E nevet sokféle szerkezetü hangszer viseli. Aránylag még a legtökéletesebbnek Franklin Benjamin, a nagy természettudós volt a feltalálója. Kromatikus sorendben hangolt finom készitésű üvegharangokat állított egymás mellé melyek bizonyos gépezet segítségével rugany anyagból készült tangensek érintése által hozattak hangzásba. E hangszer a mult század végén s még a jelen század kezdetén is nagy divatban volt. Sokkal nagyobb elterjedést nyert: ugynevezett huzó-H., mely manapság isdivatban van az alsóbb néposztályoknál s majd minden országban elterjedt. Kemény papir vagy bőrból készült, felvonható és ismét leszorítható fuvós készülékből áll, melynek alsó részét a játszó balkezében tartja, mig jobb keze négy ujjával a felső falemezre alkalmazott billentyüket, illetve légszelepeket nyomja le. Hüvelykujját a lemezhez erősített szijba duga s ugy regulázza a fuvó emelkdését v. lenyomását. A légszellentyüknek megfelelő nyilások alatt acélnyelvecskék vannak a falemez belső részéhez erősítve, melyek a léghuzam által jönnek rezgésbe s akként adják a hangot. Minél erősebb a lenyomás, annál intenzivebb lesz a hang s ellenkezőleg. Az ily huzó H.-k mindenféle nagyság és hangterjedelemben készülnek. A legnagyobbak sem mennek tul másfél nyolcadnál s ezeknél a hangbillentyük nem is egy, hanem két sorban vannak elhelyezve. hangzásuk nem kellemetlen. Leginkább nép- vagy táncdallamok kihozatalára alkalmasak. Hármas, sőt négyes hangzatokat is lehet rajtuk hangoztatni. Az egész hangszer nem egyéb, mint finomabb szerkezeti s civilizáltabb hallérzékhez mért duda.
Ha az A, B, C és L pontok (1. ábra) úgy vannak egy egyenesen elhelyezve, hogy
AC:CB = AD:BD,
akkor e négy pontot (ebben a rendben) harmonikus pontoknak mondjuk.
[ÁBRA] Harmonikus elemek.
Ugyanezet ugy is szoktuk kifejezni, hogy az A B meg a C,D pontpárok harmonikusan vannak egymástól elválasztva. Ez esetben az AB vonaldarab az AC és AD vonaldarabok harmonikus közepe, azaz:
Ha egy M ponton átmenő négy egyenes (sugár) MA, MB, MC és MD valamely ötödik átmetsző által négy harmonikus pontban metszetik. akkor e négy egyenesnek bármely más átmetszővel való metszőpontjai megint harmonikus pontok lesznek, s a négy egyenest harmonikus sugaraknak mondjuk. A H. a geometriában igen gyakoriak.
[ÁBRA] harmonikus elemek.
Ha p. egy kör (2. ábra) AB átmérőjének folytatásán felveszünk egy D pontot, ebből meghuzzuk a DT, DU érintőket s fölkeressük a T és U érintési pontokat összekötő TU hurnak az AB átmérővel való C metszőpontját, ugy, A, B, C, és D harmonikus pontok lesznek. A háromszögben két oldal harmonikusan van elválasztva az általuk bezárt belszöget s a hozzá tartozó külszöget felező egyenesektől. Továbbá H. lépnek fel a teljes négyoldalak (l.o.) diagonálisain.
a következő végtelen sor:
1 + 1/2 + 1/3 + 1/4 + ... + 1/n + ...
Ennek összege végtelen nagy. Ellenben az
1 + 1/2 + 1/3 + 1/4 + ... + (-1)n-1 + 1/n + ...
váltakozó előjelü H.-nak összege a 2 természetes logaritmusával egyenlő.
v. Harmonita, vallásfelekezet, melyet egy magát Istentől ihletettnek hitt württembergi pór, Rapp Gyrögy (szül. 1770) alapított, kegyeskedő és szeparatista hajlamu honfitársaiból, kikkel 1803. É.-Amerikába kivándorolt és ott vagyonközösségi alapon Pittsburg mellett az u. n. Harmony-gyarmatot alapította, melyet ő kormányzott patriárkai, főpapi és birói oly nagy hatalommal, hogy még a házasságkötések is az ő beleegyezésétől függöttek. Ezen telepet egészségtelen fekvése miatt Rapp 1811. eladta és 700 hivével Indiana államban alapított ujabb gyarmatot. Jóllét s béke uralkodott a gyülekezetben, mig nem ezt 1831. egy Müllr Bernát nevü, de Amerikában Gróf Leon nevet viselő kalandor feldulta, kit Rapp is elismert prófétának, ki azután a hivek egy részét magához csábította, a közös vagyonból ezekre eső jelentékeny összeget kezéhez kaparította, s azt elfecsérelte, hiveit a legnagyobb nyomorban hagyva; ő pedig később a Missouri hullámaiban lelte sirját. A felekezet másik része fennállott Rappnak 1847. bekövetkezett haláláig.
(lat.), a teologiai tudományok azn ága, mely a négy evangéliomban foglalt s részben egymástól eltérő elbeszéléseknek és eseményeknek összhangzatba hozatalát célozza. L. Harmonia evangelica.
l. Rapp.
Orgonaszerü billentyüs hangszer, a jelen században a zongora után legelterjedtebb házi hangszer. Feltalálásának ideje óta (1810) manapságig számtalan javításon, mekanikai módositáson ment keresztül. Első feltalálója, a francia Grenié, orgue expressiv nevet adott neki. Häckel Antal 1826-ban a régitől lényegesen eltérő gépezettel s hangadó készülékkel látta el s Fiszharmonika (l.o.) név alatt hozta forgalomba. 1840. Párisban Debain Antal szabadalmat nyert uj szerkezetü H.-ra, s ő volt az első, ki e hangszert az orogona mintájára többféle regiszterrel is ellátta. Ezeket későbben a felhuzó és letoló harmonikák váltották fel, mig végre az acélnyelvekre bazirozott hangképző mekanizmust szilárd faalkotmányba helyezték, lábbal regulázható fuvókészülékkel ellátva, mely kezdteben ugyan elég primitiv volt. Lényeges javitást eszközöltek e hangszeren az amerikaiak azáltal, hogy oly gépezettel látták el az acélnyelveket, melyek segitségével azok, a széláramot magukba sziva s nem magukból kiömlesztve, hozzák ki a hangokat. E lényeges találmányt aztán - melyre Alexandre párisi H.-gyáros egyik Amerikába kivándorolt munkása jött - a Mason és Hamlin gyár zsákmányolta ki Bostonban 1806. s azóta lett e gyár egyike a leghiresebbeknek. A H., fiszharmonika s az Alexandre-féle orgona-H. gépezete és szerkezete mind egy alapon állanak. Billentyüzetük beosztása egyenlő a zongora és az orgonáéval s csak nyolcad-terjelemre nézve külömböznek egymástól, mert két nyolcadtól kezdve majdnem egészen a zongora terjelméig gyártatnak H.-ok Minden billentyünek acélnyelvek felelnek meg, melyek az illető hang mélysége v. magassága szerint vannak hangolva, még pedig temperálva, épp ugy, mint a zongoránál, hogy az enharmonikus hangok közti különbözet kiegyenlítve legyen. A játszó két lába két egyenlő magasságu széles és lapos lábíton (pedál) nyugszik, s azok lenyomása által hozza működésbe a hangszertest belsejében elhelyezett fuvókészüléket, mely a szükségelt légáramot szolgáltatja az acélnyelvek megrezegtetésére. zenészeti használhatósága jelentékeny; könnyebben hordozható s elhelyezhető, mint a zongora; ármagassága, kivált kisebb dimenzióban, tetemesen kisebb mint a csak középáru zongoráké is, kezelése, szóval technikájának elsajátitása, jóval kevesebb időt és fáradságot igényel, mint a zongoráé.
l. Bardesanes.
(gör.), eleinte azon férfiak neve, kiket a spártaiak az egyes kerületek élére állítottak, később a spártai helytartók neve, akik a Spárta hegemoniája alá került városok helyőrségének élén állottak és a Spártához szitó oligarka pártokat védelmezték.
(keresztkő, morvenit, baritharmotom), zeolit ásvány, barium-aluminiumhidroszilikát: (K2Ba) O.Al2O3 5SiO2 5H2O. Egyhajlásu, de külleme rombos; izomorf afilipszittel és deminnel, összalaklatu egyéni átnőve keresztikreket képeznek s eddig csak ezek ismeretesek. Szine fehér, szürke, sárgás, vereses vagy barna, olykor szintelen és üvegfényüek; K. 4,5. Töm. 2,44-2,50, törékeny. Lángban duzzadás nélkül fehér áttetsző üveggé olvad. Előfordul ércerekben Körmöcön, Andreasberg (Harz), mandolakövekben Oberstein, Dumbarton, Fonolitban ussig; gnájszban Kongsberg (Norvégia), New-York; trachitokban és bazaltokban is.