veritékfű, Drosera L. (növ.), a róla nevezett család génusza, mintegy 100 faja az egész földön elszórva (hazánkban 2 faj) terem. Apró, többnyári, többnyire mirigyszőrös növényke. Levele rózsa módjára a tő körül csoportosodik, a száron elszórva ritkábban van. Virága fehér v. pirosas, ötszirmu, egyszerü füzérnemü csigafürtöt alkot. A Dr. rotundifolia L. (napharmat, ros solis) a legismeretesebb (l. a Bogárfogó növények képén), tőzegmohán gyakori. Levele kerekded, csupa biborpiros mirigyszőr. A szőr tetején harmatként csillogó gömböcske van, mely ragadós nedvet választ ki. Ha a bogárka rárepül, odatapad, a levél lassankint összecsukódik és igy marad, ameddig a bogár él. A mirigyek kiválasztotta pepszintatalmu váladék az állatka részét feloldja és a növény magába szija. Csak derült időben virágzik.Levele keserü és csipősizü. A régebbi aqua auri (a. m. arnyaviz) nevü universalis szer, amelyet édes ize is kitüntetett, leginkább H.-ből készült. Olaszországban likört csináltak vele, mely aros solis után rosoglio nevet kapott. A mai rózsaszeszitalt, vagyis rozsólist a rózsa levelével csinálják. A cukrászok piros és sárga festéket is használják, valamint más H. fajából is készítik. A D. gigantea Lindl. a hattyu-folyam mellékén nő, piros festéke az ammoniáktól sárga lesz; gumójával (munuru) a benszülöttek táplálkoznak.
(növ. Droseraceoe), a kétsziküek külön szirmuaknak seregében, az ibolyaképüek v. falmagvazók rendjének családja, mintegy 110 fajjal, a meleg és mérsékelt vidéken, kivált tőzegen. legközelebbről az ibolyafélékkel rokon, tőlük a csillagszerü virág, a három külön s egyenként kéthasábu bibeszál különbözteti meg. Többnyire mirigyes és ingerlékeny növények, azért a bogárfogók hirében állanak (Dionaca, Aldrovanda, Drosophyllum stb.). V. ö. Darvin, Insektenfressende Pflanzen (németül, Stuttgart 1876).
(növ.), l. Járulékos rügyek.
harmatcsenkesz vagy mannafű (növ.), l. Mannakása.
(növ., tippan, harmattartó, szélfűszár és bokrétapázsit Baumgartennál, Trichodium Mchx., Agrostis L.), többnyári pázsitfű, virágzata ágasbogas, kalászkájaegyvirágu, kihegyezett. Az Agr. vulgaris L. 0,3 - 0,6 m. magas, levelének nyelvecskéje kurta, csonkított kalászkája szálkátlan. Nálunk sivár, kövecses, hegyi legelőkön terem. Az A. Stolonifera L. (A. alba Schrad.) nedves réten gyakori, az előbbihez hasonlít, de a nyelvecskéje megnyult, hegyes. Elárasztott, ingoványos stb. helyre iscélszerü vetni. Könnyü, gyenge és sürü takarmány, különösen Angolországban szeretik. A kereskedésbeli mag használati értéke 11 %, gyakran az Aira coespitosáéval hamisítják. Az A canina L. levele sertenemü, nyelvecskéje hosszu kinyuló, toklásza szálkás. Nálunk szintén hegyi legelőn, másutt ingoványon is terem; másodrangu takarmány. Az A. dispar Mchx. É.-Amerikában nedves földön bőséges takarmány (heerdgrass v. ed-top-grass, csordafű). Most Franciaországban termesztik. Az A. elegans Thore Francia- és Olaszországban nő, egynyári, a hasonló és Spanyolországban honos A nebulosával Boiss. együtt kerti diszpázsit. Csinos gyenge virágzatukat bokrétába kötik. Az A. spica venti, l. Szellőperje.
azon hőmérséklet, melynél a levegőben foglalt párák a telítettség fokát elérik. L. Higrometer.
forró szél Afrika nyugoti partján, mely időszakilag 1-5, néha 14 napon át három vagy négyszer lép fel minden évben. Sürü köd kiséri, melyen csak dél idején hatol át néhány napsugár. A H. oly rendkivüli szárazságu, hogy a növényeket elszárítja saz ember bőrét megperzseli, mi ellen a négerek testüknek zsirral v. faggyuval való bekenése által védik meg magukat.
l. Három.
Konstantin, bizanci jogász, szül. 1320 körül, császári tanácsos volt és 1380 táján halt meg Konstantinápolyban Proxeiron twn ndmwn (kiadta Heimbach, Lipcse 1851; legujabb kiadás Athén 1872) cimü műve a kései bizanci kornak legnépszerübb jogi kézikönyve volt.
l. Vám.