(ejtsd: harrogét) High-, város York angol grófságban, West Ridingban, 24 km.-nyire Leedstől, vasut mellett, (1891) 13917 lak., tágas és szép fürdőkkel, vas- és kéntartalmu ásványviz forrásait évenként 10000 ember is használja. Festői környékének leglátogatottabb pontjai a Harrow Carr völgye, az Ingleboroug-hegy (787 m.) és a Harlow-domb.
(ejtsd: harro-), város Middlesex angol grófságban, 17 km.-nyire a londoni szt. Pál templomtól, vasut mellett, (1891) 5725 lak., 1590. alapított hires college-dsel, amelyben a többi közt Byron és Sir Robert Peel is nevelkedtek.
mint növényszövet, l. Fa hársa.
(Nagy-), kisközség Somogy vmegye szigetvári j.-ban, (1891) 1216 német és magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. A hozzátartozó Kis-H. telepen gőzmalom van.
1. nagyközség Bihar vmegye cséffai j.-ban, (1891) 1372 magyar lak., vasut állomással. - 2. H., nagyközség Borsod vármegye miskolci j.-ban, (1891) 1802 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 3. Nagy-H., kisközség Baranya vmegye siklósi j.-ban, (1891) 1243 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Fölötte emelkedik az érdekes szilacsoportozatairól s flórájáról ismeretes magános H.-i hegy (442 m.). V. ö. Kiss József, A Mecsek-egyesület vezető könyve Pécs városában és környékén (Pécs 1894). A harsányi hegy lejtején vivta lotaringiai Károly herceg 1687 aug. 12. azt a csatát, melyben a törököt teljesen leverte. Ezt az ütközetet iróink rendesen (de tévesen) a második mohácsi csatának nevezik.
István (Móric), a gályarabságot szenvedett ref. lelkészek egyik legkiválóbbja, szül. Baranyában 1630. Tanult Debrecenben, azután külföldön, hol 1663. a groningeni egyetem hallgatója volt. Onnan hazajőve, rimaszombati lelkész lett. 1674 febr. 18. Pozsonyba maga elé idézte a delegatum judicium, mely ápr. 4. fej- és jószágvesztésre itélte. Életének azután megkegyelmeztek, de Pozsonyban és Lipótváron szenvedett fogsága, valamint gályarabságra hurcoltatása s azon való kinoztatása sulyosabb gyötrelmeket okoztak, mint okozott volna vértanu-halála. A nápolyi gályákról a nagy- és hőslelkü Ruyter tengernagy által kiszabadíttatva, társaival együtt Svájcba ment s Züriczben másfél évet töltött. Hosszas bolyongás után végre visszatért hazájába s ismét elfoglalta a rimaszombati első lelkészi állást. Irodalmilag nem igen működött, mindössze egyetlen műve maradt fenn, melynek cime: Disputatio theologica, qua disquiritur, quaenam sunt opera legis, quae fidei opponuntur (Groningen 1663). Arcképe is fenmaradt. - Fia, ki szintén papságra készülve, külföldről való hazatérte után Losoncon lelkészkedett, elhagyta vallását s Nagyszombatban veres barát lett.
György Fülöp, német költő és tudós, szül. Nürnbergben 1607 nov. 1., megh. 1658 szept. 22. mint a tánács tagja szülővárosában. Előkelő patricius családnak volt a sarja, Altdorfban s Strassburgban végezte jogi tanulmányait, mire beutazta Európa nagy részét. Barátjával Clajus (Klaj) Jánossal alapította 1644. Nürnbergben a pegnitzi pásztorok rendjét. Rendkivül sokat irt, de tudományos művei felszinesek, költői munkái pedig csupán nyelv- és rimjátékból van összetákolva; igazi költői leleménynek vagy alkotó erőnek semmi nyoma. Főművei: Frauenzimmer-Gesprächspiele (1641, 8 köt., 2. kiad. 1642-49), Nathan, Jothan und Simson (1650-1651, 2 köt.), de különösen: Poetischer Trichter (1650-53, 3 köt.), melyből 6 óra alatt lehetett a költészetet megtanulni. Ezeken kivül németre fordította korának két híres pásztorregényét: Loredano Dianeáját (1634) és Montemajor Dianáját (1646). Életét megirta Widmann (1707). V. ö. Tittmann Jul., Die Nürnberger Dichterschule (1874) és Hodermann R., Bilder aus dem deutschen Leben des XVII. Jahrhunderts (1890).
Farkas, Nagy Lajos király jeles vitéze, ki hűségét halálával pecsételte meg. H. Farkas ispán és Margit fia. Pozsonyt ő szerezte vissza Károly királynak: Korlátkő várát Csák Máté ellen vitézeinek halálával, önmagának megsebesültével vitézül megvédelmezte. 1346 jul. 1. Záránál elesett. Javait, örökösei nem lévén, - királyi engedéllyel - huga Erzsébet, Szécsényi Kónya sárosi főispán neje, örökölte. V. ö. Anj. Okm. II. 115., IV. 496.; Haz. Okt. VII. 402.; Fejér, Cod. Dipl. VIII. 2. 605., IX. 5. 194.; Pór, N. Lajos 33. 97.).
szódokfa, száldokfa, zádokfa, szödökfa, szádokfa, hársfa Tilia Tourn. (növ.), a róla nevezett család fája, mintegy 12 (hazánkban 5) fajjal Európában, Ázsia mérsékelt vidékein és É.-Amerikában, de sok faj vegyüléke és fajtája a kultura szüleménye, azért némelyik vadon sehol sem található. Levele többnyire ferde, szivalaku, fürészelt, álernyője 3-sokvirágu, a nyele a halaványsárgás virágburokkal bizonyos hosszaságig összenő. Virága ötöstagu, himje többfalkás, némelykor az álhimektől tizszirmu (álszirom, parapetala), makkja végre 1-2 magu. Az ötszirmos H.-k (Haplopetaloideae) közül való a kisebblevelü H. (Tilia cordata Mill., T. parvifolia Ehrh.), egész 25 m. magas fa. Kerekded szivalaku levele vastagos, a visszája fehéres, az erek szögletein vörhenyes prémje van (l. Domatium). A széles v. nagyobblevelü H. (T. platyphyllos Seop., T. grandifolia Ehrh.) egész 30 m. magas, levele vékonyabb, nagyobb, szine-visszája csaknem egyforma zöld, a visszája szőrös, prémje fehéres. A kettő hibrid származéka a T. vulgaris Hayne, nagy, de visszáján sáppadtabb levelekkel és simább gyümölccsel. Elszórva nő, de szintén elfajzik (T. pallida Wierzb.). A csuklyás H. (Tilia cucullata Jacq.) a Tilia platyphyllosnak sajátságosan kislevelü alakja. A levél aljának szivalaku metszése egymással összenő s mélyedés keletkezik belőle. Hogy jó erős H.-csemeténk legyen, a vetőágy jól elkészített talajába 5 cm. mély barázdákban a magvas gyümölcsöt sürüen vetjük, hogy egymáson legyen, azután 1 cm.-nyire betemetjük. Többnyire csak másodévre csirázik. A kétéves csemetét átültetjük. Tanácsos az ágyát mintegy 5 esztendős korában megforgatni. Tizedik esztendeje előtt a H.-t ritkán lehet fasorba ültetni. Fiatal korától fogva szépen nő, eleinte majd mindig hengerded törzse van, csekély magasságban elágazik. Koronája korán boltozatos lesz, idővel mindig sürübb és terjedelmesebb. Vén korában könnyen korhad, de vannak 400-500 esztendős egészséges fák is; erdei fáink közül általában a H. él legtovább. Kérge eleinte meglehetős sima és fénylő, homályos vörösbarna, később meglehetős mély kéregtáblákra repedezik, vén korában mély barázdásan hasadozott. Oroszországban kosarat, kocsikast alakítanak belőle, házfedőnek is használják. Fája különösen a kisebblevelü v. téli hársé, nagyon puha és laza, fehér, gyakran kissé pirosasba játszik, egyenletes szövetü, tüköre és évgyürüje keskeny. Faragványnak (szent szobrok, ezért régen szentfának is hitták), asztalosmunkának, butornak, gazdasági eszközne, fogpornak, illatos fáklyának, rajzoló szénnek használják, de tüzelőül kevésértékü. Jószagu virágában a méh sok táplálékot talál, orvosságnak, valamint izzasztó teának is használják. A tizszirmos hársak (Diplopetaloideae) közül nevezetes az édes, fehér v. magyar H. (Tilia tomentosa Moench., T. argentea Desf., T. alba W. et Kit., de a régibb T. alba Aiton más H.); hazánkban, a Balkánon és Kis-Ázsiában terem, de ültetve gyakoribb. Levelének szine halavány, a visszája fehér egész ezüstszin, molyhos, az ér szögleteiben prémje nincs, de van a hasonló T. albanak Ait. Koronája sürü, tojásdad vagy gömbölyü. Hajtásainak levele gyakran mint az eukaliptuszoké függőirányosan, élével áll fel- és lefelé. Inkább diszfa, hazánknak főleg a déli részen. A nyugati H. (T. alba Ait.) északamerikai, levelének visszája gyengén molyhos és prémes. Gyümölcse ötmagu, ötbordás, a magyar H. 1-2 magu, bordái gyengék. A fekete H. (T. americana L., T. nigra Borkh., T. glabra Vent.) szintén északamerikai, kopaszlevelü, álernyője sokvirágu, gyümölcse gömbölyü. Ezeket disznek ültetik. A H. nagyon gyorsan nő; mint nagy fát is könnyen át lehet ültetni, sőt meg is lehet fordítani (l. Famegfordítás). Lehet metszeni és csonkítani, ezután hamar ujra kihajt. A H. nagyon elfajzik, főleg a nagyobbik levelü H. Ezeket szemzéssel hazaiakba szokják ojtani.
(növ., Tiliceae), a kétsziküek különszirmuinak családja, a mályvafélék rokonságában. Fák v. cserjék, kevés fű, többnyire váltakozó levelekkel, szabad, de hamar lehulló melléklevelekkel. Virága pároséltü, kelyhe 4-5 levelü, a szirom is ennyi, némelykor 0. A him sok, de 5 v. 10 alapképletből hasadás útján támad, némelykor többfalkát, v. mind himfejet fejleszt, v. álhimjei is vannak. Termője 2-10 levélből alakul, ugyanennyi rekeszü, némelykor álrekeszfalak is képződnek benne. A gyümölcs v. tok zárt száraz bőrnemü vagy fáshéju v. csonthéjas bogyó. Mintegy 330 fájának 5/6 része a tropikus vidéken, 1/6-a a mérsékelt vidéken nő. Némelyiknek leves gyümölcse és olajos magva ehető. A hársfának meg a Corchorus fajainak (juta) hársa hasznavehető Grewia, Juss., Sparmannia). A hársfa, Grenia és Apeibopsis Heer a geologia 3. korából ismeretes. V. ö. Bocquillon, Mémoire sur le groupe des Tiliacées, Adansonia VII.