(Plectophanes nivalis L.), a kúpcsőrü éneklő verébalkatuak rendjébe, a pintyfélék családjába tartozó madárfaj. Háta télen roszdasárga fekete foltokkal, nyáron barnásfekete. Hasa fehéres. A fiataloknál a szárnyon keresztül két fehér harántsáv huzódik, az öregeknél legnagyobbrészt fehér. Csőre sárga. Hossza 18, szárnyh. 10, farkh. 7 cm. Hazája Izland, Lapföld, télen - nagy hó idejében - azonban Magyarországba is mint vendégmadár ellátogat.
(állat). L. Szajkó.
(növ.) a. m. bércfolyondár (l. o.).
az egész éven vagy az év nagyobb részén át hóval borított hegyek. Nálunk a H. a közhasználatban szükebb értelemben a havasi mezőket, havasi legelőket jelentik, melyek néhol másfélezer méter abszolut magasságig ereszkednek alá. L. Alm, Alp.
(növ.), a havasok kopasz tetői a hó határáig, sajátságos növényzetével. L. Havasi flora.
Rezső, földrajzi és gazdasági iró, szül. Kecskeméten 1852 jan. 17. Iskoláit szülőföldjén és Budapesten végezte, hol középiskolai tanári oklevelet s doktori diplomát szerzett. Beutazta Közép- és Ny-Európát, a Balkán-félszigetet, a Levantét és Dalmáciát. Számos értekezés, birálat és tanulmány jelent meg tőle különböző folyóiratokban és a napi lapokban. Munkái: A károlyváros-fiumei vasutvonal ismertetése tájképi szempontból; Magyar kikötő, magyar hajózás; A tenger; Fiume; Ritter Károly összehasonlító földrajza; Az Ión szigetek és az Ión tenger; Szaloniki; Raguza és környéke; A szuezi csatorna, tekintettel különösen a mai gyarmati politkára és Fiumére; Árvizkár biztosítás; Dalmácia visszacsatolása a magyar birodalomhoz; Az Athosz-hegy és kolostorai; A magyar földrajzi társaság az 1885. évi budapesti kiállításon; Budapest jelene és jövője közigazgatási szempontból. Főmunkája: Bibliotheca Geographica Hungarica, melyen tiz éven át hangyaszorgalommal dolgozott. A társadalmi téren, különösen az egyleti élet körében is, nagy tevékenységet fejt ki. Tagja a törvényhatósági bizottságnak.
(növ., ragyabura Diószegiéknél, havasi rózsa de nem a Rosa alpina L., hanem Rhododendron L.), az erikafélék cserjéje, sőt fája, váltakozó bőrnemü, örökzöld, épszélü, néha visszagyürődött szélü levelekkel, ágtetőző, bogernyős, jókora nagy, szép piros virágokkal és ötgerezdü, többmagvu tokgyümölccsel. Az északi földgömb havasainak sziklás lejtőin és a hideg égöv alatt tenyészik; legtöbb faja a Himalaja Szikkim vidékén van együtt (mindössze 170 faj, hazánkban Horvátországgal együtt 3). A rozsdás H. (Rh. ferrugineum L.), heverő bokor, elliptikus v. hosszukás, elvétve csipkésszélü, alsó lapján sömörös rozsdabarna pikkelyekkel födött levéllel és nagy rózsaszinü virággal. Hazai fajtája apróbb levelü és kurta bibeszálas (R. myrthifolium Schott et Ky). Az Alpokon a szürke sömörpikkelyü és mirigyszőrös borzas H. (Rh. hirsutum L.) gyakoribb. Mindkettőt termesztik is. Az örmény havasokon a pontusi H. (Rh. Ponticum L.) 5 cm. magas, nagy lila virágával és a virágzat alá majdnem gallérosan helyezkedő nagy bőrnemü leveleivel diszeskedik. Az északamerikai H. (Rh. maximum L.) levele még nagyobb, de a torkában sárga vagy zöld, peremén halaványan-testszinü virága kisebb. A sudarasodó H. (Rh. arboreum Smith) a Himalaja oldalán 6-9 m.-es sudarával tündöklik; visszája cukros bevonattól cserepes, sőt róla néha le is csepeg. Ezért Keletindia hegylakói keresik. Az utóbbi két faj, valamint az északamerikai katabai H. (Rh. Catawbiense Mch.) és a kaukázi H. (Rh. Caucascicuin Pall) hidegházainkban számos elfajzásával ékeskedik.
l. Agence Havas.
l. Hó.
az Elbének 370 km. hosszu legjelentékenyebb mellékfolyója. Neustrelitztől 13 km.-nyire egy kis tóból ered; mecklenburg-schwerini, mecklenburg-strelitzi és porosz területeken folyik át. Eleinte D-nek, Spandautól kezdve DNy-nak és végül ÉNy-nak folyik; számos tavat alkot (Zotzen-, Userini-, Nagy-Labus, Ellbogen-, Tegeli-, Breitling-, Plauei-, Pritzerbi- stb. tavakat), balról a Spreet és Plauét, jobbról a Rhint és Dossét veszi föl. Werben városával szemben torkollik. Forrásától 24 km.-nyire hajózhatóvá válik; hajózhatóságát előmozdítja Zehdenick és Liebenwalde közt a 15,5 km. hosszu Voss-csatorna, a 13,5 km. hosszu Malzi-, a 14,5 km. hosszu Oranienburgi-, a 12 km. hosszu Berlin-Spandaui- és Sacrow-Paretzi-csatornák. A hajózás rajta igen élénk; a rathenowi zsilipen (1891) 8161 hajó haladt át közel 800000 t. rakománnyal.