l. Cicisbeo.
l. Butorok és Festett fabutorok.
a. m. az uralkodó személye körül és lakóhelyén való szolgálattételre rendelt élite-csapatok (l. o.). Már az ó-kor történészei említenek H.-at. Franciaországban XIV. Lajos az ordinance-századokból alakíttatta a «Maison militaire du roi»t, azaz a király házi csapatát; a forradalom alatt e H.-at feloszlatták, de a Bourbonok alatt (1816-1830-ig) ismét léteztek. III. Napoleon H.-ul a Cents-Gardes nevü csapatot szerveztette. Poroszországban 1542. állították fel az 1713. ismét feloszlatott trabant-gárdot. Bajorországban a «hartschierek» képezik a király házi csapatjait. Királyunk ő Felségének házi csapatai a trabant-testőrség, a testőrlovas-század és a testőrgyalogszázad.
l. Fecskefélék.
a katonai fogságbüntetés legcsekélyebb foka, melyet a saját lakhelyiségében tölt ki az elitélt.
v. futógomba (növ., Merulius lacrymans Schum.), a taplógombák rokona. Csupán az ember környezetében tenyészik, a faépületeket telepjével átjárván, belsejöket sikamlós taplójával (termőtestével) vonja be, melyből elegendő hő és fény hatása alatt spórái egész porfellegképen áradnak szét. Erdőben még csak Hennings és Ludwig bukkantak rá a nyolcvanas években, heverő lécen, sőt élő erdei-fenyőben is. A H. szaga kellemetlen, szétfolyó nyirka utalátos. A gomba maga nem mérges, de a helyiség nyirkossága ártalmas. V. ö. Istvánffi értekezését a K. Természettudományi Társulat Közlönyének 1890. és 1893. évi köt. 541-545. l.
a nép és a laikus közönség által orvoslás céljára használt szerek, melyeket rendesen természetes állapotukban v. egyszerü műveletek (forrázat stb.) által bevételre alkalmassá tett milyenségben használnak fel. Némelyiket a rendelő orvos is felhasználja, nevezetesen a szegény-gyakorlatban, ahol a betegnek anyagi helyzetére tekintettel kell lennie, nemkülönben jelentéktelen, különös orvosi kezelést nem kivánó bajok ellen. A H. alkalmazásának legnagyobb hátránya, hogy a rendesen kereskedésből beszerzett anyag a mindig előforduló hamisítások v. véletlen fertőzések által szennyezve van s ezek egynémelyike még veszedelmet is okozhat; igy az arzén, mellyel a kereskedésbeli (a nép által köhögős bajok ellen használt) kénvirág mindig fertőzve van. A H. száma igen nagy; az ó-koriakat Dioskorides ismertette. V. ö. Niemeyer, Über Haus- und Volksmittel (Tübinga 1864); Nussbaum, Eine kleine Hausapotheke (Berlin 1881); Dyrenfurth, Hausapotheke (1884).
az ipari foglalkozás azon neme, melynél a munkás saját lakásán, családja körében, esetleg családtagjai segítsége mellett dolgozik. A H. kétféle: olyan, mely csak a cslád szükségletére dolgozik, nem számítva piaci értékesítésre, melyet rendesen népiparnak nevezünk, s olyan, mely rendes keresetre termel, a tulajdonképeni H. Hazánkban különösen a szövés terén előbbi van tulnyomó mértékben elterjedve, bár a kereseti H. is mind nagyobb tért foglal. A H.-nak különböző nemei vannak hazánkban is. A főbb H.-ágak nálunk következők: 1. Fonás és Szövés. Ez kiterjed a len-, kender-, gyapju- s pamutiparra, előbbiekben ugy a fonásra, mint a szövésre, utóbbinál ellenben csakis a szövésre. El van terjedve az országnak csaknem minden részében, de leginkább Erdélyben s a Felvidéken, hol kizárólag kereset céljából, egyes vállalkozók részére 2712 egyén (nagyobbára nők) foglalkozik ezzel. Csaknem meghaladja azonban a 20 ezret azon nők száma, kik szintén piacra dolgoznak, de maguk viszik vásárra készítményeiket. Finomabb lenvásznat a Szepességben készítenek, hol egész községek (Podolin, Lubló) foglalkoznak azzal. Figyelemre méltó H.-ág a szövészetben a szerb vászonszövés, melyet különösen Torontál vm. szerb s román nőlakossága készít, s melyet ma már külföldi gyárak is utánoznak. A kalotaszegi varrottas a legszebb magyar H.-i termék, mellyel Kolozs vmegye Bánffy-Hunyad vidékén 10-12 magyar község női lakossága foglalkozik, száma meghaladja az ezret. Ezen H.-ágban ma már igen tekintélyes kivitelünk van. Jellemző erre nézve, hogy a mintákat maguk a háziiparosnők rajzolják maguknak. Igen szép H.-ág a nagyselyki arany-ezüstszőttes, mellyel Nagy-Küküllő vmegye Nagy-Selyk és Mihályfalva községeinek román nőlakossága foglalkozik, különösen kötényeket, függönyöket s butorszöveteket készítve; továbbá a csángó szőttes, melyet Brassó vm. hétfalusi községeinek csángó-magyar női készítenek; a torockói, disznajói és békéscsabai varrottasok, melyek ma már szép elterjedtségnek örvendenek. A kalotaszegi varrottassal versenyez ujabban a felvidéki himző-háziipar, mely Poszony, Trencsén s Nyitra vmegyékben van elterjedve; ezek közül házalás utján kerülnek forgalomba a pöstyéni tarka himzések, az ottani tótajku nők készítményei. A fonó- és szövő-háziiparban megemlítendők még a csipkeverés, mely különösen Bars és Zólyom vm.-ben üzetik nagy mértékben, melynek fejlesztésében igen nagy érdeme van a «körmöcbányai állami csipkeverő tanműhely»-nek. Kisebb mértékben űzik a csipkeverést Segesvár vidékén is; továbbá megemlítendő a torontáli, csiki és mármarosi szőnyegszövés, végül az erdélyi csergekészítés és a halinaszövés. Ezek közül különösen a torontáli szőnyegszövés öltött már nagy mérveket, sőt ott most ennek nagyobb üzésére külön nagy szőnyegszövőgyár is létesült. Igen nagy része van ezen háziiparág fejlesztésében a nagybecskereki szőnyegipari tanműhelynek, mely ott meghonosította ma már a szmirna-szőnyegkészítést is. Különösen a szerb lakosság foglalkozik vele. A csiki szőnyegkeet Csik vm. 3 falujában készítik Csikszereda mellett, kizárólag székely nők, de ezeknek termelése ma már csak igen csekély. Annál nagyobb cikk az u. n. csergekészítés, mely tulajdonkép lompos pokróc, tiszta gyapjuból készítve. Ezt igen szép kivitelben készítik Brassó s Fogaras vm.-ben román nők, kiktől kereskedők vásárolják össze, exportálva azt K-re s Ny-ra, különösen Romániába s Németországba. Kevésbbé szép kivitelben készülnek ezek Udvarhely vm.-ben is (l. Halina).
2. A fa-H.-t szintén Erdélyben s a Felvidéken üzik különösen, még pedig szerszámnyelek, gazdasági eszközök, faedények, konyhaeszközök s facipők készítése által. Erdélyben különösen Háromszék, Udvarhely, Kolozs és Brassó vm.-ben, a Felvidéken Nyitra s Árva vm.-ben, hol helyenként egész községek csak ebből élnek. Facipőket nálunk különösen Apatin vidékén készítenek. A gazdasági eszközök készítése leginkább Szlavoniában van elterjedve, nagyobb ipartelepekkel kapcsolatban.
3. A szalma-, nád-, gyékény- és kosárfonás. Ezek következő alfajokra oszlanak: szalmafonás, különösen Hajdu, Maros-Torda, Udvarhely s Szeben vmegyékben, hol nagy szalmakalap-H. van; magában Hajdu vm.-ben (Nánás körül) csaknem 5-6000 ember foglalkozik ma már ezzel, hasonlóképen Maros-Torda vm. u. n. «Szentföld» községeiben, Udvarhely vm. Béta, Dobó, Vágás, Bözöd és Bözöd-Ujfalu, s Szeben vm. Kis-Disznód községeiben. A nád- és gyékényfonás (szatyor- s ponyvakészítés) különösen Szatmár vm.-ben üzetik finom táskák s diszműáruk készítésével, Maros-Torda vm. Fele, Szabéd, Csávás községekben, hol a durvább szatyrok készülnek, melyekből tekintélyes kivitel van Amerikába is, végül Beszterce-Naszód s Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vm.-ben, mely utóbbiakban azonban inkább félgyártmányt képező fonatok készülnek. A kosárfonás az ország legtöbb vidékén üzetik. Nagyban azonban csupán a Felvidéken. Ide tartozik még a cirokseprü-készítés is, mely Békés, Csanád és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vm.-ben kezd nagyobb lendületet venni.
4. A fazekas-H., mely szintén el van terjedve az országnak csaknem minden vidékén, de különösen Baranya, Csongrád, Gömör, Fejér, Brassó, Udvarhely, Maros-Torda s Csik vmegyékben. A fazekas-H. azonban az utóbbi években rohamosan hanyatlik s főzőedények helyett ma már inkább köhönségesebb disztárgyak készítésére törekszik, melyekért jobb árak éretnek el.
Az 1890. évi népszámlálás szerint - melynek adatai kizárólag vállalatokkal kapcsolatos kereseti H.-ra vonatkoznak, - a magyar H. állapota következő: Van a szükebb értelemben vett Magyarországon abroncsos 81, csipkeverő 676, donga- és talpfakészítő 23, faedény-, fakanál- s facipőkészítő 2456, faragó és faszerszámkészítő 819, fazekas 1099, fonó-szövő 2716, gyékény- s szatyorfonó 554, hálókötő 85, kalotaszegi varrottaskészítő 74, kosár- s kaskötő 1309, kenyér- és kalácssütő 1735, kolompár 244, kovács 7146, lakatos 96, madzag- és meszelőkötő 431, nádazó 93, női munkakészítő 571, posztós 964, rostás 451, seprükészítő 768, szalmakalapkészítő 312, szegkovács 404, székfonó 118, teknős 1571, különböző vegyes háziiparos 1461, ugy hogy ezen összeirás szerint a tulajdonképeni kereseti H.-ral foglalkozó lakosság száma kerek összegben 28000. Ezen fölvételek azonban nagyon hiányosak.
A H. szervezése hazánkban csak a legujabb évekkel kezdődött, midőn 1890. Baross Gábor s később Lukács Béla kereskedelmi miniszterek kimondották a vállalati rendszerrel való kapcsolatba hozatalát, melyet megbizásuk folytán Szterényi József, később Lode Rezső iparfelügyelők szerveztek, amennyiben p. a szövő-H. kapcsolatba hozatott gyárakkal s más vállalatokkal (Szepes, Árva s Békés vm.-ben), a többi piacképes H.-ágak üzletszerü felkarolására pedig beváltó állomások és bazárok szerveztettek (Brassó, Marosvásárhely, Pozsony, Besztercebánya, Mármaros-Sziget). Ujabban nagy H.-i csarnok felállítása van tervbe véve Budapesten s Pozsonyban külföldi képviselőségekkel. Külföldön a H. sokkal magasabb fokon áll. A lyoni selyem-, brüsszeli csipke-, angol kés- és fegyver-, crefeldi bársony-, feketeerdői órás-ipar mind H. jellegével bir részben még ma is. Ott azonban a H. kivétel nélkül gyárakkal kapcsolatos, melyek kiadják a nyersanyagot, a H.-os csak a munkadiját kapja, mig a kikészítés ismét gyárilag történik. Igy fejlődött naggyá a cseh és morva szövőipar is. A H. előnye a gyáriparral szemben az olcsó termelés és a munkások egészségének s erkölcsének megóvása, mely a gyáriparnál veszélyeztetve van. A legtöbb helyen a H.-ban is nyilvánul a munkafelosztás elve, ami különösen a Fekete erdőben tapasztalható.
a magyar keresked. muzeum igazgatósága részéről a bécsi Gewerbe-Museum Weihnachtsausstellung-ja mintájára Lukács B. kereskedelmi miniszter kezdeményezéséből mozgalom indult egy időleges háziipar-kiállítás létesítésére, mely évről-évre karácsony havában megnyitandó lenne és már 1894. évi decemberben, mint első karácsonyi bazár tényleg meg is nyilik a károly-köruti Hadik-Barkóczy-féle palota e célre kibérelt diszes emeleti helyiségeiben. Célja: háziiparunk különleges termékeit minél tágabb körben megismertetni, azok kelendőségét előmozdítani és az ország minden részéből (igy az erdélyi részekből is) gyüjtendő speciális házi- és népipari cikkek és árukészletek eladása által a gyakran üzérkedő vállalkozókra utalt háziiparosokat támogatni.
országos, azon közege a kereskedelmi miniszternek, melynek hivatása háziipari ügyekben véleményt adni. Ezen alakjában a H. csak 1893. szerveztetett. Elnöke a kereskedelmi miniszter, alelnöke a kereskedelmi miniszteri államtitkár. Van 12 kinevezett tagja s ezeken kivül tagjai mindazok a főispánok, kiknek megyéiben H.-ok szervezvék. Jelenleg ezen bizottság a háziipar országos szervezésének fontos kérdésével foglalkozik, egyesíteni akarván egy közös szervezetben valamennyi piacképes háziipari ágat. H. régebben is állott fenn nálunk «Háziipari és iparoktatási országos bizottság» neve alatt, melynek elnöke volt Matlekovits Sándor földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteri államtitkár, tagjai pedig voltak a földmivelés-, ipar- s kereskedelmi, valamint a vallás- és közoktatási miniszterek által kinevezett 12 tag. Ugyanezen bizottság - kiegészítve az igazságügyminiszter képviselőivel és meghivott szakértőkkel - foglalkozott később a fegyenc-ipar kérdésével is. (l. Fegyházipar). Ezen bizottság azonban időközben megszünt.