(ejtsd: heszlit) Vilmos Carey angol iró és bibliografus, szül. Londonban 1834 aug. 22., megh. 1893 febr. Főkép History of the Venetian republic (2 köt., London 1857; 2. kiad., 4 köt., u. o. 1860); c. munkájával tette magát ismertté. Egyéb művei: Sophy Laurie (1865, regény); Bibliography of old English literature (1867); English proverbs and proverbial phrases (1869); Popular antiquities of Great Britain (1870); Bibliographical collections and notes (1876-82). Több munkát is adott ki: Collier's Shakespeare library (1875, 6 köt.); Dodsley's Old plays (1874-76, 15 köt.); Warton's History of English poetry (1871, 4 köt.); továbbá Lamb Mária és Károly (1874) leveleit és költeményeit, végre több régibb angol költőt.
Ferenc, politikus, volt államtitkár, szül. Buda-Ujlakon 1810., megh. Budapesten 1894 ápr.7. Középiskolai és jogi tanulmányai elvégeztével 1833. Buda város szolgálatába állott mint tollnok; 1837. ugyanez a város tiszti főügyésznek és 1843. főjegyzőnek választotta meg. Ugyanez évben, valamint 1847/48. Buda követe volt a pozsonyi országgyülésen. Ő volt a magyarság zászlóvivője Budán s az 1843/44. törvények alapján a budai tanácsteremben az ő ajkain hangzott el az első magyar szó. Az 1847-iki országgyülésen H. Buda követe volt s a leghevesebben ellenezte a rendi alkotmány és a nemesi kiváltságok fentartását. Az 1848 ápr. 7-iki országgyülésen ő pendítette meg Buda és Pest város egyesítésének eszméjét. 1848. szónoklatai és politikai cikkei révén már ismert és népszerü ember lévén, mikor az első felelős magyar miniszterium megalakult, H. a belügyminiszteriumban a városi ügyek osztályának főnöke, majd államtitkár lett. Batthyány Kázmér gróf őt bizta meg a külügyi osztály szervezésével is. A szabadságharc leveretése után H. Kossuth Lajossal és Szemere Bertalannal együtt külföldre menekült. Szemere Bertalan és H. 1849. a magyar szent koronát is magukkal vitték, hogy azt valahol elrejtsék s aztán Orsován, a jelenlegi korona-kápolna helyén két más magyar menekülttel együtt el is ásták. Ezután H. Törökországba, majd Amerikába menekült, idehaza pedig ezalatt a vésztörvényszék 1851 szept. 22. harminchat vezérlő férfi közt H.-t is kötél által való halálra itélte. Az alkotmány helyreállításakor hazajött s Buda polgármestere, majd országgyülési képviselője lett. 1878. visszavonult a közpályától s csak a leszámitoló bank igazgatói állását tartotta meg. V. ö. Vasárnapi Ujság, 1894, 471-474.
általában valamely intézet felügyeletével megbizott személy. Szükebb értelemben az országgyülés mindkét házának az a tisztviselője, ki a ház helyiségeire felügyel, a tagok lakását nyilvántartja, a hivatalos iratok szétosztásáról gondoskodik s az elnököt a rend fentartásában támogatja. Hivatalos működése a ház feloszlatásakor is tart, s ekkor a H. a belügyminiszter hatósága alatt áll.
Palesztinában, l. Khazór.
a képviselőház és a főrendiháznak rendszabályai, melyek általában véve az illető háznak belügyeit, jelesül a ház alakulását, a tanácskozás és szavazás módját és rendjét, az elnöknek és jegyzőknek jogait és kötelességeit meghatározzák. A H.-ok megalkotása s módosítása az illető ház hatásköréhez tartozik az 1848. IV. t.-c. 14. §-a alapján, ugy azonban, hogy a H.-oknak a szorosabb értelemben vett tanácskozási rendet illető része csak az évi ülések végével, s csak a törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után módosítható. L. Országgyülés.
az u. n. szentelmények (sacramentalia) egyik neme, s az Esztergomi Szertartáskönyv, (1858) szerint többször évente és különféle körülmények között alkalmazható. Régi szokás az ujonnan épült házakat, különösen a testületi célokra szolgáló épületeket, megáldani, mely szertartás egyházi műnyelven fölavatásnak neveztetik. Szokás továbbá megáldani a házakat, a vizszentelési napokon, u. m. nagyszombaton, pünkösd virrasztóján és vizkereszt ünnepén v. ennek nyolcada alatt. Legközönségesebb a vizkereszti H., az u. n. Roleda, mely a következőkép megy végbe. A pap belépvén a szobába, békeköszöntéssel üdvözli a házat és lakóit, s kéri Istent, hogy kegyelmével védje, óvja, oltalmazza a hajlékot. Ezután meghinti a szobát és a benne levőket szenteltvizzel, majd megfüstöli őket tömjénnel, mialatt valaki a kisérők közül, rendesen a kántor, az ajtó felső részére fölirja az uj esztendő számát és a három király neveinek kezdő betüit annak jeléül, hogy a hajlék és a benne lakó család a folyó évben is a három szent égi pártfogása alá helyeztettek. II. József császár eltiltotta e szokást, de azután ismét föléledt, s jelenleg is sok helyen divik. V. ö. Lonovics, Egyházi Archeologia, 1865. I. 71. l.
olyan iskolák, melyeknek az a céljuk, hogy azokat a szegényebb sorsu leánygyermekeket, akik szüleik házában a háztartáshoz szükséges különféle munkákat, minők a főzés, mosás, varrás, foltozás, szabás, stb. el nem sajátíthatják, ezekbe bevezessék. A H. reggel v. este tartják előadásaikat; legalkalmasabbak az esteli órák, mert ezeket olyan leányok is látogathatják, akik a napon át másnemü munkával vannak elfoglalva. Ujabban a háztartástant a leányok népiskolájában rendes tantárggyá is tették. Sok H. van Németországban, ahol főkép a munkásosztály leányainak sorsát szeretnék általuk javítani. Nálunk a nőképző-egyesület intézetében tettek kisérletet ilyen H.-kal. Legujabban a szabad liceumban is tartanak előadásokat a háztartástanból.
l. Fedél.
népies szokás, mely abban áll, hogy a házasságra lépni készülő felek hozzátartozóik kiséretében egymás házát kölcsönösen meglátogatják, hogy házi viszonyaikról közvetetlen meggyőződést szerezzenek. Különösebben a menyasszonynak és hozzátartozóinak a völegényes háznál tett ilyen látogatását mondják háztüznézésnek.
Ferenc, l. Kelmenfi.