájának alapul szolgált. Shaksperenél mindazáltal a régebbi mondától nagyon eltérően kerül feldolgozásra H. története. Amabban a herceget majd Aminthnak, majd Amlethnek hivják, apját Hervondillusnak v. Horvendillnak, nagybátyját Claudius Fago v. Fengonak; Fengo nyilvánosan öli meg H. atyját, ugy hogy Geruthe, H. anyja tudja, miként történt a halál. Véégül H. megbosszulja atyja halálát, amennyiben Fengo hiveit egy ünnepség alkalmával megöleti, nagybátyját pedig ő maga szurja le. Aztán házasságra lép Hermuntrut skót hercegnővel és hosszu, boldog kormányzás után mint jüt alkirály Viglet dán király ellenében elesik egy jüt pusztán (H. pusztája), mire Hermuntrut Viglethez megy nőül.

Hámló árpa

csóré árpa v. csurdé, a Hordeum coeleste neve, l. Árpa.

Hamm

az ugyanily nevü járás székhelye Arnsberg porosz kerületben, a Lippe és több vasuti vonal mellett, (1890) 24969 lakossal, nagy vasművekkel, gép-, különösen gazdasági gépgyárakkal, vasbutorkészítéssel, sőr-, bőrgyártással és kémiai iparral. H. egykoron Mark grófságnak volt székhelye, belépett a hanza-szövetségbe és 1666. került Brandenburghoz. Erődítményeit 1763. rombolták le.

Hamm

Vilmos, német gazdasági iró, szül. Darmstadtban 1820 jul. 5., megh. Bécsben 1880 nov. 8. 1838-39. a hohenheimi gazdasági akadémiát végezte s azután mint gazdatiszt szolgálatba állott, később hosszabb időre terjedő tanulmányi utat tett Német-, Francia- és Angolországban. További elméleti tanulmányok szükségét érezvén, a gieseni egyetemre iratkozott be, hol a természettudományokat, nevezetsen a vegytant Liebigtől és a kamerális szakmát hallgatta. 1843. a kémia s a gazdaság tanárául Hofwylba hivták, honnét Fellenberg halála után a Bern melletti Rütibe ment mint az állami földmivesiskola igazgatója. 1846. Lipcsébe költözött s az ott alapított Agronomische Zeitung szerkesztését vette át. 1848-ban mint a slezvig-holsteini szabadságharc egyik csapatvezetője szerepel. A helyreállott béke után a bécsi cs. kir. pénzügyminisztériumhoz hivták szaklap-szerkesztőül, hova el is ment, de az októberi forradalom kitörése után ismét Lipcsébe ment vissza. Itt a londoni világkiállítás után 1851. gazdasági gép- és eszközgyárt alapított, az első ilynemü nagyobbszerü vállalatot Németországban; azt 1855. Eutritzschbe helyezte át és 1864-ig vezette. H. élénk irodalmi s egyéb tevékenysége annyira magára fordította az ausztriai kormány figyelmét, hogy 1867. mint miniszteri tanácsost s a mezőgazdasági osztály főnökét Bécsbe hivták, mely minőségben 1868. az akkoriban ujonnan alapított földmüvelési minisztériumhoz ment át, s a mezőgazdaságra vonatkozó ügyrendet szervezte. Sikeres működésének elismeréseül H. 1870. a vaskoronarend lovagja lett. Főbb művei: Katechismus der Ackerbauchemie, Bodenkunde und Düngerlehre (u.o. 1848, több kiadásban jelent meg, magy. ford. Bajnok Antal, Pest 1841); Chemische Bilder aus dem tägl. Leben (u.o. 1850, 2 köt. E mű2. kiadása ily cim alatt: Ordnung u. Schönheit am häusl. Herde, Jena 1866); Grundzüge der Landwirtschaft nach Girardin u. Du Breuil (Braunschweig 1850, 2 köt.) Das Weinbuch (Lipcse 1855, több kiadást ért); Belehrung über alle Zweige der Viehzucht (Lipcse 1870, (2. köt.); Landwirtschaft in Bildern (Bécs 1871); H. több szépirodalmi művet is irt és 1868-tól fogva haláláig a neue Freie Presse gazdasági lapmellékletét szerkesztette.

Hammacher

Frigyes, német képviselő, szül. Essenben 1824 máj. 1. Jogot végezvén, porosz államszolgálatba lépett, de hivatalát az 1848-iki mozgalmakban való részvétele miatt el kellett hagynia. Ettől kezdve kereskedelemmel foglalkozott 1863-tól kezdve pedig folytonosan tagja volt a porosz képviselőháznak. A rheinlandi és vesztfáliai bányamunkások lázadása alkalmával 1889. közvetítő szerepet vállalt és sikerült is neki a torzsalkodó feleket egyezséágre birni.

Hammada-el-Homra

(a. m. vörösköves fensik), a Szahara legnagyobb hammadája, Tripolitániát Fezzantól és az azdser-tauregtől választja el. Hossza 600, szélessége 200 km., magassága 600 m. Sem viz, sem növény, sem állat e forró köves sivatagban nincs. Ny-ra tőle van a Tingerthammada, nagyobbára mészkövekből.

Hammál

(arab.) a. m. teherhordó.

Hammám

(arab.) a. m. fürdő, a fürdőintézetek neve keleten, melynek rendszerét és berendezését Európában az u.n. gőzfürdők utánozzák. nagy fényüzést szoktak keleten, különösen Damaszkusban és Kairóban a H. dolgában kifejteni; ily pompának nyomait mutatja még a Musztafa Szokoli pasa által Budán 1570-77. alapított H. (Rudas-fürdő). A H.-k berendezését és avele kapcsolatos szokásokat alaposan leirja Lanc E., An account of the manners and customs of the modern Egyptians XVI. fejezetében. Páris egy nagy fürdőintézetének a «Le Hamman» nevet adták. A H. szó geográfiai tulajdonnevekben is gyakran fordul elő, különösen É.-Afrikában, p. H. Lif, H. Meluán (Algéria), H. el-enf (Tunis) stb.

Hammaticherus

(állat), l. Hőscincér.

Hammelburg

az ugyanily nevü járás székhelye a bajoroszági Alsó-Frank kerületben, 37 km.-nyire Würzburgtól, a Frank-Saale és vasut mellett, (1890) 2889 lak., gyapju- és lenszövéssel. Az igen régi várost 777. Nagy Károly a fuldai apátságnak ajándékozta. 1866 jul. 10. a bajorok és poroszok itt egymással megütköztek és az utóbbiak Beyer vezérlete alatt győztesek maradtak.


Kezdőlap

˙