1. Ernő, publicista, szül. Temesvárott 1819 ápr. 7., megh. Bátorkeszin 1889 dec. 17. Alsóbb és középiskoláit szülővárosában végezte, később Hohenheimba ment a gazdasági intézet látogatására. A szabadságharcban két öccsével együtt mint honvédtiszt vett részt s a harc utolsó szakában megalapította az Am 14-ten April cimü német nyelvü magyar republikánus lapot, amelynek szerkesztője is volt. A szabadságharc leveretése után főleg irodalmi munkásságáért halálra itélték, de sikerülvén neki külföldre menekülni, később (még az általános amnesztia előtt) kegyelmet kapott és visszatért Pestre, ahol ismét hirlapiróvá lett. Részt vett a Pester Lloyd megalapításában s annak első vezércikkirói közé tartozott. Az 50-es évek végén Esztergom vármegyében Bátorkeszin telepedett le, ahol gazdálkodással foglalkozott. A sajtószabadság helyreálltával számos fővárosi lapnak lett munkatársa és szorgalmasan dolgozott a Pester Lloydba, a Magyarországba, a Századunkba, később a Pesti Naplóba s a Budapesti Hirlapba, amely lapokban számos politikai és közgazdasági cikke látott napvilágot. Az országgyülésen három izben képviselte a köbölkuti kerületet. Eleinte a Deák-párthoz tartozott, a fuzió után belépett az egyesült ellenzékbe, 1884. pedig kormánypárti programmal választatott meg. Országgyülési működése alatt a zárszámadási bizottság tagja volt.
2. H. Gyula, conchiologus, szül. Szepes-Bélán 1842 márc. 14., megh. Budapesten 1887 okt. 5. Középiskoláit Sárospatakon, Iglón és Eperjesen elvégezvén,a budapesti tudományegyetem jogi tanfolyamát hallgatta. Gróf Andrássy Gyula magántitkára volt, majd 1867. a pénzügyminisztériumban fogalmazói állást foglalt el. Ezen állását azonban már 1871. elhagyván, az általa alakított budapesti népbank vezértitkára, később pedig vezérigazgatója volt. Kora ifjuságától kezdve a természettudományokkal, különösen az állatvilág puhányai (csigák és kagylók, mollusca) állatcsaládjával foglalkozott. Első sorban a budapesti fauna lágytestüit tanulmányozta és ismertette német nyelven, majd a Kárpátokat utazta be és vizsgálatainak eredményeit a magyar tudományos akadémia kiadványaiban tette közzé. A királyi magyar Természettudományi Társulattól megbizatást nyert a magyar fauna molluscáinak monografikus feldolgozására, de ennek befejezésében a halál meggátolta. Hátramaradt nagy gyüjteményét a magyar nemzeti muzeum vette meg. Irodalmi munkásságának jegyzékét v. ö. Daday J., A magyar állattani irodalom ismertetése 1870-1880-ig és 1881-1890-ig.
a különös jogvédelem, melyben a polgárnak magánlakása, - otthona - részesül. Annak megsértése mint magánlaksértése mint magánlaksértés (l. o.) büntetendő.
l. Házadó.
nagyobb városokban alkalmazott adó, mely a házbér alapján kivettetik. Budapesten tett a H. 1892. 1048360 frt 49 krt.
(ejtsd: azbrukk), az ulyanily nevü járás székhelye Nord francia départementban, 52 km.-nyire Lilletől, a H.-i csatorna és vasut mellett, (1891) 11672 lak., vászonszövéssel, sör-, szappangyártással és olajprésekkel. A XVI. sz-ból való templomában, amelyet 80 m. magas gót torony ékesít, hollandi mesterektől nehány szép kép látható.
a kereskedésben ujabban fölmerült és sok minden testi baj ellen hatásosnak hirdetett szer, állítólag a Hamamelis virginiana kérgéből, lepárlás utján készül. Ez a kéreg vörösbarna, rostos, szagtalan, összehuzó izü. Északamerikában (épp ugy mint a cserje leveleit) belsőleg véve tüdő- és gyomorvérzés ellen adják, külsőleg pedig forrázatát és folyékony kivonatát borogatásul összehuzó szer gyanánt fájdalmas gyuladásokra és daganatokra teszik.
a. m. Hazleton (l. o.).
l. Fedél.
János, a XVI. sz. második felében szül. Kecskeméten. Különösen a török nyelv és irodalom tanulmányozásával foglalkozott. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem őt szemelte ki török tolmácsának és iródeákjának. Kisebb költemények és műfordítások mellett kiadta Kassán (1626) egy török tudósnak Envarul Asikin nevü, a mohammedánok erkölcstanával foglalkozó munkáját, eléggé ügyes fordításban. E ritka mű Bethlen Gábornak van ajánlva. V. ö. Hornyik János, H. J. (Kecskeméti Lapok 1872. 44. sz.).
egész létével az ember háztartásához kötött állat, mely ugy beleélt a fogságba, hogy szaporítása nem okoz nehézséget. Ilyenek: a szarvasmarha, bivaly, röfögőtulok, juh, kecske, teve, láma, ren, ló, szamár, sertés, kutya, macska, házinyul, tyuk, gyöngytyuk, pulyka, páva, galamb, lud, réce, méh stb. A hasznos H.-ok között jelentkező lépfene v. tályog, továbbá a takonykór és különösen az ebek veszettsége azon betegségek közé tartoznak, melyek nemcsak az állatokra, hanem az emberekre is átragadnak és nem ritkán halált okoznak. Minthogy a közegészség eme veszélyeztetésének elejét kell venni, az 1879. évi XL. t.-c. 102. és 103. §-a szerint az, aki a felügyelete alatt levő állaton a veszettség v. más, akár az emberekre, akár az állatokra veszélyes betegség jelét észleli és azon állatot azonnal el nem különíti, v. másként ártalmatlanná nem teszi, egyszersmind az észlelt betegségről a hatóságnak jelentést nem tesz, 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Aki pedig az állatokról az emberek egészségére háramolható veszélyek kikerülése végett kiadott valamely rendeletet vagy szabályrendeletet más, mint a 102. §-ban körülirt esetben szegi meg, 100 forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetőtörvénykönyvnek életbeléptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. t.-c. 41. §-a a szóban lévő kihágás megbüntetését a közigazgatási hatóságokhoz utasítja. L. Állat, Baromfi.