hesseni család, mely a XIII. sz. elején tünt föl a történelemben s csakhamar nagy jelentőségre emelkedett az oroszlánrend vitézeivel vivott hosszu harcokban. A család a rajnai nemességhez tartozott s ősi fészke H. vára (mely ma romokban hever), az Eder mellett feküdt. A XV. sz. közepe táján két ágra szakadt, u. m. a wildenburgi és a wildenburg-hesseni ágra, s H. Menyhérttel ugyanezen időben grófi rangra emelkedett. II. Frigyes porosz király H. Ferenc Fülöp Adorján gróffal a család egyik ágát hercegi rangra emelte (1741), I. Ferenc szászár pedig 1748. ugyanezen ágnak a birodalmi hercegi cimet adományozta oly megszorítással, hogy azt csak az uralkodó herceg és neje viselhesse, mig a család többi tagjait a grófi cim illesse. A hercegi ág 1794. kihalt. Az ekként megüresedett gleicheni uradalmat a mainzi érsek nyerte le, más birtokokat pedig Schönborn gróf; a trachenbergi grófság a wildenburgi ágra szállt, mely ettől kezdve az idősebb wildenburgi s az ifjabb schönsteini ágra szakadt. Ez utóbbi örökölte Trachenberget a hercegi méltósággal együtt, de 1870 óta az idősebb ág is viseli a hercegi cimet. - A család jelesebb tagjai: H. Menyhért, gleicheni gróf, szül. 1593 okt. 10., megh. 1658 jan. 9., mint császári titkos tanácsos és vezérőrnagy Povicko várában, Trachenberg mellett. Császári szolgálatba lépve, Gallas parancsnoksága alatt csakhamar kitünt. Kiváló része volt a duttlingeni győzelemben (1643 nov. 25.). 1657. I. Lipót császár Kázmér János lengyel király segítségére küldte a svédek ellen. Utolsó haditénye Krako bevétele volt. - H. Ferenc Lajos herceg, szül. Bécsben 1756 nov. 22.,megh. u. o. 1827 febr. 3. Midőn 1806. a porosz csapatok a franciák elől Berlinből meghátráltak, apósa, Schulenburg-Kehnert gróf (a kormányzó és államminiszter) a kormányt rábizta. Okt. 24. (nehány órával a franciák bevonulása előtt) a királynak küldött, de elfogott tudósítása miatt a franciák elfogták, neje közbenjárására azonban csakhamar kiszabadult. Később több diplomáciai küldetésben járt Hágában, Bécsben stb. - A hercegi méltóság nagyobbik fiára: H. Frigyes Hermann Antalra szállott, ki 1808 okt. 2. szül. és 1874 jul. 20 megh. A H.-Trachenberg család jelenlegi feje ennek fia, Hermann herceg, a porosz urakházának és a birodalmi tanácsnak tagja. - Ferenc Lajos herceg ifjabb fia, Miksa gróf, (szül. 1813., megh. 1859.), diplomáciai pályán mködött, 1838. Párisban porosz követségi titkár, 1849. mint rendkivüli küldött u. o. részt vett az 1856-iki békekongresszus munkálataiban.
1. H. Hermann, trachenbergi herceg, szül. 1848 febr. 14. Jogot tanult és azután a porosz igazságügyi szolgálatba lépett. 1870-71. résztvett a franciák elleni háboruban s 1874. (atyja halála után) a család trachenbergi ágának feje lett. Az urakházában mint örökös tag 1878. foglalta el helyét.
2. H. Pál Menyhért Hubert Gusztáv gróf, porosz diplomata, szül. 1831 okt. 8. Állami szolgálatba lépvén, több izben képviselte Poroszországot a külföldi hatalmaknál, Washingtonban, Párisban, Madridban (a karlista felkelés idejében). 1878-ban konstantinápolyi német követ lett, hol mint a diplomáciai testület doyenje ő vezette az európai hatalmaknak a Dulcigno-kérdésben és a görög határrendezés tárgyában a portával folytatott tanácskozásait. 1881. külügyminiszteri államtitkár lett, 1885. londoni nagykövet.
3. H. Zsófia grófnő, szül. 1805 aug. 10., megh. Wiesbadenben 1881 jan. 25. Miksa gróf nővére. 1822. H. Wildenburg Ödön gróffal lépett házasságra, kitől 1851. elvált. Hősnője annak az okiratlopási bünpörnek, melyben Oppenheim- és Mendelssohnnak 1846. Mainzban (állítólag Lassalle kezdeményezésére) részük volt. Azóta a grófnő Lassalle pártfogója s anyai barátnője volt és maga is tevékeny részt vett a szociálista mozgalmakban.
György József, osztrák építész, szül. Grazban 1841 márc. 19. Különöbző akadémiákon képezte magát: Münchenben Ziebland és Neureuther, Berlinben Strack és Bötticher, Bécsben Schmidt voltak tanárai. 1867 óta Münchenben tanárkodik; különböző akadémiák disztagja. Ő építette Münchenben az uj tanácsházat (profán gót stilban) a Jézus-Szive-templomot Grazban, a Näher-kastélyt Lindau mellett, stb.
(ném.) a. m. tarack (l. o. és Gránát). Magyarul néha vetágyunak is nevezték.
Máté, ev. szuperintendens, szül. Veszprémben 1794 szept. 19., megh. Sopronban 1880 szept. 12. Alsóbb iskoláit szülővárosában és Győrött, a felsőbbeket Sopronban végezte, ezután Pozsonyban egy évig nevelősködött; az igy szerzett anyagi segéllyel a jenai egyetemre ment, s bölcsészetet és hittudományt hallgatott. Visszajőve, Ghika Konstantin fia, György mellett volt nevelő 3 évig Bécsben és Sopronban. 1821. a szalonaki német egyház hivta meg lelkészül, hol a szomszédságban levő Felső-Lövő lelkészével, Wimmer Ágostonnal sokat tett a népoktatás fölvirágoztatása és a magyar nyelv s szellem terjesztése érdekében. 1829. a győri egyház hivta meg lelkészül, hol a dunántuli kerület főjegyzővé, 1846. szuperintendenssé választotta. Az 1848-iki politikai mozgalmak megindultával H. is egész lélekkel csatlakozott a nemzeti ügyhöz. 1848 dec. 3. kerülete lelkészeihez kibocsátott püspöki levelét az igaz hazafiui lelkesültség sugalta, mely leveléért azután a forradalom elnyomása után 6 évi várfogságra itéltetett, melyből közel 2 évet Kufsteinban ki is töltött. Magas állásu pártfogói, közöttük Dorottya főhercegasszony, két év mulva kegyelmet eszközöltek számára, s visszavonulva, rendőri felügyelet alatt Sopronban élt 1856-ig, amikor végre a reá 3 évig várakozott geresdi egyháznak engedélyt adott a kormány, hogy H.-t lelkészül elvihesse. A vallásügyi nyiltparancs visszavonása után (1860 máj. 31.) a kőszegi egyházkerületi közgyülés kijelentette, hogy H.-t ismeri törvényes püspökének; 1861 tavaszán a győri egyház ismét megválasztotta lelkészéül. 1866. mindkét hivataláról lemondott és Sopronban visszavonulva töltötte hátralevő éveit. H. és neje 10500 frtnyi vagyonukat a dunántuli ev. egyházkerületi lelkész- és tanítóözvegyek és árvák gyámolítására hagyományozták. A Protestáns Egyház és Iskolai Lapban 1848 előtt több cikke jelent meg, melyekben a két protestáns egyház egyesítése mellett küzdött.
Keresztély Gottlieb, német jogtudós, szül. Drezdában 1766 nov. 4., megh. Lipcsében 1824 márc. 14. Lipcsében 1786. a filozofia magántanára, 1789. a jogi régiségek rendkivüli tanára lett. 1791. az udvari főtörvényszékhez ülnökké, 1796. rendes tanárrá, 1816. az udvari főtörvényszék tanácsosává és 1821. a magdeburgi püspökség kapitulárisává nevezték ki. Számos római jogi munkát és egy Lehrbuch des sächsischen Rechts (Lipcse 1820) c. tankönyvet irt. Opuscula academica-it Wenck és Stieber (2 köt., u. o. 1825-1829), Antiquitatis Romane monumenta-it Spangenberg (Berlin 1830) adták ki.
(ejtsd: oburdeń), község Nord francia départementban, 5 km.-nyire Lilletől, a Deule és vasut mellett, (1891) 7457 lak., cukorgyártással és finomítással, cikoriagyártással és lenszövéssel; a XVI. v. XVII. sz.-ból való szép kastéllyal.
János Carsten, dán költő, szül. Frederikshaldban (Norvégia) 1790 máj. 12., megh. Rómában 1872 márc. 4. Dán családból származott; természettudományokat tanult s 1821. a soröei akadémián a fizika tanára lett. 1846. Kielbe az északi irodalom tanárává nevezték ki, 1848-tól a frederiksbergi kastélyban élt (Kopenhága mellett) 1851-ig, amidőn az Oehlenschläger halála következtében megürült esztetikai tanszéket foglalta el a kopenhágai egyetemen. Művei: Contrasterne (1816); Rosaura (1817); Hamadryaden (1830, regényes epikus költemény); Tragédiák: Bajazeth, Tiberius, Gregorius VII., Svend Grathe (1841); Marsk Stig (1850); drámák: Tycho Brahe's Ungdom (1852); Söstrene paa Kinnekullen (1849); Karls V. Död, Maastrichts Beleiring (1833); regények: Vilhelm Zabern (1834, 2 kiad. 1848) és Guldmagern (1836, 2. kiad. 1851); En polsk Familie (1839); Slottet ved Rhinen (Kopenhága 1845); Saga om Thorwald Vidförle (1849, 2 köt.); Robert Fulton (1853); Charles de la Bussiere (1860) és Fortälling om Haldor (1864); Lyriske Digte (1842, 2. kiad. 1854); Lyriske Digte og Romancer (1862); Nye Digtninger (1869); Die nordische Mythenlehre (Lipcse 1848); Afhandlinger og ästhetiske Betragtninger (Kopenhága 1855); Aesthetiske Afhandlinger og Recensioner (u. o. 1861-1869, 2 köt.). Érdekes H. önéletrajza: Minder fra nim Borudom og nim Ungdom (u. o. 1867) és Minder om nim förste udenlandsreise (u. o. 1871) c. műveiben. Samlede Romaner og Fortällinger-jei halála után jelentek meg (Kopenhága 1873-1875, 7 kötet).
Albert, német evang. teologus, született Wassertrüdingenben (Közép-Frankonia) 1845 dec. 9. Teologiai tanulmányait az erlangeni és berlini egyetemeken bevégezvén, Frankenheimban lett lelkész 1875, majd rendkivüli tanárul hivatott meg az erlangeni egyetemhez (1878); első nagyobb munkája Tertullians Leben und Schriften (1877) kiváló figyelemben részesült; a Herzog és Plitt szerkesztése alatt megindult Real-Encyclopädie für protestentische Theologie und Kirche c. nagybecsü művet szerkesztette és végezte be 1888.
Rikárd György, német költőő Waldau Miksa néven, szül. Boroszlóban 1825 márc. 10., megh. 1855 jan. 20. Itt és Genuában végezte tanulmányait s azután Thscheidt nevü jószágára vonult (Sziléziába), hol meghalt. Költeményei: Blätter im Winde (Lipcse 1848); Canzonen (u. o. 1848); Cordula (1851, 2. kiad. Hamburg 1855); Rahab (1855) stb. Regényei: Nach der Natur (Hamburg 1850, 3 köt., 2. kiad. 1851). Aus der Junkerwelt (u. o. 1850, 2 köt.) Melegség és szingazdag nyelv jellemzi műveit.
két hágó a Jura-hegységben, Basel és Solothurn svájci kantonokban. Egykoron jelentékeny utak vezettek át rajtuk, de a basel-olteni vasut megnyitása óta jelentőségüket elvesztették.