János, szerzetesi néven Joachim, tiroli szabadsághős, szül. Szt. Mártonban (Pusterthal) 1776 okt. 28., megh. Salzburgban 1858 jan. 12. Előbb az orvosi pályára készült, 1802. azonban kapucinus lett. Lelkes, szabadságszerető ember volt. Szerzetének főkolostorából (Bozen és Brixen között) a gyülölt bajorok ellen harcra tüzelte fel a tiroli népet. Az 1808-iki évtől fogva a tiroli hazafiak titkos társulatának tagja volt, 1809. pedig a tiroli felkelésben jelentékeny szerepet játszott. Résztvett különösen az Isel hegyén vivott két ütközetben (máj. 29. és aug. 13). Hofer András második merész fölkelése is a csüggedetlen, optimista reményeket tápláló H. műve volt. Ezt a fölkelést azonban a franciák leverték, mire H.-nak is menekülnie kellett (1810). Előbb Graubündenben bujdosott, majd a Vincsgauban lappangott, mig végre álruhában, ugyszólván a francia seregen keresztül, Bécsbe lopódzott (1810 okt.). Itt 1812. titkos megbizást kapott, hogy ujból rendezzen Tirolban népfölkelést s hogy Felső-Olaszországban hiveket szerezzen. 1815 óta mint plébános élt Alsó-Ausztriában, Traunfelden. 1836. nyugalmazták. 1848. mint tábori lelkész kisérte a tiroli vadászszázadok egyikét Olaszországba. 1854-től kezdve Salzburgban lakott (a Mirabell-palotában) s I. Ferenc Józseftől kegydijat élvezett. Innsbruckban temették el Hofer András mellé.
az a nyomás, melyet a hasfal izmai annak tartalmára gyakorolnak. A rekesz erős, tartós belélegzés alatt lefelé nyomja a has zsigereit. A hasfal többi izmai, az egyenes, a külső és belső ferde hasizmok és a haránt hasizom is erősen összehuzódnak s hátra a gerincoszlop felé gyakorolnak nyomást. Ezen H. a székkiürítésnél, vizelésnél és szülésnél működik közre mint hajtóerő.
(meteorismus, tympanites), származik akkor, ha a belek légtartalma megszaporodik, a belek hiányos mozgásánál, szükületénél, elzáródásánál, a hasfalak ellazulása következtében.
természetrajzi nevek után a Hasselquist Frigyes, dán tudós nevének rövidítése; szül. Törnevalleban Kelet-Gotlandban 1722., meghalt egy természetrajzi utazása közben Szmirnában 1752.
(Haschagen), nagyközség Nagy-Küküllő vármegye bólya-berethalmi j.-ban, (1891) 1049 oláh és német lakossal.
1. János Adolf, német zeneszerző, szül. Bergerdorfban 1699 márc. 25., megh. Velencében 1783 dec. 23. Volt énekes és szinházi rendező; Braunschweigban adatta elő Antigonno c. operáját; 1724. Nápolyban nagy sikereket ért el Sesostrate és Attalo, re di Bitinia c. operáival. 1727. Velencébe ment s az ottani Conservatorio degli Incurabili karmestere lett és nőül vette Bordoni Fausztina hires énekesnőt. 1731. drezdai operai karmester lett, s nagy sikert aratott Cleofide operájával, azután megint Olaszországban, majd Londonban működött. Hangját elveszítvén, Bécsben vonult meg, hol még 6 ünnepi operát és kisebb darabot szerzett, azután haláláig Velencében élt. Összesen mintegy 50 operát, 10 oratoriumot és számtalan egyházi darabot irt. - Felesége, Bordoni Fausztina, szül. Velencében 1693., megh. 1786. táján. Gasparini tanítványa volt. 1724. 15000 forint fizetéssel Bécsbe szerződtették, azután Londonban működött, 1727. visszament Velencébe s nőül ment H.-hoz.
2. H. Károly Ewald, német orvos, született Drezdában 1810 jun. 23., itt, Lipcse, Páris s Bécsben tanult és 1833. doktorrá avattatott. Hosszabb ideig tartó tanulmányutja után Lipcsében telepedett le, ahol 1836. prorektor s magántanár, 1839. a kórboncolástan rendkivüli tanára lett. 1844. Zürichbe ment, ahol mint a patologia és belgyógyászatnak tanára és mint az állami kórház igazgatója működött. 1852. Heidelbergába, 1856. pedig Göttingába hivták meg. H. főleg az agy- és idegkórtannal foglalkozott és e téren igen kitünt. Művei közül említendők: Anatomische Beschreibung dder Krankheiten der Zirkulations- und Respirations-Organe (Lipcse 1841, angol fordítás 1846); Die Krankheiten des Nervenapparates (Erlangen 1855, II. kiad. 1868).
Limbourg belga tartománynak és H. járásnak székhelye, 72 km.-nyire Brüsszeltől, a Demer és több vasuti vonal találkozásánál, (1891) 13250 lakossal; cérnafonással, vászonszövéssel, dohány-, bőr- és sörgyártással; nagy szeszgyárakkal és ezekkel kapcsolatban marhahizlalókkal; hizott marhákkal is élénk kereskedést üz. 1831 aug. 6-án az orániai herceg vezérelte hollandok itt legyőzték Daine belga vezér hadait.
András Henrik Constant, van, belga történetiró és költő, szül. Maastrichtban 1806 jan. 5., megh. Brüsszelben 1874 nov. 30. Gentben s Lüttichben tanult s teljes erejét Belgiumnak szentelte (mely honfiusította). Egyideig a királyi könyvtár őre, utóbb a népoktatás főfelügyelője volt. A belga akademia 1837. tagjává választotta. Főbb művei: Histoire de la poésie française en Belgique (Brüsszel 1838); Histoire de Rubens (1840); Les Belges aux croisades (1846, 2 köt.); Histoire des Belges (1847, 2 köt.); Splendeur de l'art en Belgique (1848); La Belgique pittoresque (1858). Ápolta a belga-francia népies irodalmat s a tankönyvirodalmat is s része volt több hazafias gyüjteményes munkának a szerkesztésében: Les Belges illustres; La Belgique monumentale; La bibliotheque nationale stb. Költeményeivel (Poésies, Brüsszel 1852-63, 3 köt.) a legtehetségesebb belga költőkhöz sorakozik; különösen megemlítendő a Quatre incarnations du Christ c. hőskölteménye. Összegyüjtött művei Brüsszelben 1875-1878. 8 kötetben jelentek meg. Életrajzát Alvin irta meg (Brüsszel 1877).
János Henrik, francia fizikus és kémikus, szül. Párisban 1755 dec. 20., megh. u. o. 1827 febr. 26. Előbb hajóapród francia hadihajón, azután ács Párisban. Építészeti és bányászati tanulmányokat tett; 1783. a kormány megbizásából Stájerországban, Karintiában, Magyarországban és Németországban tanulmányutat tett a bányászati és kohászati viszonyok tanulmányozására. Visszatérése után Lavoisiernek segédkezett munkálatainál. A forradalom kitörése után a politikai életben mint a radikális párt tagja nagyban szerepelt. A girondiak perében nagy befolyását a konventben érvényesítette és sok életet mentett meg. Azon korbeli iratai radikális irányuak, p. az École d'exercice ou Manuel militaire de l'infanterie, cavalerie et artillerie nationale (Páris 1790); Catéchisme militaire, ou Manuel du garde national (Páris 1790); Cours révolutionnaire d'administration militaire (u. o. 1794). 1793. Servant miniszter a hadikészletek felügyeletével bizta meg. Nagy érdemei voltak a bányászat körül és a katonai iskolák s a politechnikum szervezésében. Az utóbbin 1794. a fizika tanárává lett, 1797. a bányászati iskolához ment át és 1814. nyugalomba vonult. A visszatérő Bourbonok azonban már 1815. elvették nyugdiját. Számos művet irt, többek között. Sidérotechnie, ou l'art de traiter les minéraux de fer, pour en obtenir de la fonte, du fer et de l'acier (Páris 1812); Dictionnaira physique de l'Encyclopédie (1816-21); Traité de l'art de calciner la pierre calcaire (u. o. 1825); Cours de physique céleste (1803 és 1810). Azonkivül számos értekezést, mely bányászattal, kémiával és fizikával foglalkozik. Az utóbbi tudományban különösen a hidromekanikával és a hajcsövességgel foglalkozott.
Hans Dániel Lajos Frigyes, kurhesseni miniszter, szül. Hanauban 1794 febr. 26., megh. Marburgban 1862 okt. 10. Hivatalnoki pályára lépve, 1832. miniszteri tanácsos lett, azután nemsokára titkos tanácsosi rangot kapott s igazság- és belügyminiszter lett. Kormányzásában reakcionárius irányt követett s az alkotmányt igyekezett megsemmisíteni; megszorította a gyülekezési jogot s szigoru cenzurát hozott be a sajtóra. Az udvarral ellenkezésbe jutván, az országot elhagyta s elébb Hohenzollern-Sigmaringenben, majd Luxemburg nagyhercegségben talált alkalmazást, a porosz kormányváltozás folytán pedig Poroszországban nyert hatáskört. 1841 óta a berlini főtörvényszék tagja, majd a greifswaldi felsőbb biróság elnöke volt, de ezt az állását rendetlensége miatt elvesztette és a hesseni választófejedelem hivására 1850. Kasselbe ment, hol a márciusi minisztérium elbocsáttatván, őt állították a kormány élére. Itt ujra kezdte reakcionárius működését, de amely a hivatalnokok és katonaság ellentállása folytán eredménytelen maradt. Erre a választófejedelem és minisztere eltávolíttattak, mire az országba benyomult az osztrák és bajor hadsereg, az addigi alkotmány eltöröltetett s helyébe az 1852 ápr. 13-iki alkotmány oktroyáltatott, de ezt H.-nak nem sikerült keresztülvinnie s kénytelen volt 1855 okt. 16. elbocsáttatását kérni; Marburgba vonult vissza, hol meg is halt.