(ang., ejtsd: hít), a. m. meleg. A lóversenyeknél H. a kitüzött távolság egyszeri megfutása.
(gör.), a. m. önmaga kinzója, Terentius római vigjátékiró egyik darabjának cime. Egy apa kinozza benne a fiát, miért szeretett bele egy szegény leányba; a fiu a zaklatások elől menekül hazulról s az apa emiatt búba esik és minden módon sanyargatja magát (innen a darab neve), mig végre fia hazatér s kölcsönösen kibékülnek.
Frigyes, német költő, szül. Wesselburenben (Dithmarschen) 1813 márc. 18., megh. Bécsben 1863 dec. 13. Korán mutatkozó tehetségére figyelmessé tett pártfogóinak segélyezésével a harmincas években bölcsészeti és történelmi előadásokat hallgatott, majd 1842. a dán kormány ösztöndijával megjárta Párist és Olaszországot. Utóbb felváltva Bécsben és a gmundeni tó mellett élt haláláig. Műveinek bizonyos sajátosságai, p. a bennök felmerülő pszihologiai problemák bonyolultsága és a dikciónak szükszavusága, nem igen hódították meg számára mindjárt a közönséget, de az elismerés később, különösen halála után nem maradt el, s ma H.-nek első sorban, mint drámairónak, jó neve van Németországban. Megemlítjük következő drámai műveit (nagyobbrészt tragédiák): Judith (1841); Mária Magdalena (1844, a bécsi burgszinházban repertoireon van); Julia (1851); Michelangelo (1855); Agnes Bernauer (1855); Die Nibelungen (trilogia 1862, 3. kiad. 1874). Az éposz terén H. egy jutalmazott pályaművel tünt fel, melynek cime Mutter und Kind (1857) és amelyről Arany János is irt ismertetést (Összes Munkák, V. 504-517. l.). Irt ezenkivül H. jeles lirai költeményeket is: Gedichte (1842); Neue Gedichte (1848); Gesammtausgabe der Gedichte (1857). Életrajzát Kuh Emil irta meg, aki összes műveit is kiadta Glaser J.-vel (12 kötet, 1866-68). Rendkivül érdekes naplóit (Tagebücher 1885-87, 2 köt.) és levelezését (Briefwechsel, 1890-92, 2 köt.) Bamberg Felix adta ki.
(ejtsd: -börn), város Durham angol grófságban, a Tyne jobb partján, (1891) 16638 lak., jelentékeny kőszénkivitel.
(ejtsd: hebdn brids), város York angol grófságban, West Ridingben, 10 km.-nyire Halifaxtól, vasut mellett, (1891) 6658 lak., pamutiparral.
(gör.) a. m. hét; hebdomadarrius, hetes, aki egy hét dolgát végzi. Erdélyben darabont.
(gör.), az ifjuság istennője, Zeus és Hera leánya, az istenek pohárnoka. Hivatala később Ganimedesre szállt, akár mivel ügyetlen volt s elesett tisztének teljesítése közben, akár mivel Herakles feleségévé lőn, miután ez az égbe jutott. A görögöknél egyes helyeken Ganimeda és Dia néven is tisztelték. A rómaiaknál Juventas (V. Juventus) néven szerepel, mint az állam örökifju erejének személyesítője. Vázákon (Hera mellett), domboru műveken (Heraklesszal való menyegzője alatt) s pénzeken szokott előfordulni, ahonkivül néhány Hera-fejen Herának leánykorai alakjaként; de közöségesen bájos leánynak tüntetik föl a fején koszoruval, egyik kezében ivócsészével, mig másik kezével kannából nektárt tölt; Canovának hires műve is ily alakban ábrázolja.
az a hibás beszéd, melyben a hangképzés és az egyes szótagoknak összefüzése szabályellenesen történik. Ez állapot oka nem rejlik a beszélő szervek boncolástani elváltozásában, hanem ezeknek helytelen beidegzésében, s igy a H. oka mindenkor az agyvelőben keresendő. Hogy mily befolyása van az akaratnak a H.-re, ezt élénken mutatják azok az esetek, midőn erős és következetes önuralom e kellemetlen jelenséget megszünteti. Másrészt ismeretes, hogy hebegő egyének a megszokott környezetben jóformán hibátlanul beszélnek, mig idegenek előtt midőn elfogultak, még jobban hebegnek. A hebegőknél a szótagolás ritmikájában mutatkozik zavar, amelyet csakis beszédgimnasztika kellő szakvezetés alatt tüntethet el. A tulajdonképeni hebegésen kivül van még egy másik beszédzavar is, a dadogás (l. o.).
János Péter, német költő, szül. Baselben 1760 máj. 11., megh. Schwetzingenben 1826 szept. 22. Felváltva tanítói, tanári és lelkészi pályán működött; halálakor prot. prelátus és a konzisztórium tagja volt. Munkáit természetes humor és egészséges észjárás jellemzik, ez teszi megfoghatóvá, hogy szükebb hazájában, az alemánok között (Svábországban, a Rajna kanyarulatánál), kiknek nyelvjárást is használta, oly nagy sikereket ért el. E sikert első sorban Alemanische Gedichte cimü művének köszönheti (1803, azóta sok kiadást ért), melyet megkisérlettek az irodalmi nyelvre is lefordítani (legjobban Reinick Róbert 1876, 6. kiad.), de emellett eredeti bájából sokat veszített. Tartalmukat e költemények a természetből, a póréletből merítik; az egyszerü jeleneteket H. valódi művészettel tudta költői szinvonlra emelni. Két népies műve van ezenkivül H.-nek, melyeknek egyes darabjai iskolai német olvasókönyveink révén nálunk is eléggé ismeretesek, ezek: Der rheinländische Hausfreund (1808) és Das Schatzkästlein des rheinländischen Hausfreundes (1811). H. összes művei 1832-34. jelentek meg 8 kötetben; életrajzát Schultheiss irta meg (1831); ujabban Läugin (1874).
(a héber iori a görögöknél és a Vulgatában szokásos alakja), a szentirásban 1. egész névcsoport, melynek eredete Noé fiának, Semnek dédunokájára Ever-(Heber-)re vezettetik vissza (Móz. I. k. 10, 2 köv.: 11. 16 köv.), melyhez Ábrahám és utódai is számíttatnak (u. o. 11, 26); 2. az izraelita nép különleges elnevezése, melyet onnét szoktak magyarázni, hogy Ábrahám és családja az Eufrates tulsó partjáról szakadtak Palesztinába (a héber iori t. i. voltaképen: tulsó, valamely folyó tulsó partján lakó, vagy onnét jövő; v. ö. Józs. 24, 2). A szentirás idevágó helyeinek összehasonlításából azonban kitünik, hogy a H. nevet kiválóan nem-zsidók használják az izraeliták elnevezésére (u. o. 39, 14; 41, 12; II. k. 1, 16; Sám. I. k. 4, 6, 9; 13, 19; 29, 3 stb.), s hogy ők maguk vagy szintén csak nem-zsidókkal szemben élnek vele (Móz. I. k. 40, 15; II. k. 2, 7; 3, 18; 5, 3; Jón. 1, 9 stb.), vagy pedig megkülönböztetés kedveért, hol róluk és nem-zsidókról van szó. Valószinübb tehát, hogy nem maguktól az izraelitáktól eredt ez elnevezésük, hanem olyen nem-zsidó népektől, melyek «folyón tuliak»-nak nevezték őket, tehát a Jordán folyótól nyugatra lakó kánaánita népektől, még pedig azon időben, midőn az izraeliták, Józsue előtt, Palesztinának még csak a jordáninneni (keleti) részét birták. L. Zsidók.