(török) a. m. hölgy.
Károly porosz tábornok, szül. Ratiborban 1829 jan. 24. 1847. a II. dsidás ezredbe lépve, gyorsan haladt a tiszti fokozatokon fölfelé s 1866. mint kapitány hacolt az osztrákok ellen. 1869. a törzskarhoz helyezték át s szolgálattételre a hadügyminisztériumhoz osztották be. A franciák elleni háboruban (1870-71) nemességet nyert s tagja lett ama bizottságnak, mely az uj német katonai büntető törvényt kidolgozta. 1874. ezredes és a 8. hadtest törzskari főnöke, 1881. tábornak lett. 1883. a hadügyminisztériumban osztályfőnökké s a honvédelmi bizottmány tagjává nevezték ki. 1889. a IV. hadtest parancsnoka s 1890. lovassági tábornok lett. Szakkérdésekben tekintély s a nagy hadgyakorlatok alkalmával többnyire mint biró szerepelt. Műve: August von Goeben, kön. preussischer General der Infanterie etc. (Berlin 1881).
v. Hany Istók, l. Hanság.
angol fonalmérték; gyapotfonalra = 840, gyaratott fonalra = 560, len- s kenderfonalra = 3000 (Irországban 3600), cérnásított selyemre = 3320 yard.
Venceszláv, cseh régész és nelvtudományi iró, szül. Horsenyoveszben 1791 jun 10., megh. Prágában 1861 jan. 12. Könnigrätzben, Prágában és Bécsben tanult és irodalomra dta magát. 1818 óta a prágai cseh muzeum könyvtárnoka volt s egyuttal az egyetemen a szláv nyelveket tanította. Első irodalmi kisérletei dalok voltak (Pisnebreve 1815); azután szerb népdalokat fordított (1817), majd Geszner Idylljeit 81819) és az Igor-éneket (1821) stb. De főképen a seh filologia és régészet terén szerzett érdemeket Munkái felébresztették a csehekben a hazájuk multja és régi irodalma iránti érdeklődést. H., aki a legtöbb szláv nyelvet ismerte és összeköttetésben állt a legöbb szláv tudóssal, erős támogatója volt a panszlavizmusnak. Kiadványai közt azonban vannak kétségtelen hamisítványok, melyek egyszerüen tőle eredtek s nevét az tóbbi időkben rosszhirüvé tették. 1817- 26. a Starobylá skladanie öt kötetét, melyben régi nyelvemlékeket tett közzé. 1819-ben pedig az általa felfedezett Königinhofi töredéket (l.o.) 1833. egy szótárgyüjteményt adott ki, köztük a Mater Verborum hamisitott glosszáit, továbbá a Reimsi evangeliomot, a Dalimil-krónikát, az ó-cseh Nikodemus-evangeliumot sa hamisitott grünebergi kéziratot, végül több szláv nyelvtant. stb.
a. m. kankalék, kutostor.
(Han.-keu, Han-kow), város Hupe khinai tartományban, a jang-e ésHan folyók összefolyásánál, a Jang-ce balpartján, han-jang-fu és Vocsang-fu (Ucsang-fu) tőszomszédságában. Lakóinak számát 800000-re, Uocsangét 200000-re és Han-jangét 100000-re becsülik. H. 1858 óta van az európaiak előtt nyitva, akik mintegy 100-an a Jang-ce partján fekvő európaias külsejü városrészben laknak. H., mivel a szárazföld belsejébe messze bevezetnek a vizi utak, élénk kereskedést üz. 1891. a számos dsonkát nem számítva, ide érkezett 770 hajó (624335 t. tartalommal9 és eltávozott 1052 (651335 t. tartalommal); az eltávozók közt volt 431 brit, 579 khinai, 28 osztrák-magyar, 3 német, 5 orosz és 6 amerkai. A külkereskedelmi forgalomban 1891. a behozatal értéke kitett 7298246, a kivitelé pedig 8066163 font sterlinget. A kivitelben az első helyet a tea foglalja el (3609182 font), amelyet Európába, legnagyobb mennyiségben Odesszába szállítanak: ezt követik az orvosi növények (277123 font), a faolaj (378564), kender, bőrök, fehér viaszk. A bevitel főcikkei: pamutkelmék (1978934 font), sirting, apmutfonalak, gyapju-, fémáruk, ópium, cukor, petróleum és szén. H. rendes hajóösszeköttetésben áll Sangaival.
növénynevek mellett Hänke Taddeus cseh botanikus neve. Hänke (1789-1817) D.-Amerika floráját kutatta.
1. Hermann, német matematikus, H. Vilmos fia, szül. Halleban 1839 febr. 14., megh. Tübingában 1873 aug. 29. Riemann, Möbius és Scheibner vezetése alatt matematikát tanult és 1863 Lipcsében habilitálta magát. 1867. rendkivüli tanár lett, mégy ugyanazon évben Erlangenba rendes tanárrá nevezték ki. 1869. pedig Tübingába. Sok munkája közül csak a következőket említjük: Zur allgemeinen Theorie der Bewegung der Flüssigkeiten (pályamunka, 1861); Vorlesungen über die komplexen Zahlen und ihre Funktionen (Lipcse 1867, bevégezetlen); Zur geschichte der Mathematik im Altertum und Mittelalter (u. o. 1874), Vorlesungen über die Elemenete der projektivischen Geometrie (u. o. 1875); utóbbi kettő hagyatékából V. ö. éeltrajzával W. v. Zahn, Mathematische Annalen. 7. köt.
2. H. Vilmos Gottlieb, német fizikus, született Ermslebenben 1814 máj. 17. Természettudományi tanulmányait Halleban végezte. 1835. a Frankeféle alapítvány reáliskoláján a fizikai tanszék asszisztense, 1836. pedig a természetudományok tanára lett. 1840. mint a fizika és a kémia magántanára habilitálta magát Lipcsében. 1847. rendkivüli, 1849 pedig a fizika endes tanára lett. H. tanulmányozta a hőelektromos kristályokat és a fémek és ásványok közt létrejövő hőelektromos áramok magatartását, ezenkivül a kisütési áram mágneses hatásait és a fémek elektromos feszültségét egymás között és av izhez. Több eszközt és módszert talált fel az atmoszferikus elektromosság mérésére. H az elektromosság uj elméletét is adta. E szerint az elektricitást, mint az éter köralaku hullámzását fogta fel a testek molekuláinak hozzájárulásával, s ugy találta, hogy a pozitiv és negativ elektromosság különbsége csupán irány módosulatában áll. H. végezte Arago munkáinak német kiadását (Lipcse 1854-60, 16 kötet). Saját műve: Elektrische Untersuchungen (Lipcse 1856-83, 17 értekezés).
(han-ho), a Jang-ce nagy emllékfolyója; Sen-szi tartományban ered és han-kaonál torkollik. Vizkörnyékét 68000 km2 -re becsülik. 450 km.-nyire hosszuságban hajózható.