a Budai hegység másodmagasságu orma (496 m.) Ó-buda és Hidegkut közt (L. Budai hegység III. köt. 763. l.)
a csúcsives épitészet ablakait és falfelületeit élénkitő geometrikus diszitményeknel (l.o.) egyik igen gyakran alkalmazott formája. Ivszeletekből szerkesztett körives v. csúcsives 3 karélyból áll, mely egyenes oldalu v. körszeletives oldalu háromszögbe, avagy körivbe van beirva. A lóherhez való hasonlatossága miatt lóherlvél-diszitménynek is hivják.
l. Losonczy.
a pápai korona (tiara) neve, l. Korona.
e név alatt ismeretes Werbőczy Istvánnak Hármas könyve 1514-ből, melynek eredeti latin cime: Opus Tripartium Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae. Az érvényes jognak bizonytalansága az idők folytán szomoru állapotokat idézett elő, melyeket a H. királyi jóváhagyásában - fájdalom, nem tulsötét szinekkel - lefestve találunk. nemcsak a felek, jame, maguk a birák s legtapasztaltabb és legtanultabb jogtudók az ország szokásait, a torvényeket s rendeleteket eltérőleg magyarázták és értelmezték, aminek folytán a kir. jóváhagyás szavai szerint: «a néha inkább az erejökben és hatalmukban, mint a törvényekben és igazságban bizók, a törvényszékeket nagyszámu párthiveikkel megtámadván, mit okosság s törvények által nem tehettek, lármával és sokasággal törekednének megnyerni s akiknek kevesebb igazuk volt, mind emellett felülkelni és győzni nem jog, hanem zaj és sokaság által igyekezének». Ez a tiszta és valóságos ököljog az érvényes jognak közhitelü irásba foglalását tette szükségessé. A feladat megoldását az 1498 VI. t.-c. Ádám itélőmesterre, az 1500. XC. t.-c. a nyolcados törvényszék összes tagjaira (universi Judiciorum octavalium Assessores) bizta, azonban eredménytelenül. II. Ulászló király ennek folytán Werbőczy István országbirói itélőmestert bizta meg «az ország minden jogainak, törvényeinek, bevett és jóváhagyott szokásainak s rendeleteinek egybeszedésévéel, cimekre és fejezetekre osztásával5. Jobb választást nem is tehetett. Werbőczy (szül. 1460., megh. 1542). korának kiváló jogtudósa, ki saját tapasztalata után ismerte az ország igazságszolgáltatásának Mátyás király alatt virágzó állapotát, mely a példabeszédben: «Meghalt Mátyás király, oda az igazság» leghjivebb jellemzését találja, a feladatnak oly mnka elkészítésével felelt meg, mely a hazai igazságszolgáltatásban a legujabb időkig irányadó maradt, s részben ma is az. A munkát az 1514. évi országgyülés: Wárdai Pál szt. zsigmondi prépost és kir. kincstárnok, Batthyáni Benedek a budai vár várnagya. Ellyewelghi János nádori itélőmester, Bellyeni Albert és Bolgár Pál személynöki itélőmesterek, Gybarthi Kesserew István alnádor, Meckhei györgy kir. titoknok, Zob Mihály és Dombó Pál akir. itélő tábla közbirái, s végre petrowczi Hentzelffy István a kir. ügyek igazgatója, tiz jogtudós tagból álló bizottság által átvizsgáltatta s miután a bizottság a munkát helyeselte és «abban az ország törvényeit s jóváhagyott szokásait jó renddel és kellő módon összeirottaknak megismerte», a munkát az 1514. LXIII. törvénycikk helyeselte, s a király is Budán özvegy boldogságos Erzsébet ünnepén, t. i. az említett 1514. országgyülésnek és közgyülekezésnek 33. napján, magyarországi országlásának 25., a csehországinak pedig 45. évében megerősítette; sőt méltányolta, elfogadta, jóvá és helyben hagyta és megerősítette, igérvén, «hogy annak minden fejezetét, záradékát, cimét és cikkelyét megtartjuk és megtartatjuk, jelen iratunknak erejénél fogva». Azonban a kir. jóváhagyást tartalmazó okmány meg nem pecsételtetett, s mint látszik, az expedicióban is fennakadt, s midőn e hiányok pótlása nélkül a király 1516. meghalt, Werbőczy a munkát 1517. Bécsben kinyomatta. A Mossóci-Telegdy-féle (1584 körül) törvénytárban (Corpus juris) a munka nem volt meg. Azonban már az 1628. évi kiadásba felvétetvén, azóta a gyüjteményben első helyet foglal el. A H. kötelező ereje kétség tárgyát nem képezte, de kötelező erejének alapja iránt a nézetek eltérők. Régibb jogtudósaink a kérdéssel nem foglalkoztak, s megelégedtek azzal, hogy a H. általában kötelező erővel bir. Az ujabbak közül Kövy, Kelemen és Silemenics a H.-et valóságos országos törvénynek állítják; Frank annak tekintetbe vételével, hogy a munka már eredeténél fogva nem volt országos törvény, s hogy a későbbi törvények utólagos megerősítései soha sem az egész munkára, hanem kivétel nélkül mindig annak csak egyes cimeire vonatkoznak, a H. kötelező erejét a szokásra vezeti vissza: mig a magyar jognak egyik legnagyobb tekintélye Wentzel Gusztáv az eltérő nézetek egyikét sem fogadja el. Szerinte aH.-et hazai jogunk kutfői között egészen önálló hely illeti meg, s kötelező erejének négyes alapja van; az t. i. hogy 1. Werbőczy az érvényes jogot hiven feljegyezte: 2. annak kötelező erejét utólag a hazai törvényhozás, 3. a folytonos birói gyakorlat, 4. a hazai jogtudomány elismerte, támogatta és helyben hagyta. A H. kötelező ereje különben csak a munkának ama részeire áll, melyek a hazai jognak elveit és tételeit tartalmazzák, nem pedig azokra a részekre is, amelyekben a szerző egyéni nézeteit fejtegeti, v. jogtörténeti adatokat közöl. Másként áll a dolog Erdélyben, ahol, miután a H.-et több fejedelem (igy jelesül Báthory Endre 1599., Rákóczi zsigmond 1607., Báthory Gábor 1608., Barcsay Ákos 1658., Kemény János 1661., Apaffy Mihály 1661). inaugurális esküje által megerősítette, s a Leopoldinum Diploma 3. pontja Erdély törvényei közé sorozta: a H. valóságos országos törvény. Alakjára nézve a H. sem nem törvénykönyv, sem nem törvénygyüjtemény, hanem u. n. jogkönyv, Jura egni scipta, v. mint Werbőczy maga nevezte: Domestici juris Compendium. Tartalmát mint cime mutatja: Nemes Magyarországnak szokásjoga (jus concuetudinarium) képezi. A munka áll: Előszóból (Prologus) és három Részből (Partes), amelyek ismét cimekre (tituli) oszlanak. Az előbeszéd, 16. az I. Rész 134, a II. Rész 86, a III. Rész 36 cimből áll. Az első Részben van a hires: Partis primae titulus nonus, a nemeseknek négy kiváltságos és fő szabadságáról, mely a magyar nemeség sarkalatos szabadságainak a legujabb időkig alaptörvényét képezte. A munkát Ulászló királyhoz intézett Ajánlás előzi meg, és «befejezés» s külön végszó az olvasóhoz fejezi be. A cimek most kezdetre (principium) és szakaszokra (paragraphi) oszlanak, mely felosztást az 1715. XXIV. t.-c. által kiküldött u. n. Commissio systematica használt, s utána Szegedi (a Corpus juris kiadója) alkalmazott. A munka első kiadása 1517. Bécsben jelent meg «per Joannem Singrenium» s később számos kiadásban. első magyar fordítása Weres balásztól 1565. való. Azontul többször is magyar nyelven jelent meg. Igy 1830-ban Perger Jánostól.
az olyan hamisitott drágakövek, midőn a drágakő felső és alsó része egy-egy igen finom lemeze a drágakőnek, a kettő között pedig üveg van.
(regula de tri), a közönséges számtanban alkalmazott eljárás, mellyel igen sok esetben 3 ismeretes mennyiségből egy negyedket számítunk ki (egyszerü H.), vagy 5 adott mennyiségből a hatodikat, 7-ből a nyolcadikat stb. számítjuk ki (összetett H.). Igy p. ha a következő egyszerü feladatot kell megoldani: 4 kg. cukor 7 koronába kerül, 5 kg. mennyibe (x) kerül, akkor igy következtetünk: ahányszorta több 5 kg, mint 4 kg., annyiszorta többe is kerül, vagyis annyiszorta több x, mint 7 korona. Ez az egyszerü következetes proporcióban felirva: 5: 4 = x: 7 miből:
Ebben az esetben adva volt e 3 mennyiség. 4 kg., 7 korona, 5 kg. és kerestük a negyediket, x-et. A számtanban e mondat: 4 kg. 7 koronába kerül, feltételnek, 5 kg. x koronába kerül, kérdésnek hivatik. 4 kg. a feltétel első mennyisége, 7 korona a feltétel második mennyisége, 5 kg. a kérdés első mennyisége, x a kérdés második (ismeretlen) mennyisége. itt a kétféle mennyiség (a kg.-ok száma és azok ára) között egyenes arányosság volt (l. Egyenes arány) és ez esetben, mint a megoldásból látjuk, a feltétel második mennyiségét (7 korona) meg kellett szoroznunk a kérdés első mennyiségével (5) és el kellett osztanunk a feltétel első mennyiségével (4). Ez az eljárás a H. egyenes arányosság esetében. nem igy kell eljárnunk a fordított arányosság (l. Egyenes arány) esetében. Ha p. e feladat volna megoldandó:
5 munkás elkészül valamely munkával 12 nap alatt
6 munkás elkészül valamely munkával x nap alatt
akkor igy következtetünk: ahányszorta több a 6 munkás mint az 5 munkás, annyiszorta kevesebb az x nap, mint a 12 nap, vagyis annyiszorta több a 12 nap, mint az x nap. Aránytalban felirva:
6: 5 = 12: x
és ebből:
X = (12×5):6 = 10 nap
Itt a munkások száma és a munkaidőről volt szó, melyek közt fordított arányosság van és miként a megoldásnál látjuk, a feltétel második mennyiségét (12 nap) meg kellett szoroznunk a feltétel első mennyiségével 85) és el kellett osztanunk a kérdés első mennyiségével (6). Ez a H. fordított arányosság esetében.
Összetett H.-t alkalmaznak például a következő fajta feladatnál. ha 4 munkás naponta 8 órai munkaidővel egy 120 m. hosszu utat 12 nap alatt kövez ki, akkor 6 munkás napi 9 órai munkaidővel ugyanilyen szélességü, de 180 m. hosszu utat, ugyanilyen viszonyok között hány nap alatt kövez ki? A számtanokban könnyebb áttekinthetőség végett ezt igy irják fel:
4 munkás 8 ó. n. m. 120 m. utat 12 nap alatt kövez
6 munkás 9 ó. n. m. 180 m. utat x nap alatt kövez
E feladat az egyszerü H. ismételt alkalmazásával oldható meg, ha apróbb feladatokra bontjuk fel, melyeknél a kérdésben csakis egy-egy uj adott mennyiség a kérdésben csakis egy-egy uj adott mennyiség lép fel, a többi pedig ugyanaz mint a feltételben. Eszerint igy következtethetünk:
Ha 4 munkás 8 ó. n. m. 120 m. utat 12 nap alatt kövez,
akkor 6 munkás 8 ó. n. m. 120 m. utat y nap alatt kövez
Ha 6 munkás 8 ó. n. m. 120 m. utat [ÁBRA] nap alatt kövez,
akkor 6 munkás 9 ó. n. m. 120 m. utat z nap alatt kövez
Ha 6 munkás 9 ó. n. m. 120 m. utat [ÁBRA] nap alatt kövez,
akkor 6 munkás 9 ó. n. m. 180 m. utat x nap alatt kövez
Látjuk e megoldásból, hogy a feltétel utolsó mennyiségét (azt, amelyik az ismeretlennel egynemü) el kell osztani a feltétel azon mennyiségeivel, amelyekkel egyenes arányban van és a kérdés azon mennyiségeivel, melyekkel fordított arányban van, ellenben meg kell szorozni a feltétel azon mennyiségeivel, melyekkel fordított arányban van és a kérdés azon mennyiségeivel, melyekkel egyenes arányban van. Ez az összetett H. E szabályoknak különösen a régi számtani oktatásban volt nagy szerepük, ahol mindenben a szabályok felállítására törekedtek. Ma már csakis azokra nézve van különös fontossága, akik gyorsan akarnak számítani, rendesen azonban csak következtetésekkel (egységre hozatallal) oldjuk meg az efajta feladatokat.
l. Három császár szövetsége.
Egyértelmü a három részre osztható ütenynemekkel, minők a 3/1, 3/2, 3/4, 3/8, 9/8, 9/16 ütenynemek, ellenkezőleg a 6/4 és a 6/8 ütenyekkel, melyek két 3-3 egységre oszolván, a kétrészre oszló ütenynemek közé tartoznak, ha csak nem olyan lassu a tempó, hogy a hatos szám három egységre osztva inkább megfelel a számolási érzéknek.
Ha a föld fölött elterülő levegő hőmérséklete a harmatpont alá száll, akkor a benne foglalt párák vizcseppek alakjában lerakódnak a lehült tárgyakra (utóbbiak megharmatosodnak). A H.-képződés leggyakoribb csendes időben, csillagos éjjel, mert akkor a talaj hősugárzás okozta lehülése jelentékeny és a különböző hőmérsékletü légrétegek keveredése csekély. Növényekkel borított talajon a H.-képződés erősebb, valamint általában oly tárgyakon, melyeknek hősugárzása nagyobb. Hogy a harmatosodás a legaslóbb rétegekben megy végbe, azt gyakran tapasztalhatjuk, mert a pázsitos földet már ellepi néha a H., midőn az 1-2 méterrel magasabban levő hőmérő, még a harmatpont fölött van. Ilyen esetben ugyanis csak a földdel közvetlenül érintkező légrétegből keletkezik a H. Szintugy dért találni gyakran a mezőn, noha a hőmérő valamivel 0° fölött van. Természetesen a H. képződés annál dusabb, minél nagyobb a levegő páratartalma; igy a tropusokban - hol a levegő sok párát foglal magában - a H. igen tetemes. Sok esőtlen vidéken a H. a növényzet fentartására felette fontos. Ujabb kisérletek azt látszanak igazolni, hogy a H. egy része magának a talajnak a páráiból csapódik le. Szabadon kitett csészéknél ugyanis alul volt a legtöbb H., mig az alája tett földdarabn súlyveszteséget mutatott. A H. mérésére szolgáló műszer a drosométer. L. Dér.