A beszédben a hangok kiejtése közben, amint az egyik hang képzését befejeztük és szájrészeinket a következő hang képzésére idomítjuk: az átmenet közben is a szájrészek mozgása által bizonyos hangok keletkeznek. Ezeket néha alig vesszük észre fülünkkel, de némely hangok közt egészen tisztán hallhatók; p. ha pénz helyett azt mondják péndz, vonszol helyett voncol (vontszol). Az ugynevezett járulékmássalhangzók töbnyire ilyen hankapcsokból keletkeznek, p. a magyar népnyelvben; a fiájér e helyett fiáért, franciávú e helyett franciául, bihal e helyett bi(v)al stb. V. ö. Szilasi M., Járulékmássalhangzók a magyarban (Magyar Nylevőr 1881). L. Hangok.
a siketnéma-oktatás azon része, mely szerint a kezdő növendék a beszédhangok kimondására képesíttetik, egyrészt az ajakmozgások utánzása, másrészt a hanghullámoknak a gégefőn v. kézfejen történő érzékeltetése által.
l. Fonolit.
általános értelemben bizonyos távolság, melyet bármely zöngétől egy másikig, minden skálai s igy hangnemü vonatkozás nélkül észlelhetünk. Szorosabb értelemben pedig ama távolság, mely bizonyos skála természetes zöngéi közt észlelhető. L. Hang.
a hangtanban két nem egészen egyenlő magasságu hangnak összetalálkozása, mikor azok szabályos iőközökben ismétlik ugyan lebegésüket, anélkül azonban, hogy egy bizonyos pontbn mégis találkoznának az intenzivitás vonalán. Az ily H. legerősebb fokát aztán hangütésnek is mondják.
a nyugat-európai zenerendszer szerint mindn hanglejebbítás egy b-vel, v. két bb -vel, v. feloldójeggyel [ÁBRA] történik. ha a normál C skála valamely természetes hangjának a lejebbítése céloztatik, az mindig egy a hangjegy mellé tett b-vel történik, p: [ÁBRA] bb s lesz belőle ces, v. [ÁBRA] s lesz belőle des s igy tovább. Ha valamely már b-vel lejebbített hangnak még egyszer való lejebbítését célozzuk: akkor azt kettős bb-vel eszközöljük, p. [ÁBRA] s lesz belőle eses. Ez eljárás akkor is megtartandó, ha valamely b-vel jelzett hangnem természetes hangját kell lejebbíteni, p. [ÁBRA] Valamely már kereszttel fölebbített hang lejebbítése feloldójeggyel történik, p. [ÁBRA] A már bb-vel lejebbített hangnak még eggyel való lejebbítése gyakorlatilag ritkán fordul elő, mert ez esetben a zeneiró rendesen enharmonikus elváltoztatással szokott élni.
hanglétra, hanglépcső, l. Hang.
vagy hangnyilás (franc., ouie; ang. hole). A különféle hangszrek felső vagy oldalrészein látható nyilások, melyek arra szolgálnak, hogy az illető hangszertestből kihozott hangok v. intenzivebb rezgést és visszhangot nyerjenek, v. azok elzárása, kinyitása által többféle mélységü s magasságu hang kihozatalára képesíttessék. Az ily H.-ak többféle alakban fordulnak elő. A vonós hangszereknél l. F hangnyilás. A pengető hangszereknél (gitár, citera, mandolin, tambura stb.) hol kerek ˇ, hol négyszögeletes o, hol meg hosszukás ÿ , vagy háromszögletes D alakuak. A fa-fuvóhangszerek (fuvola, oboa, klarinét, fagot, angolkürt, bass-klarinét, pikoló stb.) H.-ai mind köralakuak ˇ, melyek az ujakkal v. zárkákkal vagy befödetnek vagy felnyittatnak s többféle hang kihozatalára szolgálnak. Az ily H.-ak már a történelmi népek őshangszereinél is divatoztak. Ujabb időben a rézfuvó-hangszereknél is alkalmazzák, zárkák alakjában, még pedig e hangszerek nagy előnyére. Még a legelső zongorák hangfenék-lapjain is divatozott, de későbben e hangszeren egészen mellőzték.
l. Grimm törvénye.
két-két hangnak szabályszerü váltakozása két különböző nyelvben vag nyelvjárásban vagy egyazon nyelv különböző korszakaiban. Ilyen rendes hangmegfelelés: göcseji uo a. m.a köznyelvi ó, göcseji üö a. m. köznyelvi ő, p. juo a. m. jó, füőz a. m. főz stb. Ismeretes hangmegfelelés ez is: árpádkori u a. m. mai o, árpádkori o a.m. mai a, p. az akkori pur mai kiejtéssel por, az akkori nop ma nap stb. (l. Halotti Beszéd) cimü cikket). Fontosak a mi nyelvészetünkben a magyar s a többi ugor nyelvek közti hangmegfelelések: ezek közül legfontosabbak a következők. A többi ugor nyelvek szókezdő p-jének a mai nyelvünkben f felel meg, p. fog (dens) a. m.a vogul punk, féreg a. m. vogul perik, fél (dimidium) a. m. cseremisz pele. A mélyhangu szók elején az eredeti k hang h hanggá lett s ujabban h-vá, p. halni, a Halotti Beszédben még cholsz a. m. finn kuole, hal a. m. finn kala. Egyéb ugor-eredetü szavainkban a szókezdő h mindig s-féle hangnak felel meg, p. hur a. m. cseremiszsolo, hüvely a. m. vogul sipel,. Az ugor mb, ng, nd, meg az lm-nek pedig puszta m; p. ad a. m. eszt anda, szem a.m. finn silmä. Viszont az egyszerü m magánhangzók közt v-re változott. név a. m. finn nimi stb.