(állat, Phyllorhina), a kézszárnyu emlősállatok rendjében a rovarevők csoportjának egyik alcsoportja, melynek fajai orrukon hártyás bőrfüggelékeket viselnek. A bőrfüggelékek egyike patkóforma s ennek közepén egy nyeregforma másik emelkedik. A harmadik bőrfüggelék lándsaforma és Prosthuna nevet visel. A forróövi kézszárnyuaknak egy nagy része idetartozik, mig a hazánkban élő fajok közül csupán a Rhinolophus-fajok a hártyásorruak, amelyeket általában Patkósorru denevéreknek neveznek.
(állat, Hymenoptera Linné, Piezata Fabr., l. a mellékelt képet), a rovarok egyik rendje, melyet jellemeznek a sajátszerüleg módosult rágó és egyuttal nyaló szájrészek, egybeolvadt előtor, 2 pár hártyás szárny és a teljes átalakulás.
[ÁBRA] HÁRTYÁS SZÁRNYÚAK.
Testök oldalt összenyomott, hosszukás, nyulánk. Fejök szabadon mozgó és nagy. Összetett szemeik nagyok és ritkán hiányoznak. Mellékszemeik többnyire vannak (3) és a homlokon elhelyezvék. Csápjaik 3-13 izü, fonal-, sertealaku vagy térdelt, amidőn az alapi csáptőiz (scapus) és a végrészt a csápostort (funiculus) jól megkülönböztethetni. Szájrészeiknél a felső ajak és a rágók általában - kivévén a darázsokat és a hangyákat - kevéssé vannak kifejlődve. Az alsó állkapcsok és az alsó ajak pedig az egyes családok szerint módosul. Igy a méheknél a maxillák késidomuak és a virágban a nektariumok felmetszésére valók, az alsó ajak pedig hosszu és nyalásra alkalmas. A tor három gyürüje többnyire összenőtt. A középtor legjobban van kifejlődve s rajta találhatni a két rezgetyüpikkelyt (tegula) és a torpajzsot (scutellum). Négy keskeny, hártyás szárnyuk van, melyek átlátszók és kevéserüek. A hátsók kisebbek és mellső szélük középtáján egy sor hajlott horgocskákkal ellátottak, melyek a mellső szárnyak hátulsó szegélyébe jönnek és igy röpülés közben mind a négy szárnyuk egy sikot képez. Vannak szárnyatlanok és hullékos szárnyuak is. A lábnál a tompor lehet egy- vagy kéttagu. A potroh vagy ülő, vagy kocsányos és a nőstényeknél vagy peterakóban, vagy fulánkban végződik. A peterakóval megszurják a növényt (gubacsdarázs) vagy hernyót (fürkészek) stb., amelybe azután petéiket rakják. A fulánk pedig majd védelmül, majd a tápláló anyag megszerzésénél fegyverül szolgál. A méheknél p. visszafelé álló horgokkal van ellátva és a szuráskor betörik, a gyilkos darázsoknál pedig horogtalan, tőralaku; ezek ugyanis ivadékaikat ugy látják el eledellel, hogy különböző rovarokat, hernyókat stb. fulánkjukkal kivégzik vagy legalább megbénitják és ugy cepelik fészkükbe. Idegrendszerük jól kifejlődött, különösen a hangyáknál az agynak megfelelő garat feletti ducpár hatalmas, ami világosan elárulja ez állatok nagyfoku szellemi képességét. A táplálócső mellső részén rendesen 2-3 nyálmirigyet találhatni. A Malpighi-féle edények rövidek, számuk azonban nagy (20-150). Különivaruak, átalakulók és csak egyesek (mint a Platygaster) tulátalakulók. Álcáik vagy szabadon élnek, akkor hernyóalakuak, csakhogy 3 pár torlábon kivül még 7-8 pár állábbal vannak ellátva, vagy pedig zárt helyen élnek és még szüleik által tápláltatnak, amidőn lábatlanok, szintelenek és kukacokhoz hasonlók. Bábjaik szabadok. Az idetartozó rovarok ugy az emberi, mint a természet háztartásában igen fontos szerepet játszanak. Fontosságuk részint abban nyilvánul, hogy a virágpornak egyik virágból a másikba való átvitelét eszközlik, tehát a növények megtermékenyítését nagyban elősegítik, továbbá, hogy életmódjuk következtében más kártékony rovarok tulszaprodását meggátolják, hanem még egyesek táplálékot (méz) v. más, a gyógyászatban használt anyagot szolgáltatnak. Amellett életmódjukban, ösztöneikben s ivadékuk ápolásában annyi szellemet tanusítanak, hogy a rovarok közt az első helyet foglalják el. Egyesek közülük hasonlóan, mint az ember, részint saját maguk, részint ivadékuk védelmére különféle nyagból lakásokat alkotnak. Az egyik bölcsőit falevelekből készíti, a másik lakóhelyét a fába rágja, a harmadik pedig agyagból v. földből készít remek építményt; minő szép és bámulatos p. a darázsfészek, vagy a méhek viaszból készült lépe. Egy másik nevezetesség e rovarok életében, hogy közülök némelyek fajuk fentartása céljából társaságban élnek, ahol a munkafelosztás elve érvényesül. Igy nemcsak himek és kifejlődött nőstények vannak, hanem gyakran még közömbösök (neutra) is, melyek tulajdonképen elkorcsosult nőstények és ezek az ilyen álladalomban élőknél a legnagyobb számot teszik, mivel ők építik az ivadék lakóhelyét és ők szerzik be az eledelt (dolgozók), vagy pedig az államot védik (hangyáknál a katonák). Mindnyájan szárazföldiek, kivévén 2 fajt (Polynema). Az egész földön el vannak terjedve, a tropikus vidékek nemcsak a fajok nagy számában, hanem a fajok szinezetében és nagyságában is kitünnek. Egyesek maradványait már a tertiär korszakban találhatni. Körülbelül 16000 faj ismeretes, melyek közül hazánkban mintegy 4000 faj él. Felosztatnak a következő két alrendre: I. Tojócsövesek (Terebrata), melyeknél a nőstény potrohának vége tojócsőben végződik és rendesen kéttagu tomporral. Ide tartoznak: a levéldarázsok (Tenthredinidć), fadarázsok (Uroceridć), gubacsdarázsok (Cynipinidć), a pteromalidák, proctotrupidák, braconidák és a fürkészek (Ichneumonidć) családok. - II. Fulánkosak (l. o.). A hártyás szárnyuakat szárazon, tűkre felszurva szokás eltenni és konzerválni. Egyeseknek szárnyait, mint a lepkékét, ki is szokták még feszíteni. Hazánkban a hártyásszárnyuak ismertetése körül különösen Mocsáry Sándor muzeumőr szerzett magának nagy érdemeket, aki külföldön is elismert szaktekintély. Hozzája csatlakoznak azután: Frivaldszky János, Paszlavszky József, Szépligeti Viktor, Biró Lajos, Chyzer Kornél, Friese Henrik stb.
János Jenő, spanyol drámairó, szül. Madridban 1806 szept. 6., megh. u. o. 1880 aug. 2. Atyja schwadorfi (Köln mellett) születésü német műasztalos volt, aki 1804 került Madridba s ott spanyol nőt vett feleségül. H. eleinte teologiát tanult a jezsuitáknál, aztán festészettel és lirai költemények irásával kezdett foglalkozni. Egy ideig műasztalos is volt, s amellett több drámát fordított franciáról, olaszról s régi spanyol komédiákat dolgozott át. 1835. gyorsirója lett a kormány lapjának, 1844. Madridban kir. alkönyvtáros, 1847. az akadémia tagja, 1852. a szinügyi bizottság főbirálója, s 1862. a madridi nemzeti könyvtár igazgatója lett. H. az ujabbkori tehetséges spanyol drámairók egyik legkiválóbb alakja; darabjai élénk képzelet szüleményei, melyeket nemzeti jellegök, finom szellemességök, hatásos drámai nyelvök tesznek becsesekké. Drámái: Los amantes de Teruel (1836-1838); Dona Mencia (1838); Alfonso el casto (1841); El bachiller Mendarias (1842); Primero yo (1842Ö., Honoria (1842). Vigjátékai: La redoma encantada (1839); La visionaria (1840); La coja y el encogido (1843); Juan de las Vińas (1844); La madre de Pelayo (1846). Költeményei és prózai művei: Ensayos poeticos y articulos in prosa, literarios y de costumbres (Madrid 1843); La archiduquesita (1854); Vida por honra (1854); Cuentos y fabulas (Madrid 1861, 2 köt.); Obras de encargo (Lipcse 1864); Obras escogidas (Páris 1851, 2. kiad. 1876). Válogatott művei 2 kötetben jelentek meg (Lipcse 1865 és 1876). Több régi spanyol drámairó műveit is kiadta: Teatro escogido del Tirso de Molina (Madrid 1839-42, 12 köt.; uj kiad. 1848); Comedias de Calderon (u. o. 1849-51, 4 köt.); Ruiz de Alarcon (u. o. 1852); Comedias escogidas de Lope de Vega Carpio (u. o. 1853). Halála után jelent meg Heliodora ó el amor enamorado (1880) cimü munkája.
Ferdinánd, német szobrász, szül. Cellében 1838 jun.22. Hannevorában Hurtzig, Münchenben Widmann, Drezdában Hähnel tanítványa volt. 1867-69. Olaszországban tartózkodott, azután végleg Berlinben telepedett le. Legsikerültebb művei: A megsebesült Philoktetes; Krisztus és a bünös nő; A hárfás és Mignon; Fiu kakassal; Ámor a szatir álarccal; Marschner érc emlékszobra Hannoverában; Thor márvány emlékszobra Cellében; a győzelmi emlék Gleiwitzben; a Művészeteket ábrázoló stukko domborművek a berlini képtár ajtai fölött; a Győzelem szobra a berlini Belle-Alliance téren; Sporh emlékszobra Kasselben; Wöhler emlékszobra Göttingában; Bernward szobra Hildesheimben (1893), stb.
1. a bibliai Áron név arabosított alakja. - 2. H., hires abbaszida khalifa Al Rasíd (a. m. a jó uton járó, az igazságos) melléknévvel, Al-Mahdi khalifa fia, testvérét Al-Hádit 786. 21 éves korában követte az uralkodásban. Teljes uralkodása alatt a tudományok és művészetek bőkezü pártfogásában részesültek; bagdádi udvara, melyen nagy fényüzést fejtett ki, a mohammedán világ leghiresebb embereinek gyülőhelye volt. A monda mint az igazsságosság és nagylelküség példányképét dicsőiti, ily alakban örökitik meg emlékét az «Ezer egy éj» elbeszélései és számos népmesék; de a való történelem e részben sok tekintetben volt kénytelen alább szállítani H. hirét, melyet többek között a szolgálatában álló Barmekidák (l. o.) ellen elkövetett kegyetlensége is elhomályosít. A birodalom belső nyugalma is H. uralkodása alatt több ponton volt megzavarva. Az északafrikai tartományok egy része az ő idejében szakadt el a központi khalifátustól és az Idriszidák (l. o.) alatt független országgá alakult. Khoraszán is lázadások szinhelye volt, melyek mindinkább kelet felé elterjedtek. Midőn e lázadás leverésére személyesen indult a nyugtalankodó tartományok ellen, Tuszban hirtelen megbetegedett és 809 márc. 24. meghalt.
Joszhihito, szül. 1879 aug. 31. mint Mucuhito japán császár és Janaguvara Szavarabi udvari hölgy fia; 1889 nov. 3., a császár születése napján, japán trónörökössé neveztetett ki.
(lat.) a. m. áldozatnéző, tágabb értelemben jós, jelmagyarázó. A név etimonja bizonytalan; némelyek a haru-ban a görög hiero (szent dolog) alakját sejtik, mások haruga (hostia, áldozat) régi szóból eredeztetik. Etruriai jövendőmondók voltak, ahol a jóstudomány régóta virágzott s a rómaiak időről-időre behitták őket, ha szükség volt rájok; de a H.-ek sohasem örvendtek Rómában akkora tekintélynek, mint a belföldi augurok. Claudius császár szervezte őket kollégiummá, mely 60 tagból állott, élükön a magister publicus. Tisztök vala: 1. a csodajelek gondozása, (procuratio prodigiorum), illetve az istenek haragjának megengesztelése; 2. a villámcsapta helyek gondozása, vagyis kiengesztelése (ars fulguratoria, az illető helyet elrékesztették s juháldozatot mutattak be); 3. az állatok belső, nemesebb részeinek (máj, tüdő, sziv stb.) vizsgálata (extispicina).
(lat.) a. m. bélnézés, l. Haruspex.
mintegy 370 km. hosszu folyó Afganisztán Ny-i részében; a Hindu-Kus egy ágában, a Sziah-kohban több forrás folyóból ered és a hamun medence É-i részébe torkollik. A Khusrud a legnagyobb mellékvize.
növénynevek után Harvey Vilmos Henrik nevének rövidítése. Szül. Limerickben 1811., megh. Torquayban 1866., mint a botanikának tanára Dublinban, Sonderral együtt fokföld flóráját ismertette (Flora Capensis, Dublin 1859-65, 3. köt.).