(franc. instruments a cordes pincées), mindama hangszerek, melyeknek hurjai nem vonó segítségével adják a hangokat, hanem ujjakkal, v. külön e célra szolgáló plektrummal pengettetnek, s melyek hangjai eszerint csak rövid lélegzetüek, ki nem tarthatók s a megpengetés után mind gyengébbekké, alig hallhatókká válnak.
(ejtsd: arfiőr), város Seine-Inférieure francia départementban, a Szajna-torkolat jobb partján, ahol a Lézarde bele torkollik, (1891) 2116 lak., szappangyáértással, olajtisztítókkal; a XIV. ésXV. sz.-ból való és árkokkal körülfogott körfalakkal. V. Károly uralmalatt, midőn kikötője még nem volt annyira beiszaposodva mint ma, Franciaországnak H. volt a legelső hadi és kereskedelmi kikötője. V. Hnerik angol király hat heti ostrom után elfoglalta és francia lakosait elüzte. 1435. a normandiaiak visszafoglalták, de 1440. ismét angol kézre került, mig 1450. Dunios végleg vissza nem szerezte hazájának.
(ejtsd: herford), county Maryland É.-amerikai államban, 1240 km2 területtel, 28993 lak., Bel-Air székhellyel.
az Erdélyi trachitláncolat legjelentékenyebb tagja. A H. nevet általában használják az egész Erdélyi trachitláncolatra s ez esetben magában foglalja azon egész nagy hegytömeget, mely a Maros folyónak Dny-felé való kanyarodásától kezdve a Maros, majd az Olt mentében ennek a Kászonnal való összefolyásáig huzódik s a Görgényi havasokat (l.o.) a tulajdonképeni H.-t, a Hermányi hegységet (l.o.) s a Bodoki hegységet (l.o.) foglalja magában. Ezen értelemben a H. Erdély legjelentékenyebb hegységeinek egyike s hossza ÉNy-DK-i irányban 136, szélessége átlag 30 km. A H. mint széles, nem igen meredekül emelkedő s 1000-1600 m. magas gát emelkedik a határt szabva a K-re levő magas hegyföld s a Ny-felé terülő alacsonyabb belföld közt, Erdély éghajlatára nézve is nagy jelentősége van. A K-i oldalán eredő Olt és Maros folyók iráyát meghatározzák, kényszerítve amazt D-, ezt É-felé kanyarodni, mignem a trachitgáton áttör. Ny-i oldalán a belföldnek azon nevezetes völygei erednek, melyek egymással majdnem egyközüen Ny-felé vonulnak s Erdély belső medencéjét különösen jellemzik. Szorosabb értelemben csak azon hegységet nevezzük H.-nak, mely a Maros forrásától kezdve D-i irányban a Tolvajoshágóig (975 m.) huzódik s igy mindössze csak 30 km. hosszu s 15 km. széles. E hegylánc kisebbszerü tömeges felföld, melynek oldalait mélyen bevágott völgyek hasogatják, széles derekát pedig kúp- és harangforma hegyek tetőzik. Legmagasabb csúcsai a H. v. Galusatető (1789 m.), Fertőtető (1589 m.) és ostoros (1334 m.). A H. belseje zord és lakatlan, többnyire rengeteg erdőség, alsóbb részét lomboserdők (tölgy, bükk, nyir), magasabb tájait fenyvesek borítják. A H.-t a Tolvajoshágó választja el a Hermányi v. Baróti hegységtől.
(ejtsd: hargrévsz) Ödön Hammond, az ausztráliai aranyamezők fölfedezője, szül. Gosportban 1815., megh. Sydneyben 1891 okt. 18 éves korában Ausztráliába vándorolt ki, ahonnan 1849. San Franciscoba ment aranyat keresni. Miután onnan visszatért Ausztráliába, a Kék-hegyek nyugati oldalán a kaliforniaiakhoz hasonló földtani viszonyok fölkeltették figyelmét és 1851 májusában dus aranymezők fölfedezésére vezették.
Péter (Bethleni), pedagogus, szül. Nagy-Idán 1762., megh. M-SZigeten 1828 jun. 1. 1770. Kolozsvárt tanult. 1781. Szigetre ment tanítónak (conrector), u. o. 1878. rektornak s professzornak választották meg. Ő azonban a választást nem fogadta el, hanem továbbképzés végett külföldre indult. Pesten megállapodávn, ismeretségbe jutott Ráday Gedeon és Teleki József grófokkal, Teleki a külföldi utra pénzsegélyt is adva neki, s emellett mindketten Wartsleben Vilmos gróf rokonuk fiai mellé ajánlották nevelőnek. Ez ifjakkal jutott el Bécsbe s innen a távolabbi külföldre. 1789. két önálló munkát adott ki (Egy a Teremtőhöz felemelkedett elmének szabad gondolkodásai, Bécs 1789 8o 216 lap; Erkölcsi és mezei három énekek, Bécs 1789 8°). Az első művet urnőjének, Wartensleben grófnőnek ajánlotta, ki ezer darab császári arannyal ajádékozta meg. Ez az ajándék aztán lehetővé tette, hogy a jenai s göttingai egyetemeket meglátogathassa. 1792. aztán visszajött s M.-Szigete az igazgatóságot elfoglalta. H. mint igazgató, organizálta az egész iskolát s oly tapintattal rendelt el mindent, hogy a szigeti iskola tanításmódját s berendezését általánosan magasztalták és sürgették H.-t, hogy az általa követett rendszert tegye irásba és nyomassa ki. E tervezet aztán a következő cimmel meg is jelent: A szigeti h. h. valléástételt tartók főiskolájának systemája (Kolozsvárt 1801, 4°).
(franc., ejtsd: arikó) a. m. paszuly. H. de mouton, ürühusból és répából készített francia étel; haricots verts a. m. zöld bab. - Hôtel des haricots-nak nevezte tréfásan a párisi nép a nemzetőrség börtönét; az elnevezés állítólag a nemzetőrségnek elferdítéséből származott.
(növ.), l. Tatárka.
(münzdorf, Mönschdorf), kisközség Beszterce-Naszód vármegye besenyői j.-ban, (1891) 804 német és oláh lak., nevezetes a XVIII. sz.-ból való temploma, mely kerekives stilben épült.
Vilmos, német regényiró Wilibald Alexis álnéven, szül. Boroszlóban 1789 jun. 29., megh. Arnstadtban 1871 dec. 16. Bretagnei eredetü francia családból származott, melynek tulajdonkép Hareng volt a neve. Berlinben végezte a gimnáziumot, s mint önkéntes részt vett az 1815. hadjáratban. Majd jogot tanult s államhivatalba lépett azonban csakhamar odahagyott, hogy egészen az irodalomnak éljen. 1856. szélütés érte s többé sohasem épült fel egészen. Sokoldalu irodalmi munkásságot fejtett ki, melynek súlypontja a történeti regényre esik. Munkásságának kezdete Die Treibjagd c. éposz (Berlin 1820). Nagy feltünést keltett azonban Walladmor c. regénye, melyet (Berlin 1823-24, 3 köt.) Walter Scott neve alatt adott ki egy baráti fogadás következtében. S ugy a közönség, mint a kritika hitt a misztifikációnak s a regényt angolra is, más nelvekre is lefordították. hasonló módon jelent megSchloss Adalon (Lipcse 1827, 3 köt.). Közben számos novellát irt Wilibald Alexis név alatt, melyek összegyüjtve is megjelentek. (Gesammelte Novellen, Berlin 1830-31 és Beue Novellen, 1836, 2 köt.). Próbálkozott a vigjáték terén is, majd balladákatadott ki, utleirásokat irt, hosszabb ideig szerkesztette a Berliner Konversatonsblatt nevü lapot s Hitziggel együttesen Der neue Pittaval cimen (1842-63, I-XXXIII) bönesetek gyüjteményét adta ki, mely az enemü munkák között első helyen áll. Valóban becses munkákat azonban a történeti regény terén alkotott, melyek sorozata a Cabonis cimü mávével kezdődik (Berlin 1832, 6. kiad. 1880). nevezetesebbek: Der Roland von Berlin (Lipcse 1840, 3 köt., 4 kiad. 1880); Der falsche Waldemar (Berlin 1842, 4. kiad. 1880); Die Hosen des herrn Bredow (1846-48, 9. kiad. 1881); Dorothe (1856, 3. kiad. 1879). Munkái 20 kötetben 1874. Berlinben jelentek meg. Történeti regényei Vaterländische Romane cimen 1884. 8 kötetben. V. ö. Schmidt Julian, Neue Bilder aus dem geistigen leben unserer Zeit (Lipcse 1873) és Stern Ad., Zur Litteratur der Gegenwart (u.o. 1879).