János, a róla nevezett kollegium megalapítója, szül. Southwarkban (London 1607) nov., megh. 1638 szept. 24. Cambridgeban (Anglia) tanult, aztán pap lett. 1637. Uj-Angliába vitorlázott, ahol szintén lelkészkedett s a községtanács tagja volt. Végrendeletében alapítványt tett egy kollégiumra, melyet róla neveztek el (Harvard-egyetem, l. Cambridge) és mely Észak-Amerika legnevezetesebb egyetemévé fejlődött. H. szobrát 1884. leplezték le Cambridgeben.
Hamburg (l. o.) egyik külvárosa, számos szép nyaralóval.
(ejtsd: hárvi), 1. Vilmos, angol orvos, a vérkeringés halhatatlan felfedezője, szül. Folkstoneban 1578 ápr. 2., megh. Hampsteadban, Essex grófságban 1657 jun. 3. Cambridgeben s Padovában tanult, azután Londonban mint orvos telepedett le. 1615. a boncolástan tanára, 1630. I. Károly udvari orvosa, majd az orvosi kollegium elnöke. Nevét világhirüvé tette az a felfedezése, hogy a vér az állati testben nem nyugszik, hanem állandó keringésben van; kimutatta a sziv szerkezetét, valamint szerepét a vérkeringés fentartásában; továbbá ő bizonyítgatta először tudományos módszerrel a ma már általánosan elfogadott elvet: Omne animal ex ovo. Művei a következők: De motu cordis et sanguinis (Frankfurt 1628); De circulatione sanguinis ad Riolanum (Cambridge 1649, Páris 1650); De generatione animalium (London 1651, Hága 1680); összes műveit kartársai 2 kötetben adták ki (London, 1766).
2. H. Vilmos, angol botanikus, 1. Harv.
l. Torpedo.
(ejtsd: harrics), kikötőváros Essex angol grófságban, 25 km.-nyire Colchestertől, a Stour-torkolat D-i partján, vasut mellett, igen szép vidéken, (1891) 8191 lak., nagyon látogatott tengeri fürdőkkel, cement- és hajógyártással és élénk kereskedéssel. A kotrások által kimélyített erődítmények védelmeznek, az évi áruforgalom mintegy 20 millió font sterlinget tesz ki. Antwerpennel, Vlissingennel és Rotterdammal rendes hajójáratok által van összekötve. 1666. közelében a hollandok az angol flottán győzelmet vivtak ki.
angol város, l. Great-Harwood.
(a középkorban még Hart), sikságoktól körülfogott tömeges hegység, a német középhegység legészakibb tagja a Leine és Saale közt. Hossza 94, szélessége 15-33 km.; egész területe 2030 km2, ebből Poroszországra esik 1180, Braunschwigra 740 és Anhaltra 110 km2. A hegység minden irányban meredeken ereszkedik le a sikság felé; legszelidebb a lejtője K-en, ahol egy DK-felé huzódó dombidékké (Vorharz) alakul. A Lauterberget és Wernigerodet összekötő képzelt vonal Felső- és Alsó-H.-ra osztja. Amannak közepén van a 600 m. magas és mesterséges tavakban gazdag Klausthali-fensik; ÉK-i részében pedig az egész hegység legmagasabb része, a Brocken hegység, amelynek legmagasabb csúcsa a boszorkánymondáiról is ismeretes Brocken (1142 m.), amelyet néha novembertől juniusig hó takar és amelynek közelében az Ecker, Bode, Ilse és Holzemme fakadnak. A felső H. magasabb csúcsai még a Heinrichshöhe (1044 m.), a Königsberg (1029 m.) és a Renneckenberg (929 m.). Az Unterharz csaknem egészen fensik, amelyből csak itt-ott emelkednek ki alacsonyabb hegytömegek (Ramberg, Auersberg stb.). A Bode völgye körül Treseburg alatt van a hegységnek legszaggatottabb és legvadregényesebb része. A H. belső tömegében hercin-, devon- és régibb kőszénképződményekből és különféle, az illető szisztemáknak megfelelő eruptiv-kőzetekből (diabasz, gránit, quarcporfir, gabbro stb.) áll; e belső tömeget az ujabb kőszénképződmények, a perm-, a triasz-, a jura- és a kréta-korszak kőzetei takarják. A H. ércekben igen gazdag; a Felső-H. devon- és szénképződményeiben ezüst-, ólom-, réz- és vasércek, az Alsó-H. hercin-képződményeiben pedig ezüst- és ólomércek találhatók; évenkint több mint 100000 t. ércet bányásznak. A legjelentékenyebb bányák Adreasbergnél, Wildemannál és Klausthalnál vannak az állami birtokok.
Az éghajlat meglehetősen zord és esős. A Brocken-hegységben, amelyet oly gyakran takarnak felhők, az évi esőmennyiség 1,35 m., az évi középhőmérséklet pedig 2,4°. 1030 m. magasságig megy fel a fenyő, amely a Felső-H.-ban tulnyomó, mig az Alsó-H. erdőségei jobbára bükkfákból állanak. Az erdőségeknél azonban jóval nagyobb területet foglalnak el a rétek és legelők, az Alsó-H.-on szántóföldek is vannak. A Felső-H.-ban a hesseni, az Alsó-H.-ban pedig a thüringiai német törzs tagjai vannak tulnyomó számban. A bányászat, erdőgazdaság, állattenyésztés, durva csipkekészítés a meglehetősen gyér lakosság főfoglalkozásai. Ismeretesek a H. lakói még arról, hogy különböző éneklő madarakat (kanári-madarakat) is tenyésztenek. Ujabban a hegység É-i és ÉK-i lábánál egyes helyeket (Harzburg, Thale, Alexisbad) mint nyaralókat és fürdőhelyeket számosan keresik föl; ennek dacára a sovány föld lakói máig is nagy számban kénytelenek kivándorolni.
község Wolfenbüttel braunschweigi járásban, 9 km.-nyire Goslartól, a Radau és vasut mellett, (1890) 2766 lak., kőbányákkal, sósfürdővel (Julius-hall), számos nyaralóval és szép hotelekkel; kedvelt klimatikus gyógyhely. Mesterséges fürdőit évenként 5000-nél többen keresik föl. Mintegy 2 km.-nyire vannak a Burgbergen (463 m.) a régi H. romjai és a Bismarck-Stein vagy Canossa-oszlop. 20 m. magas gránit-oszlop. Bismarck medaillonszerü képével és az egyik beszédéből vett e felirással: «Nem megyünk Canossába!». A H.-i várat IV. Henrik építtette 1065-69-ig; a szászok, mivel abban szabadságaik megsemmisítésére irányuló erősséget láttak, 1074. lerombolták, de a császár 1076. ujra fölépíttette; 1076-77. innen indult Canossába. I. Frigyes azt helyreállította; IV. Ottó császár itt halt meg. A mühlbergi csata után (1547) Braunschweighez került. 1650. lerombolták. V. ö. Jakobs, Die H. und ihre Geschichte.
város, Anhalt hercegségben, 12 km.-nyire Ballenstedtől, vasut mellett, (1890) 3667 lak., vasöntéssel, egy régi kastélyban elhelyezett ásványgyüjteménnyel. 1635-1709-ig az Anhalt-Bernburg-H. nevü hercegi családnak volt székhelye.
(venter, abdomen), a gerinces állatok és az ember törzsökének alsó elülső része, tágabb értelemben a törzsök egész alsó része, melyben a hashártyával bélelt hasüreg van, benne a hasüregi szervekkel. L. Altest.