1. István, 1345-48. Kalocsai érsek. Birtokos nemes család ivadéka. 1342. a bécsi és kalocsai kanonokok őt, ki ez időben pécsi prépost volt, válsztották a kalocsai székre. Elfogadta a választást s 1343 márc. személyesen kérte a szt.széktől megerősítését, de nem kapta meg. 1343. májusban csanádi püspökké teszi VI. Kelemen pápa, meghagyva neki előbbi javadalmát is. 344 aug. veszprémi püspökké, 1345. márc. végre kalocsai érsekké lett. Mint kalocsai érsek járt Rómában a pápánál követségben a nápolyi ügy békés elintézése céljából. V. ö. Theiner, Monum I. 651, 654, 671, 672, 680, 689, 737; Schem. Coloc. 1886. X.; Pór N. Lajos 165. l.
2. H. Miklós, 1373-76. csanádi püspök. Előbbinek fivére, 1368 februárig erdélyi kanonok, ettől kezdve tinnini püspök 1373 XI. Gergely pápa a csanádi székre tette át. V. ö. Theiner, Monum II. 88; Batthányi, Series episc. Chanad 62. l.
l. Harkályfélék.
(állat, Picidenae), a kuszók rendjébe, a Coleomorphák csoportjába tartozó madárcsalád. Csőrük hosszu, egyenes, négyélü, oldallécekkel, végén vésőszerü és nagyon ritkán rövidebb a fejnél; nyelvük hosszura kinyujtható, végén rendesen visszafelé álló horgocskákkal. Szrány középhosszuságu, fark ékalakui, a kormánytollak hegyesek és merev gerincekkel, ami a fán való kuszásuknál igen jó szolgálatot tesz. Eledelüket kizárólag rovarok képezik. testük alkotásánál fogva arra vannak utalva, hogy a fák törzséb és vastagabb ágain kuszva, a fakéreg alatt tartózkodó káros rovarokkal, azok petéivel, hernyóival és bábjaival táplálkozzanak és igy gátat vessenek az erdei káros állatok tulszaporodásának. Erős karmokkal ellátott kuszó lábaikkal kitünően tudnak kuszni, éles csőrükkel pedig igen jól ki tudják kopácsolni a kéreg alatt tartózkodó bogarakat. Kopácsolása és éles hangja messze elhallatszik az erődben. Körülbelül 300 faja ismeretes, melyek - kivévén Ausztráliát, Madagaszkár szigetét és Uj-Zélandot - az egész földön el vannak terjedve. Erdei kóborló madarak. Önkészítette faudoban fészkelnek, fészköket szépen kisimítják és aljára finom forgácsot raknak. 4-8 tojást rak a nőstény, melyekből 12-14 nap mulva kelnek ki a fészeklakó kicsinyek. Magyarországban a következő nyolc faj fordul elő: a zöld H. (Gecinus viridis L.), háta élénkzöld szinü, felső farkfedők citromsárga árnyalattal, fejbubja karminpiros, a him szájzugja vörös, mig a nőstényé fekete, hasa sárgászöldes, az evezőtollakon 6-7 rozsafehér harántsávval. Lábai zöldesszürkék. Az ólomszürke csőr hegye fekete. Hosza 31, szárnyh. 18. farkh. 12 cm. Európa és Kis-Ázsia lombos erdőiben él. télen a kertekbe is belátogat. Fogságban kedvetlen és nem igen tartható. A szürke H. (G. canus Gmel.), feje szürke, háta olajzöld, hasa zöldesszürke és csak a himnek van vörös homlokfoltja. Valamivel kisebb, mint az előbbi. Közép- és É.-Európa erdeiben él. A fekete H. (Drycopus martius Boige), egészen fekete, csak tarkója vörös, szeme kénsárga, a fejnél hosszabb csőre palakék. A külső mellső ujja a leghosszabb. Európa és észak-nyugati Ázsia feyveseiben és lomberdeiben él. Állandó madár. Hossza 48, szárnyh. 25, farkh. 17,5 cm. A közönséges v. nagy H. (Picus major L.), fejteteje, háta és farktöve fekete, az összetett szárnyakon 5 fhér harántsávval. Válla és alul fehéres, alfélkörnyéke karminvörös, a him tarkója vörös, a nőstényé fekete. Csőre és lábai kékesszürkék. Hossza 24, szárnyh. 16., farkh. 8,5 cm. Európa és észak-nyugati Ázsia fenyveseiben igen közönséges. Ősszel és télen a kertekbe is bejön. Rovarok mellett még fenyőmagot is szeret enni. A középharkály (P. medius L:), háta és farktöve fekete, fejteteje karminvörös, az összetett szárnyakon 6 fehér harántsáv. Valamivel kisebb mint az előbbi. európa lombos erdeiben tartózkodik. A fehérhátu H. (P. leuconotus Bechol), hasa rozsdavörös, fekete hosszfoltokkal, háta fehér, válla fekete, a nőstény fejbubja fekete, a himé vörös. Az összetett szárnyakon 6 fehér harántsáv. Hossza 28, szárnyh. 16, farkh. 10 cm. Hazája Európa és Észak-Ázsia. Magyarország északi és délkeleti erdeiben fordul elő. A kis H. (P. minor L.), háta közepe fekete, fehér övekkel, hasa fehér, fekete hosszanti foltokkal. Az összetett szárnyakon 5 fehér harátnsávval. A him fejbubja vörös, a nőstényé fehér. Hossza 16, szárnyh. 7, farkh. 6 cm. Közép- és Észak-Európa erdeiben - különösen a tölgyesekben - tartózkodik. Nem ritkán nagyobb kertekben is található. A háromujju H. (Picoides tridactylus L., Apternus tridactylus Gould), lábain csak 3 ujj van, a belső hátsó hiányzik. Alapszine fekete, fehér foltokkal. Háta közepén fehér hosszanti sávval, a him fejbubja sárga, a nőstényé ezüstfehér. Valamivel nagyobb, mint a kis harkály. Észak-északkeleti Európa erdeiben, különösen a fenyvesekben él.
község Horvát-Szalvonországban, Verőce vármegye nasicei j.-ban, (1881) 1225 horvát szerb lakossal.
1. kisközség Baranya vármegye siklósi j.-ban, (1891) 689 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Az itteni kénes hévforrást 1823. gróf Batthyány Antal uradalmának csatornázása alkalmával véletlenül fedezték fel s csakhamar felépült a fürdő, mivel azonban a forrsát a taljavitől elkülöníteni nem lehetett, a tulajdonos 1866. Zsigmondy Vilmossal artézi kutat furatott, mely 37 m. mélységben gazdag vizmedencét fedezett fel. E medence naponként 42000 hl. 62,2 °C hőmérsékletü kénesvizet szolgáltat, melyben Than Károly tanár a szénoxiszulfidot fedezte fel s ez a forrsávizből oly mennyiségben ömlik ki, hogy a felületen meggyujtható. Than elemzése szerint van egy liter vizben:
1887. uj artézi kut furatott. A kutak vizét kitünő sikerrel használják köszvényes, csuzos bántalmak, idült bőrbajok, hurutok és higanykór ellen. A fürdőintézet a felső- és alsó-fürdőkből és a teljes fürdőből áll s 46 fürdőben 67, a közsgében 200 szoba van. A fürdő 55 ha. nagyságu, szép angol parkban fekszik csak 90 m. tengerfeletti magasságban. Tulajdonosa Benyovszky Lajos V. ö. Freund H., H. fürdőhely (Budapest 1871); Kiss József, A Mecsek-Egyesület vezetőkönyve Pécs vrosában és környékén (Pécs 1894).
2. Takta-H., nagyközség Zemplén vármegye szerencsi j.-ban, (1891) 1448 magyar lakossal: van vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára.
Frigyes, nagybirtokos,országgyülési képviselő szül. Szegeden 1827. 1847. a jogi pályát végezvén, Zaska kir. személynök oldalánál volt jurátus; mint nemzetőr vett részt a szabadságharcban, annak befejeztével gazdálkodott s nagyobb utazásokat tett külföldön, honnan nemzetgazdasági bő ismereteket hozva haza, részt vett számos pénzügyi s gazdasági vállalat alapításában s igazgatásában. Ilyenek: a budai takarékpénztár, a magyar általános biztosító társaság s a földhitelintézet. 1867. Gorove minisztériumában mint osztály-, majd mint miniszteri tanácsos szolgált; mint kormánybiztos a párisi 1877-iki kiállításon nagy tevékenységet fejtett ki. 1879. a vaskoronarenddel lett kitüntetve. A közmunkatanács tagja, a pécs-barcsi vasut elnöke s több jótékony, a közjólétet előmozdító egylet s intézet igazgatóválasztmányi tagja stb. A képviselőházban, melynek 1870 óta tagja, a pénzügyi bizottságban s a delegációkban szerepel.
Jakovlesics Ábrahám, orosz orientalista, szül. Novgorodnokban (Litvánia) 1839., jelenleg a szt. pétervári császári nyilvános könyvtár könyvtrnoka. Iskoláit a vilnai zsidó szemináriumban és a szt. pétervári egyetemen elvégezvén az orosz kormány a sémi népek történetének tanulmányozásával bizta meg. Munkái orosz nyelven: A zsidók nyelve Oroszországban (1866); Történelmi földrajzi jegyzetek orosz és zsidó forrsásokból (1866-89); Arab irók befolyása az oroszokra és szlávokra (1870-1870); A Sém. Kham és Jáfet nevek eredete 81872); továbbá: Catalog der samaritinischen Handschriften in St. Petersburg Altjüdische Denkmäler aus der Krim (1876); Mittheilungen über die Chazaren; Sur le mythe de zervan, Titan at Iapethoste chez les Arméniens (1880); Additions a l'hitoire des juifs stb.
(Herke, Arke, angolszász Erce), a német mitologia egy nőalakja, alkalmasint eredetileg a felhők egy istensége, akinek ekép számos egyező vonása van Berhta (l.o.) Frigg (l.o.) és Holda (l.o.) mitologiai alakokkal; ő is hol jó, hol gonosz tulajdonságokkal van felruházva. Németország északi tartományban máig élő alakja a néphitnek.
Frigyes Vilmos, német iparos és plitikus, szül. Harkortenben 1793 febr. 22., megh. Dortmund melletti Hochbruch birtokán 1880 márc. 6. Kereskedői pályára lépett s az 1814-15. hadjáratokban mint hadnagy vett részt, miközben Ligny meleltt meg is sebesült. A békekötés után Wetterben és Olpeban nagy rézmü-gyárakat állított; ő hozta létre 1833. a rhein-weseri vaspályát. előmozdította a rajnai és weseri gőzhajózást; 1857. másokkal együtt Kaltenbachban vasbányát létesített. 1848. a nemzetgyülésben királypárti volt, a porosz képviselőházban pedig a Vinckefrakcióhoz tartozott, aztán Bockum-Dollfsszal a balcentrumpártot alakította, később a haladópárthoz tartozott s 1867. tagja volt a háznak, azután az észak-német Reichstagnak. Munkái: Bürger u. Bauernbrief (Braunschweig 1851); Die Zeiten des ersten westfäl. (16.). Landwehrregiments. Ein Beitrag zur Geschichte der Befreiungskriege 1813- 1815 (Essen 1841); Über Volksbanken (Berlin 1851); Der westfäl. Flaschbau (u.o. 1851); Über das Proletariat. Teilbarkeit des grundbesitzes u.s. w. (Hagen 1855);ältere Geschichte des Steinkohlenberghaues u. der Stahl- und Eisenproduktion der Grafschaft Mark (u.o. 1855); Geschichte des Dorfes Wester (1856); Beleuchtung der Eisenzollfrage (Iserlohn 1859).
(németesen Charkow), 1. Kormányzóság európai Oroszország D-i részén; a kisorosz v. ukrajnai kormányzóságokhoz tartozik; határai É-on Kurszk és Voronezo kormányzóságok, K-en a doni kozákság videéke, D-en Jekaterinoszlav, Ny-on Poltava; területe 54495 km2 (1890) 2390433 lakossal. Talaja É-felé hegyes, kivált a Don és Dnjepr vizválsztójánál. D-felé fokozatosan laposodik, de a D-i határon megint hegyek vannak, melyek a donecki hegycsoportból ágaznak ki. A magassági méretek 136-234 m. közt ingadoznak. Geologiai tekintetben a krétaformációk az uralkodók. Helyenkint vasérc és kőszén található. A felső réteg termékeny fekete föld. Erdőállománya a régihez képest most csekély. Folyóvizei Ny-on a Dnjepr területéhez tartoznak (Szula, Pzjel, Vorszkla), K-en a Donéhoz (az északi Donec, s ennek mellékfolyói, különösen az Oszkol). E folyók egyike sem hajózható. Az éghajlat mérsékelt,de nagyon ingadozó. A hőmérséklet nyárban felmegy +35°-ra, télben leszáll -37,5 °-ra, s az évi középhőmérséklet +6 °C. A lakosság (melynek 87,8 %-a kisorosz) nagyrészt az orosz ortodox egyház hive s egyházilag az 1799. szervezett harkov-ahtrkai eparchiát képezi. A másvallásuak a lakosságnak csak 0,9 %-át képezik, s ezek közt van 3500 katolikus, 2800 protestáns, 6500 zsidó. A nép főfoglalatossága földmivelés és állat-, különösen juhtenyésztés. 1888. a kormányzóságban volt 536 gyár, 18 millió rubelnyi forgalommal. legjelentékenyebbek a gyapju-mosó gyárak, malmok és szeszgyárak. A kereskedelem meglehetős élénk. A kormányzóság vasutai: A Szumy-vasút (Merefa-Vorozsba) 242 km., a kurszk-H., -a zovi vasutból 223 km., a H.-njikolajevitől 68 km., a kurszk - kiejviből 45 km., a kozlov-voronezo-rosztoviból 57 km., összesen 645 km. A H. városában levő egyetemen kivül van (1890) 518 közép- és alsóbb iskola, átlag 50000 tanulóval (ennek ötödrészét leányok képezik). A kormányzóság 11 kerületre oszlik, ezek: Ahtyrka, Bogoduhov, Valki, Volcsomszk, Zmyjev, Izjum, Kupjanszk, Lebedin, Sztrarobjelszk és Szumy. Vannak a kormányzóságban városi romok, kurgánok (l.o.) s egyéb historiai maradványok. A X. sz.-ban a kormányzóság területén kazárok, pecsenyégek, polovcok stb. laktak, a XIII. sz.-ban pedig tatárok özönlötték el. A YVII. sz. elején kozákok vándoroltak be, s a vidék Szlobodszki Ukrajna név alatt volt ismeretes. A kormányzóságot jelenlegi formájában 1835. szervezték.
2. H. kerület a H.-i kormányzóság közepén; a területe: 3306 km2, 344762 lak., (80 % kisorosz), földmiveléssel, állat- és méhtenyésztéssel és 46 gyárral.
3. H. fővárosa a H.-i kormányzóságnak és kerületnek a Hanjkovka, Netecsa és Lopanj folyócskák mellett, vasuti gócponttal, hullámos, helyenkint mocsaras földön. A külvárosok utcái nincsenek kövezve. Különben csinos város, melyet a folyók három részre osztanak. Lakosságavolt. 1856. 30600, 1866. 60798, 1879. 102049, 1888. 188.469. Ezek közt mintegy 60 %, nagyorosz 29 % kisorosz, 5 % zsidó és 2 % német. H.a kormányzóság, az érsekség s a 10. hadtest, 31. gyaloghadosztály és 10. lovasosztály parancsnokságainak székhele, helyőrségét a 121. és 122. gyalogezred, az 1. orenburgi kozákezred és a 61. tartalékos zászlóalj képezik. van benne egy székesegyház, 26 orosz és 1 katolikus, 1 protestáns és 1 zsidó templom. A közmüvelődési intézetek közt első helyen áll a császári egyetem (alapíttatott 1803)., történet-filologiai, fiziko-matematikai, jogi és orvosi karral, botanikus kerttel s (1890) 96 tanárral, 1300 tanulóval és 537213 rubel budget-vel; ezután következnek: 1 technológiai intézet (500 tanulóval), 1 állatgyógyászati intézet, 1 nemes kisasszonyok felsőbb tanintézete (alapíttatott 1818), 3 fiu- és 2 leánygimnázium, 1 fiu és 1 leány-progimnázium, reáliskola, kerületi iskola, papi szeminárium, bábaiskola, két sebészeti iskola (egyik nők számára), sámos elemi és magániskola; van benne továbbá természettudományi, orvosi, agronomiai, történelmi-filologiai társaság, zeneegylet, 2 szinház, 2 napilap és 8 szakközlöny; pénzintézetei: az orosz állambank fiókja, városi bank, H.-i kereskedelmi bank, H.-i részvénybank, a volga-kamai kereskedelmi bank fiókja és három kölcsönös hite-társaság; egyéb intézeteie: egy gyapju kereskedelmi társaság (1838-ból), dohány- és cigaretta-gyár stb. Kereskedelmi tekintetben H. Oroszország egyik legfontosabb helye, mert közvetítő Dél és Észak között. Külföldről hoznak be gépekete, géprészeket, kézműveket, teát, dohányt és bort. Négy országos vására közt legnevezetesebb az ugynevezett krescsenszki, mely dec. 10-től jan. 27-ig tart (ó-naptár) s 34 millió rubel forgalommal jár. A monda szerint H.-ot Hariton és Harjko kozákok alapították, 1556. faerdősítésekkel látták el, később pedig a H.-i és cserkaszki ezredek állomása volt. 1708. a kijevi, 1732. a bjelgorodi kormányzósághoz tartozott, 1765. a szlobodszko-ukrajnai kormányzóság, 1780. a H-i helytartóság, 1796. ujra a szlobodszkoukrajnai kormányzóság s 1835. A H.-i kormányzóság székhelye lett.