(ejtsd: haukinsz), county Tennessee É.-amerikai államban, 22246 lak., Rogersville székhellyel.
1. Benjámin Waterhouse, angol természettudós, szül. Londonban 1807 febr. 8., megh. New-Yorkban 1889. Eleinte szobrász akart lenni, de azután a természettudományokra, főképen a geologiára adta magát. 1842-1847. Knowsleyben állattani tanulmányainak élt. Művei: Popular comparative anatomy (London 1840); Elements of form (1842); Comparative view of the human and animal frame (1860); Artistic anatomy of the horse (1865); Of the cattle and sheep (1867); Of the dog and deer (1876); Atlas of elementary anatomy (Huxleyvel, 1865.)
2. H. János, sir, angol tengerész, szül. Plymouthban 1520., megh. 1595 nov. 21. Rabszolgakereskedés által nagy vagyonra tett szert. Erzsébet királynő uralkodása alatt kincstárnokká lett. 1588. a győzhetetlen armáda ellen mint altengernagy harcolt. Erzsébet azután H.-t lovaggá nevezte ki.
(ejtsd: hévörth v. harth), város York angol grófságban, West Ridingben, 5 km.-nyire Keighleytől, (1891) 5034 lak., gyapjuszövéssel.
(ejtsd: hathorn), 1. Julián, amerikai iró, H. Natániel fia, szül. Bostonban 1846 jun. 22. Cambridgeben és Drezdában technikai tanulmányokat tett, aztán mérnökösködött. Irt egy Saxon studies (New-York és London 1876) cimü munkát; Bressant (New-York 1873); Idolatry (1874); Fortune's fool és Beatrix Randolph cimü novellákat és megirta atyja életrajzát (London 1884, 2 kötet).
2. H. Natániel, amerikai regényiró, szül. Salemben (Massachusetts) 1804 jul. 4., megh. Plymouthban (Massachusetts) 1864 máj. 19. Eleinte vámhivatalnok volt Bostonban, később a salemi postánál kapott alkalmazást. Később teljesen az irodalomra adta magát s 1837. Concordba, Boston mellé vonult vissza. 1846. vámfelügyelő lett Bostonban, 1853-61. mint az Egyesült-Államok konzula élt Liverpoolban és innen látogatta meg Olaszországot. Művei: Twicetold tales (Boston 1837-42, 2. köt.; uj kiad. 1855); Liberty Free (ifjusági irat, 1842); Mones from and old manse és Journal of an African cruiser (1845); The scarlett letter és The house of the seven gables (1850 és 1851); The snow-image and other tales (Boston 1852); The Blithe dale-romance (u. o. 1852, 2 köt.); The wonderbook for girls and boys (1851); Grand father's chair, true stories from history and biography (1851); Life of Franklin Pierce (Boston 1852); Tangle wood tales (1853); Transformation (fantasztikus regény, London 1860. Magyarra ford. Átalakulás cimen Veres Sándor, Pest 1871); Our old home (Boston 1863, 2 köt.). Hagyatékából adták ki Septimius (regény 1872) és Dr. Grimshawe's secret (bevégzetlen, 1882) c. műveit. H. kiváló előszeretettel rajzolja a bizarrt és borzalmast, élesen tud jellemezni és stilusa is találó. Összes műveinek gyüjteménye Bostonban (1883, 12 köt.; 1884, 24 köt. és 1886, 8 köt.) jelentek meg. Novelláit Sasvári Ármin fordította magyarra (Külf. novellák). H. neje Zsófia, művésznő és irónő volt (megh. Londonban 1871 febr. 26.) s kiadta férje Note books-ait (1868-71). V. ö. Page, Memoir of Nathaniel H. (London 1872).
(ejtsd: axo) Ferenc Miklós Bénoît báró, francia tábornok, szül. St. Didierben 1774 jun. 24., megh. Párisban 1838 jun. 25. Fiatalon lépett be a mérnök-karba. Nagyobb tevékenységet 1809. Saragossa ostrománál fejtett ki. A wagrami ütközetben mint ezredes tüntette ki magát, aztán Spanyolországban Lerida és Mequinenza gyors bevétele által. 1812. mint dandár-parancsnok Napoleon vezérkarához tartozott s a mohilevi ütközet után kiváló szolgálataiért hadosztály-parancsnokká neveztetett ki. 1813. Hamburg erődítését vezette; Kulmnál fogságba került s csak a párisi béke után bocsátották szabadon. Noha 1815. Napoleon visszatérésével ehhez átment és részt vett a waterlooi csatában, XVIII. Lajos mégis kinevezte őt a műszaki csapatok főinspektorává. 1832-ben Gérard alatt H. az antwerpeni citadella ostromát vezette s végre kidolgozta Páris megerősítésének tervét. Lajos Fülöp 1832. H.-t pairi rangra emelte.
Ágost, német nemzetgazda, szül. Bökendorfban 1792 márc. 2., megh. Hannoverában 1866 dec. 31. Über die Agrarverfassung in den Fürstentümern Paderborn und Corvey cimü, 1829. kiadott művével magára vonta IV. Frigyes Vilmos porosz király figyelmét, aki azt a megbizást adta neki, hogy a porosz tartományok mezőgazdasági viszonyait és földbirtok-jogát tanulmányozza. E nagy, évekre terjedő kutatásokból azonban csak a keleti és nyugoti porosz földre, valamint a Pomerániára vonatkozó eredmények jelentek meg könyv alakjában. 1842. H. hasonló megbizást kapott Miklós orosz cártól s 1843-44. be is utazta Oroszországot, amely utján szerzett adatokat Studien über die inneren Zustände, das Volksleben und insb. die ländlichen Einrichtungen Russlands c. háromkötetes munkájában foglalta össze és adta ki 1847-52. H., kit Frigyes Vilmos már 1831. titkos tanácsosává nevezett ki, 1847-48. a porosz országgyülés tagja volt. Hivatalából 1860. vonult nyugalomba.
l. Hayingen.
(ejtsd: héd'n) Ferdinánd Vaudeveer, északamerikai geologus és utazó, szül. Westfieldben (Massachusetts) 1829 szept. 7. H. teljesen autodidakta, 25 éves korában felfedező utra indult É.-Amerika Ny-i részébe, ahonnan becses természettudományi tárgyakat hozott, miért is az 1867-iki geologiai kongresszus Nevactának földtani szempontból való átkutatásával bizta meg. Később államsegéllyel Ny.-Amerika valamennyi ismeretlen területét átkutatta. 1872. a Jellowstone forrásvidékén a csodálatos geysir-vidéket fedezte fel. Művei: On the geology of the upper Missouri (1882); Zhe yellowstone national park (1877); Nort America (Silwynnal, London 1883). Számos értesítést irt utazásairól.
(ásv.), a chabasitnak apró kristályokban kristályodó változata; szine sárga; Baltimoreből.
1. József, zeneköltő, szül. Alsó-Ausztria Rohrau nevü helységében, közel a magyar határszélhez, 1732 márc. 31., megh. Bécsben 1809 máj. 31. Apja szegény kerékgyártó volt, husz élő gyermeke közt a legidősebb József volt. Reutter, a bécsi Szt. István-templom karnagya, magával vitte Bécsbe, hol 16 éves koráig volt tagja a templomi énekkarnak, melytől, midőn hangmutációja folytán meg kellett válnia, sok nélkülözés közt tengette életét. 1751. irta első vonós négyesét, mellyel azonnal magára vonta a szakértők figyelmét s neve csakhamar ismertté, emlegetetté vált a császári városban. Igy lett rá figyelmes a kiváló műszerető Esterházy Miklós herceg is, ki hirneves kismartoni udvari zenekarának igazgatójául szerződtette 1760. 400 váltó forint évi fizetéssel. Ez volt életének és működésének forduló pontja. Kitünően szervezett zenekar állván rendelkezésére, alkalma nyilt sokoldalu tapasztalatokat tenni a hangszerelés terén. Itt irta vonósnégyesei, szifoniái, miséi s zongora-szonátáinak legnagyobb részét s ezek közt «Jézus hét szava» cimü nagy oratóriumát. A herceg 1790. elhalálozván s a kismartoni nagyhirü zenekar feloszolván, H.-nak is meg kellett válnia állásától. Ez alkalomból irta ama szimbolikus szimfoniáját, mely arról nevezetes, hogy a teljes zenekar működése közben egyenkint elhallgatnak a különböző hangszerek s képviselőik egymásután hagyják el helyüket, mig a karmester egymaga marad s a pauza közt ő is elfujja a lámpát s eltávozik. Megválván Kismarton- és Magyarországtól, Salamon Péter meghivására Londonba utazott, hol majd egy évet töltött. A Haymarket-szinház igazgatója által rendezett nagy zenekari hangversenyeket vezényelte, saját szerzeményei mellett előadván más akkoron szereplő mesterek műveit is. Ünnepelt művésze, zeneköltője volt az angol fővárosnak s minden oldalról elhalmozták kitüntetésekkel. Végre erőt vett rajta a honvágy s 1791. visszatért Bécsbe s ott irta az 1790-es évek második felében két legkimagaslóbb zeneművét: a Teremtés és a Négy évszak c. oratóriumát, melyek elseje 1799., másika pedig 1801. került ott első előadásra, elragadván velük nemcsak az akkori bécsi, hanem az egész Európa zeneközönségét is. H. egyike volt a legtermékenyebb zeneköltőknek, Műveinek száma oly sokra ment, hogy maga sem emlékezett mindenikre. Irt 119 szimfoniát, 83 vonós négyest, 24 triót, 19 operát, 5 oratóriumot, 15 misét, 44 zongora-szonátát s még számos másféle kisebb-nagyobb zeneművet. 1894. a kismartoni levéltárban egy eddig ismeretlen dalművet találtak H.-től.
H. természeténél fogva inkább hajlott a kedélyes, egyszerü, de igaz, naiv, mint a hősies, drámai érzelmek ecseteléséhez, miről minden műve eléggé tanuskodik. A szonáta, vonós-négyes, kamarazene s főleg a szimfonia terén uttörő és teremtő volt egyszerre. A zongorairodalom és oratórium fejlesztésére is nagy befolyást gyakorolt; amazt tartalom, kidolgozás, kifejezés tekintetében gazdagítá, emennek pedig az által adott nagyobb lendületet, hogy szabadabb, világiasabb műfajjá emelte s nemcsak vallásos, hanem világi érzelmek visszatükrözésére is utalta. Reformátori működése egyedül csak a dalmű terén nem jelez intenzivebb előlépést. Vallásos érzületénél fogva sem az addig jórészt divatozott görög hitregei tárgyak s személyekhez, sem a már akkor uralkodni kezdett világias irányu szövegekhez nem vonzódott annyira, hogy azok zeneecsetelése iránt igazán fel tudott volna lelkesedni. Ha e részben mégis többször megkisérlé erejét, az soha sem emelkedett más téren való működésének magaslatára. A szonáta és szimfonia terén főleg az adagiók eszményítését és formai kiszélesbítését eredményezte. Szimfoniáiban elsőként használta a menuette-formát, melynek eleven, játszi, élces tartalmat s szinezetet tudott kölcsönözni. Zenei tekintetben páratlan szépségü osztrák néphimnusza (Gott erhalte), melyet C-dur vonós-négyesében mesteri kidolgozásu változatokkal örökített meg, elévülhetetlen bizonysága ama meleg érzelemnek és odaadásnak, mellyel hazája iránt viseltetett. De emellett felejthetetlenek voltak előtte amaz évek is, melyeket Magyarországon töltött, s melyeknek minden dicsőségét köszönhette. Hogy mennyire vérébe mentek át a magyar zene tánc- és dalritmusai, motivumai is, mutatják azok a számos tételek, melyek mindennemü zeneműveiben nagy számban fordulnak elő, s melyek félremagyarázhatlanul magyar zenei behatásokra vallanak. Főleg zongora-szonátáiban lehet hasonlókkal találkozni, hol nem egyszer árulja el, - kivált az adagiókban - mennyire szivéhez nőttek a régi magyar hallgató nóták és verbunkosok. Bécsben Máriahilfben fehér márványból készült szobra van.
2. H. Mihály, osztrák zeneköltő, az előbbinek testvére, szül. Rohrauban 1737 szept. 14., megh. Salzburgban 1806 aug. 10. Bécsben nyert alapos képzettséget. 1763. a kiváló műszerető nagyváradi püspök, Patachich hivta meg egyházi s házi zenekara élére. Neki is, mint H. Józsefnek, Magyarországon nyilt először alkalma közvetlenül érintkezni jól szervezett zenekarral s gazdagítani zenészeti tapasztalatait. Egy pár év után megvált állomásától s Salzburgban foglalt el szerény javadalmazásu zeneigazgatói állást, melyen mind haláláig működött. Az egyházi zene terén ismeretes C-dur miséje, több motette-je s misebetétei.