1. Frigyes, német filozofiai iró, szül. Kielben 1819 okt. 24., megh. Berlinben 1880 ápr. 5. Előbb az orvosi tudományokat tanulta, azután filozofiát és ekkor Ritter hatása alá került, mely döntő volt fejlődésére. 1842. a kieli egyetemen magán tanár lett, 1848. rendkivüli tanár, 1858. rendes, 1867. a berlini egyetemre kapott meghivást, ahol élte végéig tanított. Főbb művei. Der Anthropologismus in der Entwickelung der Philosophie (1852), melyben önálló alapvetésére a filozofiának törekszik; irt több történeti művét Fichtéről, Schopenhauerról, Jacobiról, egy összefüggő történeti művet: Die Philosophie seit Kant (1877); Geschichte der Psychologie (1878); Geschichte der Logik (1880) és hagyatékából: Metaphysik (1885); Logik (1886); Methode des akademischen Studiums (1885); Ethik (1889); Begriff, Formen und Grundlegung der Rechtsphilosophie (1889).
2. H. Kolozs (Claus), német lutheránus teologus, szül. Fahrstedtben Németországban 1778 máj. 25., megh. Kielben 1855 febr. 1. 1797. a melldorfi gimnáziumba, 1799. a kieli egyetemre ment tanulni; korának racionalisztikus teologiai iránya nem elégitette ki, s csak Schlleiermacher Reden über die Religion c. műve adott hitének határozott irányt. 1802-től 1806-ig mint nevelő működött, amikor lundoni dékán s 1816. kieli fődékán s a Miklós-templom hitszónoka lett. A németországi reformáció háromszázados ünneplése alkalmával (1817) a protestans orthodoxia védelmére, Luthert utánozva, 95 orthodox tételt bocsátott ki. E műve nagy hatást tett Németországban; az akkor alakult orosz protestáns egyház püspökének hivatott meg, de ugy azt, mint 1834. az egyik berlini lelkészi állásra való meghivást visszautasitotta. 1835. kieli főlelkész, pérpost és teologiai tanár lett, de csaknem teljes megvakulása miatt ezen állásairól kénytelen volt lemondani. Élete utolsó részét visszavonultságában végzett irodalmi tevékenységgel töltötte. Művei első sorban egyházi beszédekből állanak, melyek Németországban a modern templomi ékesszólás legjobb termékei közé tartoznak. Legnevezetesebbek ezek közül: Winterpostillen és Sommerpostillen 1808 és 1805, melyekhez a későbbi években uj beszédsorozatokat csatolt (1826-1827). Első postillái 1846. már 6 kiadást értek. nagy jelentőségü műve még a következő: Pastoraltheologie, mely hittanhallgató tanítványai előtt tartott felolvasásait foglalja magában. Megjelent Kielben 1830-31. Második kiad. 1837. A harmadik, u. n. jubileumi kiadás, születése százados évfordulati napján, 1878. jelent meg. Életrajzát megirta Dorner 1842., s önéletirása 1851. jelent. meg.
3. H. Lajos, német evang. teologus szül. Walsrodeban 1808 máj. 5., megh. 1865. Előbb atyja mellett volt segédlelkész, 1848. pedig annak utóda a hermannsburgi egyik lelkészi állásban. ittő 1849. egy szigoruan felekezeties irányban vezetett hitéritő intéázetet alapitott, melyet később elzüllött férfiak menedékhelyével kibővitett. A kiküldött téritők a keresztség sakramentomának hatályában bizva, egész néptörzseket akartak és reményeltek lehetőleg gyorsan megtériteni és egész téritő gyarmatokat közöttük felállítani. Külön missziói hajó közvetitette 81853 óta) az intézet és a délafrikai állomások között a közlekedést. Halála után (1865) testvére - 4. H. Tivadar vette át az intézet vezetését, minthogy azonban ez a polgári házasságot nem ismerte el érvényes házasságnak, lelkészi hivatalából kitétetett 81877) és a hannoverai különvált lutheránus egyházat alapitotta, mely időtől fogva az egyháztanács a hermannsburgi intézetre való segélygyüjtést megtiltotta. H. egyházi beszédgyüjteményei között legnevezetesebbek: Evangelienpredigten (8. kiad. 1877) és Epistelpredigten (2. kiad. 1875).
1. Adolf, német lutheránus teologiai tanár, szül. Dortpatban 1851 május 7. tanult szülővárosában 1869-72., privát-docens lett Lipcsében 1874., majd ugyanitt 1876. az egyháztörténelemnek rendkivül, 1879. Giessenben s 1886. marburgban rendes tanára lett. teologiai nézeteit illetőleg történelmi-birálati alapon áll. Rendkivüli terjedelmü irodalmi munkásságot fejt ki ugy egyes szakközlönyökben szétszórt cikkeivel, mint egyház és dogmatörténelmi önálló nagyobb, munkáival is. 1881 óta egyik szerkesztője a Lipcsében megjelelő Theologische Literaturzeitung c. szakközlönynek. Főbb művei: Zur Quellenkritik des Gnosticismus 81873); Patrum Apostolicum Opera (1875-78, 3 köt.); Text und Untersuchungen zur altchristlichen Litteraturgesch. (1882, 5. köt.).; Das Mönchtum, seine Ideale u. seine Geschichte (3. kiad. 1886); Mart. Luther (2. kiad. 1886); Augustins Konfessionen (1888); Lehrbuch der Dogmatik (3. köt., 2. kiad.); Neander 81889), Dieältesten christlichen Datierungen und die Anfänge einer bischöflichen Chronographie in Rom (a berlini akadémia értekezése, 1892. 617. l.); Bruchstücke des Evangeliums und der Apocalyse des Petrus (u.o. 895-903. l.) és külön lenyomatban (1-2 kiad., Lipcse 1893-1894). Ezen egy egyiptomi sirban talált kodextöredék, melyet Bouriant ismertetett először, H. szerint egy, szt. Péter apostol tanítványai által, alkalmasint Sziriában följegyzett evangeliomának része, mely több lényehes pontban a többi evangeliomtól eltér. A második töredékét pedig azonosnak tartja azzal az ősrégi, elveszettnek vélt Péter apostol nevéről elnevezett apokaliptikus irattal, melynek nyomával a teologusok a régi keresztény egyház első öt századán végig gyakran találkoztak. H. fölfedezése óriási feltünést okozott. nem kevesebb mozgalmat idézett elő. Das apostolische Glaubensbekenntniss c. müvével (Lipcse 1892), mely heves irodalmi vitára szolgáltatott okot. (Der kampf um das Apostolicum). A katolikus táborból különösen Cremer röpirata említendő: Zum Kampf um das Apostolicum (1892), melyre külön H. válaszolt, Antwort auf die Streitschrift Cremers (1892). H. azóta egy uj, nagyszabásu munka I. kötetével lépett elő: Geschichte der altchristl. Litter. bis auf Eusebios (I. Lipcse 1893).
2. H. Axel, német matematikus, az előbbi testvére, szül. Dorpatban 1851 máj. 7., megh. Drezdában 1888 ápr. 3. egyetemi tanulmányait szülővárosában végezte. 1875. Lipcsében promoveált s még azon év őszén ugyanott mint egyetemi magántanár habilitálta magát. 1876 októberben a dramstadti műegyetem tanárává lett. 1877. pedig ugyane minőségben Drezdába költözött át. Terjedelmesebb önálló művei: Elemente der Differential- und Integralrechnung (Lipcse 1881); Grundlagen der Theorie des logaritmischen Potenzials und der Potenzialfunktion in der Ebene (u. o.1877). Kiadta Hankel projektiv geometriáját s németre átdolgozta Serret tankönyvét a differenciál- és integrálszámításról.
3. H. Theodosius, német lutheránus teologus, az előbbiek atyja, szül. Szt. Pétervárott 1817 jan. 3., megh. u. o. 1889 szept. 23. Tanult Dorpatban, hol 1843. a gyakorlati teologia privát-docense, majd 1845. rendkivüli, 1848. rendes tanára lett; 1853. Erlangenbe hivatott meg tanárul, de 1866. visszatért Dorpatba s 1875 óta nyugalomban élt. Nagyszámu irodalmi műveivel főként a gyakorlati és a dogmatikai teologia mezejét gazdagította.
(ejtsd: hernett), county É.-Karolina É.-amerikai államban, 1750 km2 területtel, 3700 lak., Toomer székhellyel.
(Hanis), kis vulkáni szgietcsoport a Vörös-tenger déli részében. 3 nagyobb (Dsebel-Zugur, Kis- és Nagy-Harnis) és több kisebb szigetből áll, melyek a Tirmeh-foktól a Danakil-partig nyulnak; lakatlanok, és a hajósokra nézve nagyon veszedelmesek.
1. tengerszoros Vancouver és a San Juan-szigetek közt. 1872 óta határul szolgál az Egyesült-Államok és Kanada közt. - 2. H., járási székhely Logrońo spanyol tartományban, 50 km.-nyire Logrońótól, az Ebro és Tiron összefolyásánál, vasut mellett, két dombon amfiteátrumszerüleg épült, (1887) 7549 lak., bőrgyártással és kitünő bortermeléssel.
egyiptomi isten, l. Horus.
az egység után a legkisebb páratlan szám, melyet már ősidőben különösen szent számnak tartottak. A népmesék szerkezetének lényeges és majdnem általánosnak mondható vonása a trigeminatio, v. az ugynevezett hármaztatás, amely ugy a szereplő főbb személyek, mint az események hármas párhuzamokba való csoportosításában áll. (Három testvér, három főpróba, három ellenfél, három kisérő stb.) A H. különben is jelentékeny szerepü a legtöbb nép mitologiájában és a főbb vallásrendszerekre is rányomta őseredeti származásának jellemző bélyegét. Misztikus értékéről sokat tünődtek és irtak a kabbalisták (l. o.). H. a zenében, l. Hármas.
(növ.), l. Trimorfizmus.
(ném. Dreimaster; ol. trealberi; ang. three-masted-ship), rövidített neve a háromárbocos hajónak.
(ném. Dreimastschoner; ol. Scuner a trealberi; ang. three-masted shooner), háromárbocos hajó, melynek azonban csak egy árbocán vannak vitorlái.