(néha családi v. házi szerződések), a német fejedelmi családok autonomikus szabályai vagyoni, családi és örökösödési ügyeiket illetőleg. Keletkezésük összefügg a territoriális rendszer kifejlődésével és a középkorban a közjog és magánjog közt beállott zavarral. Az egyes territoriumok mintegy a fejedelmi családok tulajdonának tekintetnek és igy a közönséges magánjog szabályai alatt állanak. Ennek következménye, hogy az ország területe az uralkodó család tagjai között, mint magánvagyon, a magánjog örökösödés elvei szerint felosztás alá kerül. A H. ugyan még magájogi természetüek és az országos ügyekre kihatni nem feladatuk; de a fejedelmi családok sajátlagos állása folytán mégis csak az következett, hogy általok a legfontosabb közjogok nyernek szabályozást; azért a H. és az országos törvények között az anyagi határvonalat felállítani igen nehéz volt. Kezdetben csak egyes konkret esetekre történtek intézkedések, melyeket a szokás később is alkalmaz és a fejlődés ebben az irányban halad tovább. Még a XVI. sz.-ban ingadozó az eljárás, majd a közönséges, majd a kivételes jogok fogadják el; a H. alkalmazása, érvénye csak a XVII. sz.-ban tekinthető végleg megállapodottnak. A fejedelmi családokat megillető különjogokat együtt pedig, mint «ius privatum principum», v. «privat Fürstenrecht» tárgyalják. A modern alkotmányosságok életbeléptével a H.jelentősége és természete sokban megváltozik. A közjog a magánjogtól most már elvált; az uralkodás nem magánjogi tulajdon, hanem eminenter közjog. Az uralkodó jogai nem a H.-ből, hanem az állam természetéből, illetve az alkotmányból folynak. A mai államfelfogás fundanentuma az állami souverainitás és ma az államélettel ellentétes volna, azt családi rendelkezésből, a család tagjai közti megegyezésből vezetni le. Az uralkodó a közhatalmat nem mint családfő, hanem mint az állam legfőbb organuma birja; az örökös monarkiákban sem örökli az előd hagyatékából, hanem birja, mert beállott az idő, hogy joga életet nyerjen. A H. mai nap részint mint közjogotk, részint mint magánjogok élnek tovább; az előbbiek vagy ugy, hogy az alkotmány nyiltan (p. Ausztriában, Szászországban, Poroszországban), esetleg hallgatag elismeri, avagy országos törvénybe veszi át s mint alaptörvényt ujra kifejezi. A kivételes magánjogok legnagyobb részt ma is érvényben vannak, ámbár elvileg ezek is alatta állanak az országos törvényhozásnak.
Régente a magyar államban is előfordult néhányszor, hogy a király gyermekei között az országot felosztotta, vagy hogy a testvérek osztozkodtak rajta; de azért az állam a királyi család tulajdonának sohasem tekintetett, mint ahogy a magánjogi felfogás sem hatotta teljesen át a közjogot. Később pedig a választással a nemzet befolyása a trónfoglalásnál, ennek közjogi természetét egészen kidomborította. A trónörökösédésre, az uralkodásra, a királyi családra vonatkozó közjogi kérdéseket országos törvények és a törvényes szokás szabályozták; az országgyülés beleegyezése nélkül keletkezett családi szerződéseket közjogilag érvényeseknek nem tekintették. Az 1723. I. II. III. t.-cikkek, midőn a jelen örökösödési rendet megállapítják, a trónörökösödés jogát a Habsburgházból nőágon származó ausztriai főhercegeknek biztosítják és pedig ez országos törvényekben kifejezett örökösödési alapelvek és rend szerint; de egyszersmind hozzá teszik, hogy az örökösödési rend ugyanaz lesz, mely az ausztriai házban elfogadott és az örökös tartományokban már kihirdettetett. Igy azután az örökösödési rend kérdéseinél az uralkodó család H.-nek egyes intézkedései (ki tekintessék ausztriai főhercegnek? az egyenrangu házasság, melyet különben a magyar jog nem ismer), de csak a mondott országos törvények korlátai között, Magyarországban is figyelembe vétetnek. Mig a H. alkotmányra vonatkozó egyéb tételeinek (nagykoruság, regensség, stb.) érvénye, nálunk a törvényhozás hozzájárulásától függ. Uralkodó családunk fontosabb házi törvénye: V. Károly és I. Ferdinánd közti örökösödési szerződés 1525-ből, mely a habsburgi spanyol és osztrák ág kölcsönös örökösödését megállapítja, valamint Ferdinánd utódainak örökösödését az osztrák birtokokban; továbbá V. Károly bullája, 1530-ból, ugyancsak az örökösödési rendről; I. Ferdinánd végrendelete 1543-ból; I. Ferdinánd házszabályai (Hausordnung) 1554-ből; II. Ferdinánd végrendelete 1621-ből és ennek kodicillusa 1635-ből az osztrák tartományok oszthatlanságáról és a férfiág örökösödéséről az első szülöttség és az ági örökösödés elvei szerint; I. Lipót intervenciójával, Károly és József fiai között, 1073-ban, létrejött pactum mutuae successionis; végre a pragmatica-sanctio 1713-ból, VI. Károly által kiadva, melyet azután a cseh és német örökös tartományok rendei előtt kihirdettek és mintegy országos törvénynek is tekintetik. Az uralkodó család H.-nyeit legfelsőbb meghagyásra 1839-ben összegyüjtötték és ekkor V. Ferdinánd, később pedig uralkodó királyunk is megerősítette.
l. Tücsökfélék.
(növ.), l. Fülfü.
szintelen, tiszta vonalakból álló (kép nélküli) öröklődő bélyegjel, mellyel a H. tulajdonosa, mint valamely akarati tény végrehajtója vagy birtokolt tárgy gazdája v. valamely mű készítője ismerteti meg magát. A H. a germán népeknél már a legrébibb időben ismeretes volt. A H.-ek részint családi jegyek, részint kereskedő céggel és kiváltképen falun valamely birtok birásával vannak összekapcsolva. Az elsőszülöttséggel öröklődnek v. a legfiatalabbik fiu jogával, ha az illető ország joga ehhez köti a földbirtoklásban való öröklést. A többi teestvérek mellékjelt tesznek a H.-hez. H.-t használnak adóssági esetekben is. Wallisban az adós H.-ével ellátott rovópálcák ma is kötelezvényül szolgálnak (sok van a rováson). Ha Graubündenben valaki be akarja hajtani követelését és nem talál senkit sem otthon, az adós házának ajtajára rajzolhatja a H.-t világos nappal, s ezt szabályszerü megintésnek tekintik. Hiddensöeben sorshuzással döntik el, ki menjen utra a község ügyében; a sorsok kis fácskák, melyekbe az egyes háztulajdonosok H.-e van róva. V. ö. Homeyer, Über die Heimat nach altdeutschen Recht (Abbandlungen d. Berliner Akadémie 1852); Die Haus- und Hofmarken (Berlin 1870); Michelsen, Die Hausmarken (Jena 1853).
l. Egyéni szabadságjogok.
közhivatalnok által, mint vétség 6 hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. Elköveti az a közhivatalnok, aki hivatalos hatalmával visszaélve és törvényellenesen valakinek lakásába, üzlet- v. egyéb helyiségeibe, v. kerített helyre, a lakással rendelkezőnek akarata ellenére behatol v. ott benmarad. Ha házkutatást is tart, a büntetés egy évig terjedhet.
(ujhéb.) a. m. megemlékezés, vagy házkórász nesómósz a. m. a lelkekről való megemlékezés; a zsinagógai liturgia a halottak emllékének s lelkük üdveért való imádságnak szentelt része, mely csak a talmud utáni időkben keletkezett. Jelenleg évenként négyszer, a kovásztalan kenyér, a hetek ünnepe s a sátoros ünnep utolsó napján, valamint az engesztelő napon végzik a H.-t, melyre a mostankori zsidóság mindinkább fokozódó figyelmet fordít.
l. Határőrvidék.
háznak, lakásnak s egyéb helyiségeknek, valamint az azokban talált tárgyaknak bünvizsgálat érdekében átkutatása. A házjog, mely az angol büszke jelszóban: «my house, my castle» nyeri találó kifejezését, a jogállamban a polgároknak annyira elismert alkotmányos jogát képezi, hogy annak közérdekben H. által megszorítása csak a törvény által szorosan meghatározott esetekben foghat helyet. A feltételek nem minden esetben egyenlők. Igy különbség van a szerint, amint a terheltnél v. más személynél történik a H. Mig az előbbi esetben helye lehet a H.-nak, ha alaposan védelmezni lehet, hogy ott és annak utján bizonyítékokra lehet találni; a második esetben határozott tényeknek kell arra mutatniok, hogy a keresett személyek v. tárgyak a H.-nak alávetett helyiségben léteznek, s H. által megtalálhatók. Nem terjed ki a korlátozás oly helyekre, melyek gyanus voltuknál fogva rendőri felügyelet alatt állanak. A H. rendszerint birói hatáskörhöz tartozik. Csak ha a késedelem veszéllyel jár (periculum in mora) s bizonyos más, az egyes törvények által több-kevesebb tüzetességgel meghatározott esetekben foganatosíthatja a H.-t a kir. ügyészség és a rendőrség. Ilyen esetek p. tettenkapás esete, rendőri felügyelet alatt álló helyiségek, szökevény fogolynak folytonos üldözése, a helyiségből kihallatszó segélykiáltás, a jogosultnak beleegyezése v. kivánsága stb. A H. rendszerint nappal, éjjel csak kivételesen, sürgősség s periculum in mora esetében foganatosítható. A foganatosításnál a lehető legnagyobb kimélettel kell eljárni. A törvényesség biztosítása érdekében a H. mindig tanuk közbenjötte mellett foganatosítandó, a helyiség birtokosának pedig a jelenlét rendszerint megengedendő. Az eljárás részleteire nézve a H. célja irányadó. A H.-ról s annak eredményéről jegyzőkönyvet kell felvenni.
város Pennsylvania Luzerne countyjában, 135 km.-nyire Harrisburgtól, vasut mellett, (1890) 11872 lak., nagy szénbányákkal.