(ejtsd: hédn) Benjámin Róbert, angol festő, szül. Plymouthban 1786 jan. 25., meghalt Londonban 1846 jan. 22. A londoni művészeti akadémián képezte ki magát. Első művei: Mária és József (1807); Dentatus meggyilkolása (1809); Salamon itélete (1814). Kitünő képei: The mock election; The chairing of members; Napoleon a nap lementét szemléli; Eukles halála; kevésbé sikerült a rabszolgaság megszüntetésére összegyült képviselők ülését ábrázoló nagy képe (1840). Szüntelenül kutató, elégedetlen szellem volt. Nagy tehetségü volt a genreképfestésre, ezt bizonyítja: a Punch kiadóhivatala előtt tolongó néptömeg képe (londoni nemzeti képtár), de korának izléséhez képest heroikus ábrázolásokkal akart hatni. Az oroszlánok izomzatát tanulmnányozta, hogy azok mintáira alkossa meg hőseit. Öngyilkos lett. Önéletrajzát és naplóit kiadta Taylor T. (London 1853).
(La), francia neve Hágának (l. o.).
(ejtsd: hej-dekárt, La), város Manche francia départementban, Coutancestól 29 km..-nyire a Douve és Ay közti vizválasztón, Descartes filozofus emlékszobrával és szülőházával.
(ejtsd: hész), 1. Izsák Izráel, amerikai északsarki utazó, született Chesterben (Pennsylvánia) 1832 márc. 5., megh. New-Yorkban 1881 dec. 17. A Kane-féle északsarki expediciónak 1853-55. orvosa volt s 1860-67. egy másik utazást tett Gröndlandba, melynek belsejét az é. sz. 81° 37'-ig átbarangolta. 1869. ismét D.-Grönlandba hajózott. Több izben megfigyelte az északi fényt, melynek egyik képe (a Port-Foulkeban, Grönlandban megfigyelte) Sarki fény c. szines képmellékletünk 2 ábráján látható. H. munkái közül említendők: An arctic boat-journey (1861, 1883); The open Polar Sea (New-York 1867); Physical observations in the arctic seas (Washington 1868); The land of desolation (London 1871); Cast away in the cold (elbeszélés 1868).
2. Rutherford Birchard, északamerikai államférfiu és elnök, szül. Delawareban 1822 okt. 4., megh. New-Yorkban 1893 jan. 18. Jogi tanulmányai után 1849. Cincinnatiban ügyvédi irodát nyitott. A polgárháboruban az unionisták soraiban küzdütt és dandárnokká lett. A háboru után a kongresszusnak tagja, majd Ohio tartománynak kormányzója volt. 1876. a köztársasági párt H.-t jelölte ki az Egyesült-Államok elnökének, s 1877 nov. 7. csakugyan elnyerte a legfőbb állást. Mint elnök a korrupció ellen lépett fel és azonfelül célul tüzte ki magának az északi és déli vidékek, nemkülönben a fajok közötti ellentétek kiegyenlítését, az ércpénzben való fizetések felvételét és a hivatali pályának reformját. Miután saját pártjának zömével (a korrupció üldözése miatt) meghasonlott, mérsékelt köztársasági és az u. n. reformpártiakból alkotta meg minisztériumát és Schurz és Shermann segélyével igen üdvös kormányt vitt. Hivatalát 1881 márc. 4-ig viselte. Garfield lett utóda.
(ásv.), l. Bedulit.
Ferenc, olasz festő, szül. Velencében 1791 febr. 15., megh. Milanóban 1882 febr. 11. Velencében és Rómában képezte ki magát, majd a milanói akadémia tanára lett. Történeti, romantikus tárgyu képei nagyon kifejezők, gyöngédek, de nem ritkán hatásvadászók is; ilyenek: Carmagnola grófnak kihirdetik halálos itéletét; A sziciliai vecsernye; Pietro Rossi; Stuart Mária a vérpadon; Remete Péter; Marino Falieri utolsó percei; Vittorio Pisani a börtönből kormányra jut; Bianca Capello menekülése; 22 lap Scott Walter «Ivanhoe»-jához. De legjobban érdekel bennünket az a kép, melyen H. az 1742. pozsonyi országgyülés kimagasló jelenetét örökítette meg. (Vitam et sanguinem). Ezen a képen Mária Terézián kivül 100 főrendi és főpapi követnek hű arcképe látható. A képet a legujabb időig Milanóban őrizték; 1894. megvette azt Lanfranconi Enea (Pozsonyban).
(Hayange), város Elzász-Lotaringia német birodalmi tartomány lotaringiai kerületében, 7 km.-nyire Diedenhofentől, a Fentsch és vasut mellett, (1891) 6163 lakossal, nagy vasművekkel, amelyek Elzász-Lotaringiában a legrégiebbek közül valók.
Rudolf, német filozofiai és irodalomtörténeti iró, szül.Grünbergben (Szilézia) 1821 okt. 5. Egy ideig a köllni gimnázium tanára Berlinben, majd mint magánember Halléban tartózkodott. 1848. a frankfurti nemzeti gyülés tagja, a jobb centrumpárt hive. E párt szempontjából irta meg művét: Die deutsche Nationalversammlung (1848-1850, 3 rész). Ugyane párt szolgálatában működött mint a Konstitutionelle Zeitung szerkesztője Berlinben, ahonnét csakhamar kiutasították. Most Halléba ment s az egyetemen mint a filozofia s irodalomtörténet magántanára habilitálta magát. 1858-64. a Preussische Jahrbücher szerkesztője, 1860. az egyetemen rendkivüli, 1868. rendes tanár lett. Kiválóak irodalom- s filozofia-történeti művei: W. von Humboldt (Berlin 1856); Hegel und seine Zeit (1857); Arthur Schopenhauer (1864); Die romantische Schule (1870). Legkiválóbb művei: Herder, nach seinem Leben und seinen Werken (1872-85, 2 köt.); Das leben Max Dumckers (1890).
1. Ferenc, lovag, osztrák iró, vallás- és közoktatásügyi miniszteri osztálytanácsos, az ipariskolák ügyének előadója és országos felügyelője. Az osztrák iparoktatás ujjászervezésében s jelen magas szinvonalára emelésében igen nagy része van. Szerkesztője 1886 óta a Centralblatt des gewerblichen Unterrichtswesens in Österreich cimü szaklapnak, mely ez idő szerint a legkitünőbb iparoktatási szaklap. Több érdekes iparoktatási tanulmányt irt.
2. H. Henrik Károly báró, osztrák államférfiu, szül. Bécsben 1828 dec. 7., megh. u. o. 1881 okt. 10. A bécsi keleti akadémián folytatott tanulmányai után résztvett az egyetemi hallgatók sorában az 1848. októberi felkelésben és csakis Hübner br. közbenjárásának köszönhette, hogy Windischgrätz tábornok a felkelés leveretése után a fogságba esett H.-t főbe nem lövette. 1850. a konstantinápolyi osztrák követséghez került mint tolmács, 1857. mint követségi titkárt Athénbe, 1861. Drezdába és egy évvel később majnai Frankfurtba helyezték át. A dán háboru után (1864) ő ment osztrák követnek Kopenhágába, hol a megszakított diplomáciai összeköttetést tapintatosan megint helyreállította. 1866. része volt a prágai béke létesítésében. 1867. Berlinben szolgált a követségnél, 1868. Beust visszahivta Bécsbe és miután ujból Konstantinápolyban, Athénben és végül Hágában működött, Andrássy Gyula másodizben hivta őt vissza a külügyminisztérumba. 1877. Rómába nevezték ki nagykövetnek. 1877. résztvett Andrássy oldalán a berlini kogresszuson, a bosnyák okkupáció végrehajtása, illetőleg Andrássy lemondása után pedig H. lett 1879 okt. 8. annak utóda a külügyminiszteri széken. Egészben véve az Andrássy által kijelölt irányban haladt s különösen a Németországgal való szövetség megszilárdítása és a keleti válság elodázása körül fejtett ki buzgóságot. Nyiltszivü és szeretetreméltó jellemével népszerüségre emelkedett, a delegációk is megkedvelték és korai halálát széltiben gyászolták.
Lajos, bibornok, kalocsi érsek, szül. Szécsényben (Nógrád) 1816 okt. 3., megh. 1891 jul. 4. Elemi iskoláit Szécsényben, a gimnáziumot Vácott, Pesten és Esztergomban végezte. 1830. az esztergomi főegyházmegye növendékpapjai közé vétetett föl és Rudnay Sándor hercegprimás a pozsonyi Emericanumba küldte, ahol egy évet töltött. 1831-33. tanévben a bölcsészetet Nagyszombatban hallgatta; 1833-37. a teologiát a bécsi egyetemen végezte. 1839. pappá szentelték. Tanulmányait a bécsi Augustineumban fejezte be és 1841. doktorátust szerzett. Azután rövid ideig mint budapest-lipótvárosi, később budavári káplán működött, 1842. Esztergomba hivták az enciklopédikus teologia tanárává. Szabad idejét irodalmi munkásságra, növénytani tanulmányokra fordította. 1846. primási titkár lett. Mint ilyen Kopácsy primás megbizásából az egyházkormányzat és papnevelés tanulmányozása céljából nagy utat tett Német-, Francia- és Angolországban, Belgiumban, Hollandiában és a Svájcban. 1848. irodaigazgató lőn, mely fontos állásában találta a szabadságharc kitörése és a debreceni országgyülés függetlenségi nyilatkozata. H. nem engedte kihirdetni e proklamációt, sem Szemere kormányának antimonarkikus rendeleteit, minek folytán a kormány 1849 jun. 18. állásától eltávolította, de később Scitovszky primás visszahelyezte. 1851-ig működött Scitovszky oldala mellett. 1851 szept. 15. Kovács Miklós erdélyi püspöknak koadjutorává lett, cum jure successionis, 1852 aug. 15. szentelték föl püspökké. Kovács halála után utódjává lőn 1852 okt. 15. Két évvel ezután titkos tanácsos lett. Mint erdélyi püspök fiatal hévvel és apostoli buzgalommal igyekezett magas hivatásának megfelelni. Több izben bejárta megyéjét prédikálva és bérmálva. Különösen az egyházi fegyelem megszilárdítása és a népiskolák ügyének emelése körül sokat tett. Bőkezüségét és jótékonyságát eléggé hirdeti azon tény, hogy tiz év alatt tett alapítványainak és adakozásainak összege a 300000 forintot jóval meghaladja.Az 1860. évi októberi diploma után megindult politikai mozgalomban a jogkontinuitás álláspontjára helyezkedvén, egyike volt azon hazafias párt vezéreinek, mely Magyarország és Erdély unióját sürgette. Álláspontját a károlyfehérvári történeti nevezetességü értekezleten fejtette ki 1861 febr. 10. Midőn az okt. 3-iki károlyfehérvári gyülésen a bécsi kormány ujabbi alkotmánysértése ellen ismét felszólalt és azt mint abszolutisztikus tényt erősen elitélte, megindult ellene a hajsza. Gróf Nádasdy Ferenc, az erdélyi udvari kancellária vezetője, nov. 14. levelet irt neki, amelyben H.-ot a köteles hűség és lojalitás megsértésével vádolta és Bécsben való önkéntes megjelenését tanácsolta, hogy az esetleges megidézést elkerülje. H. Bécsbe ment és nov. 24. átnyujtotta terjedelmes emlékiratát, amelyben politikai állását, minden tekintetet félretéve, kifejtette. Nádasdy igyekezett őt politikájának megnyerni, de sikertelenül, mert H. kijelentette, hogy állásának kötelességeit a jövőben is lelkiismeretéhez hűen fogja teljesíteni; ha azonban királyának bizalmát is elvesztené és nemcsak tanácsadóiét, minden pillanatban kész püspökségéről lemondani és a magányba vonulni. 1862. ápr. 14. kapta meg az abszolutisztikus miniszter válaszát, amelyben egyenesen ki van mondva, hogy H. lojalis érzelmeit beszédjeivel desavouálta és elvárják tőle, hogy a kormány rendeleteit buzgón támogassa, mint ez minden jó állampolgárnak, de még inkább egy főpapnak kötelessége. Ezen rendreutasítás után H. összehivta káptalanát, mely püspökének magatartását teljesen magáévá tette; H. pedig ennek megitélését a római kuriára bizta. A római kuria nem akart ezen tisztán politikai kérdésbe beleavatkozni, ahelyett azonban H. 1863 jun. 31. ismét kapott gróf Nádasdytól levelet, amelyben az erdélyi országgyülés egybehivásáról szólva, H. politikai álláspontja után kérdezősködik: vajjon támogatni fogja-e a kormány törekvéseit? H. udvarias hangon, de tagadólag válaszolt. Mindennek dacára a jul. 1. nagyszebeni országgyülésre kitüzettek a választások. Szenvedélyes és lelkesedett mozgalom vonult erre végig egész Erdélyen, amelyben H. egyházmegyéjének számos papja és tanítója vett részt, kik az uniót követelték. Ez a hazafias buzgalom a Nagyszebenben székelő kormányelnököt, Crenneville Lajos grófot annyira felbőszítette, hogy H.-ot felszólítá, miszerint 4 papot és több lelkészt «politikai izgatás cimén» azonnal mozdítson el. H. az okmányok előterjesztését kérte, miután puszta vádra senkit sem fog elitélni v. megbüntetni. erre aztán dec. hó elején azon felszólítást kapta, hogy miután ismételten nyilatkozott, hogy püspökségéről lemond, nyujtsa be lemondását. Hosszas tárgyalások után IX. Pius 1864 szept. 24. feloldotta H.-ot püspöki kötelességei alól és Karthágó érsekének cimével kitüntetve, Rómába hivta, hol mint a rendkivüli ügyek tárgyalására hivatott kengregáció tagja, tekintélyes állást foglalt el. 1867 elején kalocsi érsekké neveztetvén ki, hazájába visszatért. 1868 márc. 17. igazgató, később tiszteletbeli tagja lett a magyar tudományos akadémiának; 1877 jun. 6. a szt. István-rend nagykeresztese lőn és 1879 máj. 12. bibornok. H. Kalocsán hasonló tevékenységet fejtett ki, mint előbb Erdélyben. S ezzel arányban áll áldozatkészsége (4209730 frt). A magyar országgyülés felső házában s a delegációk üléseiben, melyeknek több éven át elnöke és alelnöke volt, ismételve alkalma nyilt szónoki tehetségeit és mély tudományát kitüntetni. Utazásai és összeköttetései lehetővé tették neki egy olyan növénygyüjtemény összeállítását, mely gazdagsága, rendezettsége által Európában az elsők egyike volt, melyet gazdag könyvtárával együtt a nemzeti muzeumnak ajándékozott. A királyi pár ezüstmennyegzője, valamint belső titkos tanácsosi kineveztetése alkalmából az egyházi zene, egyh. festészet és szobrászat előmozdítására alapítványt tett. Irodalmi munkássága igen korán kezdődik. Már fiatal pap korában cikkezett a Religio és Nevelésben, a Jelenkor és augsburgi Allgemeine Zeitungban. A Wetzer-Welfe-féle Kirchen-Lexicon számára ő irta a magyar vonatkozásu cikket. Sokat fáradozott a szentirásban előforduló növények kiderítésével és leirásával. Számos nyomtatásban megjelent emlékbeszédein és pásztorlevelein kivül, több rövidebb-hosszabb értekezést irt. Igy: A szentirási mézgák és gyanták termőnövényei (népszerü előadás az akadémián): De distributione geographica Castaneae in Hungaria; Acanthus mollis L.. egy óriás példányáról; Ceratophyllum Pentacanthum stb. Herbariumát leirta dr. Kanitz, Collectiones Plantarum, e quibus Herbarium Dris Lud. Haynald coaluit cimü művében (Kolozsvár 1884). Az akadémiában Fraknói Vilmos tartott fölötte emlékbeszédet (1893 okt. 30). V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.