l. Oboa.
(franc., ejtsd: obrioń), bordeauxi borfaj, l. Bordeauxi bor.
(franc., ejtsd: ót bank), a tőzsdén és pénzügyi műveleteknél a nagy bankok és hitelintézetek gyüjtőneve.
(ejtsd: ótkomb), egykori cisztercita apátság Savoie francia dépertementban a Bourget-tó Ny-i partján, Saitn-Pierre-de-Curtille községhez tartozik. Az 1860-ki szerződés egy záradéka az olasz királynak birtokjogát ez apátság épületeire nézve biztosítja. Alapíttatása, 1125 óta a szavójai grófok és későbbi szárdiniai királyok temetkező helye. Templomában sok szép siremlék látható. I. Viktor Emanuel elődjei ide temetkeztek.
(franc., ejtsd: ót fináńsz), a tőzsdén és pénzügyi körökben a nagyobb bankok, bankárok, hitelintézetek és kibocsátó cégek gyüjtőneve.
(ejtsd: ót garon), département Franciaország DNy-i részében Spanyolország, továbbá Hautes-Pyrénées, Gers, Tarn-et-Garonne, Tarn, Aude és Ariege départementok közt 6290 km2 területtel, (1891) 472383, 1 km2-re 74 lak. D-i részét a Pireneusok takarják, középső része dombos, az É-i sik. A Pireneusok, amelyek H.-t Spanyolországtól elválasztják, itt könyököt alkotnak; legdélibb láncukon vannak a legmagasabb csúcsok: a Perdiguere (3220 m.), a Crabioules (3119 m.), a Pic du Port d'Oo (3114 m.); a Tud de Maupas (3110 m.), mindezen hegyóriások a szép Arbousti-völgyet környékezik; köztük egyes hágók vezetnek át, amelyek közt a legjártabb a Vénasquei (2417 m.). Ahol a Garonne a hegyláncon áttör, az hirtelen 590 m.-re alacsonyodik le, de a folyó jobb partján a Tour de Crabereben ismét 2630 m.-re emelkedik föl. A Pic du Port d'Oo és a Tour de Crabere közt É-felé széles hegység nyulik el, amely a Monnéban még 2147 m., a Massif d'Arbasban 1610 m., sőt a Cagireban 1913 m. magas, de aztán hirtelen alacsony hegyekké sülyed alá. Ahol a hegycsúcsok a legmagasabbak, ott vannak a gyönyörü Gavarnie-i és Troumousei cirkuszok, ott van a Lys gyönyörü völgye és ott nyulnak le a Gours Blancsitól kezdve a Graouesiig 14 km. hosszuságban a glecserek (a Crabioulesi, Maupasi stb.). A számos kisebb-nagyobb folyója mind a Garonneba torkollik, amely maga itt 199 km. hosszu utat tesz meg. E mellékvizek: a Pique, a Salat, az Arize, a Louge, az Ariege, a Touch, a Hers és a Save, végül a Tarn, amely itt csak 22 km. hosszu utat fut be. E folyókon kivül a föld öntözésére szolgál a Saint-Martory nevü csatorna; hajózás szolgálatában álló csatornák a Canal du Midi és a Canal lateral á la Garonne. Klimája a hegyek közt zord, a sikon jóval melegebb, amott az évi esőmennyiség az egy métert felülmulja, emitt jóval gyérebb. Toulouseban az évi középhőmérséklet 12,5°; az évi esőmennyiség csak 60 cm. A föld a hegyek közt sok helyen kopár szikla; az erdők (930 km2) aránylag nem nagy kiterjedésüek. A völgyek és a sikság nagyon termékeny és kivitelre is termeszt. 1892. 127500 ha.-on 1755400 hl. buzát 7300 ha.-on 112925 hl. rozsot, 3500 ha.-on 76210 hl. árpát és 34000 ha.-on 674040 hl. zabot termelt; bő termést ad ezenkivül a kukorica (900000 hl.), a burgonya, kender, gyümölcs, különösen a gesztenye és olajos növények. A bortermés 10 évi átlagban 850219 hl. 1892. pedig 49683 ha.-on 305257 hl. bort szolgáltatott. A réteken és kövér legelőkön különösen juhokat (160990 drb) és szarvasmarhákat (120820 drb) tenyésztenek, kevesebb a disznók, kecskék és lovak száma. Jelentékeny még a lud- és a galambtenyésztés. A bányászat még nincs kifejlődve; ólom- réz-, és vasérceket Portet, Luchon mellett, továbbá Saint-Béat hegységben bányásznak; ugyanitt márványt is törnek. Ásványvizekben H. igen gazdag, leghiresebbek a Bagneres-de-Luchon forrásai, továbbá az encausseiak, a gantiesiek és barbazaniak. Az ipar eléggé fejlődött, legfontosabb iparágak a dohány (Bazacle), a papirgyártás (Mazeres, Salies stb.),a gyapjufonás (Valentine, Miramont), selyemszövés (Boulogne, Blajan) bőrgyártás, vasöntés stb. Fővárosa: Toulouse; járásai: Toulouse, Muret, Saint-Gaudens és Ville-franche-de-Lauraguais. H. Guienne és Gascogne (Comminges 210000 ha., Nébouzan 46000,Quatre-Vallées 44000, Lomagne 35000, Couserans 4000 ha.) és Languedoc (Toulousain 205000 ha., Lauraguais 85000 ha.) részeiből alakult. V. ö. Joanne Ad., Géogr. de la H. (1880); Roumeguere Casimir, Stat. hist. du dép. de la H.
l. Loire.
l. Marne.
l. Pyrénées.
(ejtsd: ót álp), francia département Savoie, Isere, Drôme, Piémont és Basses-Alpes között, 5590 km2 területtel, (1891) 115522 lak. Magas hegycsúcsok mély hegyszakadékokkal, szelid lejtőjü gyepes dombok meredek falu sziklákkal és glecserek takarta hegyoldalakkal váltakoznak benne. Határain É-on az Alpes de Maurienne, ÉNy-on az Oisans, a Pelvoux, a Dévoluy, K-en és ÉK-en a Kotti-Alpok emelkednek. Savoie és Isere felőli oldalán a legmagasabb csúcsok: a Barre des Ecrins (4103 m.), a Pelvoux (3938 m.), a fehér és fekete glecserrel, amelyek a nagyszerü Vallouise-völgy fölött uralkodnak; továbbá az Aile-Froide (3854 m.), a Selé és Pilatte glecserekkel, a Neige Cordier (3615 m.), a Des Arsines és de la Plate des Agneaux nevü glecserekkel, az Aiguille du Midi (3987 m.), a Homme du Clot, des Cavales és de la Meije glecserekkel, a Pic du Rateau (3754 m.) és a Pic de la Grave, a Mont-de-Lans nevü legynagyobb glecserrel. A Savoie és Olaszország felőli részen emelkednek a Trois-Evęchés (3120 m.), a Grand-Galibier (3242 m.), a Rochebrune (3324 m.), a Queyras-láncban a Brie-Froid (3310 m.), tovább D-felé a Visoletto (3030 m.) és a Petite Aiguillette (3297 m.) A jelentékenyebb hágók e hegyláncokban a Mont-Genevre (1860 m.) és az Echelle (1791 m.). A Basses-Alpes felőli részen a legmagasabb hegycsúcsok a Fontsancte (3370 m.), a Heuvieres (3273 m.) és a Panestrel (3253 m.). A Durancementi hegyek átlag 2-2500 m. magasak; köztül a legismeretesebb a Saint-Guillaume. A Dévoluy, ezen kopár és szakgatott hegység az Aurouseban (2713 m.) kulminál. A H. legalacsonyabb része (455 m.) az, ahol a Buech átlép a Basses-Alpesbe. A département összes vizei a Rhône környékéhez tartoznak és gyakran rendkivüli módon megáradnak. Legnagyobb folyó a Durance, mely itt veszi föl a Claréet, a Guisanet, a Gyrondeot, a Guilt, az Ubayet és a Buecht; az Isere mellékvize a Drac, amely a gyönyörü Valgodemart öntöző Séveraisseszel és a Romanchesal bővül. Számos e départementban az öntöző csatorna. A tavak kicsinyek, mig a legnagyobb a La-Roche-sous-Briançon (2 ha.). Az éghajlat a magasság szerint rendkivül különböző; a magas hegyeken a tél 7 hónapig tart, az alsó Buech-völgyben pedig az olajfa és déli gyümölcsök diszlenek. Gapban az évi középhőmérséket 10,2°; az évi esőmennyiség 845 mm. H. Franciaország legszegényebb départementja. A hegyek befásítására ujabban nagy gondot fordítanak; mostanig a 60000-nyi ha. erdőségen kivül több mint 40000 ha.-t fásítottak be és másik 40000-rel hasonlóképen fognak cselekedni. A legelők 120000 ha.-t foglalnak el. 1892. termett: buzából 26547 ha-on 273699 hl., rozsból 8464 ha.-on 132667 hl., árpából 1039 ha.-on 16630 és zabból 6402 ha.-on 115236 hl. A burgonya kitünő minőségü. A szőllők nagysága 1892. 3452 ha. volt; az utolsó 10 évi átlagos bortermelés pedig 54320 hl. Az állatállomány 15400 ló, szamár és öszvér, 26402 szarvasmarha, 285407 juh, 22354 sertés és 24075 kecske. A bányászat jelentéktelen; csaknem kizárólag márvány és ezüsttartalmu ólomércek nyerésére szorítkozik. Ásványvizforrásokban nincs hiány, de nem igen használják. Ipar alig van, csakis durva posztót és vásznat készítenek. A département 3 arrondissementra oszlik; ezek Gap, Briançon és Embrun. A főváros Gap.