Schulz, (növ., Haynald-penész), Schulzer v. Müggenburg Die bisher bekannten Pflanzen cimü munkájának 37. l. (1866) különbözteti meg. Az ételpenészfélék csoportjába tarotzik, s a H. umbrina Schulz. befőtt paradicsomon nő. Ugyanebben az esztendőben Schur Ferdinánd egy csinos hazai pázsitot nevezett Haynaldiának, ugyanazt, amelyet Dasypyrumnak Coss. et Durien (1854), sőt Pseudosecalénak (Gren. et Godr.) is neveznek (H.-rozs). Hackel a Schur-féle H.-t Engler és Prantl, Natürliche Pflanzenfauna 12. füz., 79. l., (1887) génusznak elismeri s a H. villosán (Secale villosum L.) kivül még H. hordeaceát Hack. említ. Végre Kanitz tiz év után, a Magyar Növénytani Lapok 1. számában (megjelent 1876 végén) délamerikai mocsári füvet nevezett H.-nak. Ez az Euhaynaldia Borb., a Földmivelési Érdekeink 1880. évfolyam 33. száma, 331. l. (Porphyro-Haynaldia Kanitz, 1891), a lobeliaceák génusza 5-7 fajjal D.-Amerikában (E. exaltata, E. ramoca, E. uranocoma, E. Hillaieana, E. Organensis, E. insignis, E. thapsoidea). Martius Flora Brasiliensisében (90. füzet) van leirva s az E. uranocoma szépen lerajzolva. A Schur-féle H. kalászának tengelye törékeny, nem termeszteni való, de érés előtt jobb takarmányfü. V. ö. Viselhetik-e különböző növények ugyanazt a nevet? (Magyar Növénytani Lapok, 1877).
porosz város, l. Hainau.
1. Frigyes Vilmos Károly Ede, hesseni tábornok és hadügyminiszter, H. Vilmos Károly fia, szül. Münchenben 1804 dec. 5., megh. (öngyilkos lett) Kasselben 1863 jan. 24. 1850. mint ideiglenes miniszter lépett a Hassenfplug-minisztériumba és 1853. valóságos miniszterré nevezték ki. 1855. le kellett mondania a miniszterségről, de mintegy kárpótlásul altábornaggyá tették meg. Később viszálya támadt Dürr kapitánnyal., aki őt egy névtelenül megjelent röpiratban gyávasággal vádolt. Erre H. kilépett a katonai szolgálatból s nemsokára főbelőtte magát.
2. H. Gyula Jakab báró, osztrák hadvezér, szül. Kasselben 1786 okt. 14. mint a hesseni választó törvénytelen fia, megh. Bécsben 1853 márc. 14. Anyját később atyja Lindenthal név alatt nemesi rangra emelte. H. osztrák szolgálatba lépett. 1805. francia fogságba jutott, 1806. kapitány, 1830. ezredes lett. Fokozatosan emelkedve ezredtulajdonosnak és 1847. temesvári hadtestparancsnoknak neveztetett ki, de onnét összeférhetetlen természete miatt visszahivták. A forradalom kitörésekor nyugalomban élt Gazban. Mint önkéntes ujra belépett a seregbe és mint ezredes vezette éppen Olaszországban levő ezredét. Mint Verona parancsnoka, továbbá a custozzai és lonatói csatákban való részvétele által nagy érdemeket szerzett, de már akkor is kérlelhetetlennek és szeszélyesnek mutatta magát. Neve egész Európában hirhedtté lőn, midőn 1849 ápr. leverte a föllázadt Bresciát és kegyetlenül üldözte az olasz hazafiakat, annyira megfeledkezve minden emberségről, hogy nőket is korbácsoltatott. Ezóta mintegy szójátékkal «bresciai hiénának» nevezték. Radetzky azt szokta felőle mondani: olyan, mint a borotva, használat után azonnal jól el kell tenni. Mindamellett reábizták a felkelő Velence ostromát, melyet teljes erővel folytatott, midőn 1849 máj. végén reábizták a magyarországi hadjárat vezetését teljes hatalommal. A beléhelyezett bizalomnak meg is felelt, az oroszok segítségével jun. 20. és 21. visszanyomta Görgeyt Zsigárdnál és Perednél, elfoglalta Győrt, jul. 11. visszaverte a komáromból kitörni akaró magyar sereget, megszállotta a fővárost és nyomon követve Dembinszky seregét, Szőregnél és végre Temesvárnál nagy győzelmeket aratott aug. 9. Azt hitte, hogy e gyors és határozott hadviselése által eldöntötte a háborut és azért dühét a végsőkig fokozta Görgeynek az az elhatározása, hogy az oroszok előtt rakta le a fegyvert, megfosztva őt igy attól a dicsőségtől, hogy az ő serege, az osztrák vett erőt a forradalmon. Teljhatalma módot nyujtott neki arra, hogy boszuját töltse a szabadságharc elfogott vezérein és az egész szerencsétlen országon. Az 1849 okt. 6-iki kivégeztetések Aradon és Pesten, számos hazafinak megöletése, sok ezernek börtönbe vetése és üldözése mindenkorra megbélyegzik H. emlékét és egy sorba helyezik őt Caraffával. Mint Magyarország hadi parancsnoka nem fért meg a bécsi minisztériummal, különösen Bachhal sem és ennek következtében 1850 jul. le kellett mondania. E fölötti haragjának tulajdonították, hogy az összes még vizsgálat alatt levő foglyokat hatalma utolsó napján szabadon bocsátotta. Egy ideig szabolcsvármegyei birtokán, majd Grazban élt, azután nagy utazásra indult nyugati Európában. Ekkor történt, hogy Londonban a Perkins-féle sörfőző munkásai őt mint «véreb»-et tettleg bántalmazták. Éppen ugy járt Brüsszelben is, hol a nők korbácsolását vetették szemére. Párisban a kormánynak mindent el kellett követnie biztonsága megóvására. Berlinben ellenben nagyon ünnepelték és Bécs városa őt, visszatérése után diszpolgárának választotta. V. ö. Schönhals, F. Z. M. Haynau. Magyarországi földesuri életét Reiner Ede irta le.
3, H. Vilmos Károly, hesseni tábornok, I. Vilmos hesseni választó-fejedelem és Lindenthal bárónő (szül. Ritter Róza) természetes fia, szül. Hanauban 1779 dec. 24., megh. 1856 jan. 21. Hosszas szolgálat után 1847. mint tábornok nyugalomba vonult, azonban tekintettel arra, hogy ő volt a hadsereg legidősebb főtisztje, 1850. a Hassenpflug-minisztérium a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Rövid hivataloskodásának egyetlen ténye a katonasághoz intézett kiáltványa s a tisztikar előtt elmondott beszéde volt. A sajtó megszorítására s a polgárhad feloszlatására vonatkozó kisérletei csakhamar bukását idézték elő.
Márton, német filologus és szinműiró, szül. Borna szász faluban 1544 aug. 10., megh. 1611 ápr. 28. Grimmában, hol 1588 óta iskolarektor volt. Miután tanulmányait Lipcsében elvégezte, egymásután 1570. Leisnigben, 1572. Chemnitzben, 1576. Grimmában, 1583. Ambergben, 1585. Braunschweigban lett rektor, mire 1588. visszatért Grimmába. Két latin iskoladrámát irt: Almansor (1575) és Hansoframea (1580), melyeket maga dolgozott át 1582.; németül: Almansor, der Kinder Schulspiegel (később Schulteufel cimen ujra kiadta Haupt, 1891) és Meister Klecks (később Hans Pfrieem, ujra kiadta Röhse, 1882); azonfelül németül átdolgozta Plautus egyik vigjátékát (Captivi, 1582). Kiváló komikus tehetség, melynek a vastag vonások ép ugy rendelkezésére vannak, mint a finomabb komikum kelleme és bája; második darabjának (Pfriem) tárgya egy ismeretes német néprege (Grimmail 178. sz.). V. ö. Günther, Plautus-Erneuerungen (1886).
(ejtsd: hejsz), county Texas É.-amerikai államban, 1920 km2 területtel, 11352 lak., San Marco székhellyel.
l. Haiti.
(ejtsd: hévard) Ábrahám, angol jogtudós és Goethe-fordító, szül. 1802 jan. 31., megh. Londonban 1884 febr. 2. Savigny: Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung c. műve és Goethe: Faustjának fordítása (1831) által tette ismertté nevét. Számos jogi munkát irt s ezeken kivül a következőket: More about Junius (1868); Goethe (1877); Sketches of eminent statesmen and writers (1880, 2 köt.); Biographical and critical essays (1858-1874, 5 köt.); Art of dining (1883); Short rules for modern whist (1878). Levelezését (életrajzzal) Carlisle adta ki (London 1886)
(ejtsd: hejvud), két county az É.-amerikai Egyesült-Államokban és pedig É. Karolinában (1835 km2 területtel, 13346 lak., Waynesville székhellyel) és Tennesseeben (1290 km2 területtel, 23358 lak., Brownsville székhellyel).
az embernek állandó lakóhelyiségéül emelt szilárd épület. A régibb magyar nyelvben, valamint a nép nyelvén sok helyütt most is a lakószobát H.-nak, lakó-H.-nak hivják, valamint egy H.-nak emeletét felső H.-nak, a templomot pedig isten H.-ának; általában azonban a lakásra szánt épületet magát szokás H.-nak nevezni. A H.-nak eredete ott kezdődik, amint az emberiség barlangjait avagy nomád korának sátrait, kunyhóit a föld felszinén emelt állandó, szilárd lakóhelyekkel cseréli föl. E H.-ak fából, kőből, majd mesterséges építőanyagból (tégla) készülnek és minden népnél, minden építési stilusnál másként és másként épülnek. A H.-nak történelmi fejlődését l. Építészet és Lakóház.
l. Áruló.