(német), a dunántul használják a lopó helyett. L. Borszivó.
l. Zsidókhoz irt levél.
Jakab vasuti gépésztechnikus, szül. szajnai Rothban, Nürnberg mellett 1825 ápr. 1., megh. 1881 jan. 11. Eleinte műesztergályos volt, 1848. bajor vasuti szolgálatba lépett. Fokról-fokra emelkedvén, 1877. a bajor államvasutak főgépésze lett. Ő találta fel a róla elnevezett féket is. L. Fék.
(ejtsd: éber), 1. Ernő, francia festő, szül. Grenobleban 1817 nov. 3. Delaroche tanítványa, Tasso a börtönben cimü képével elnyerte a római nagydijat, ugy hogy több éven át Olaszországban tartózkodott. Legismertebb és legsikerültebb festménye az Olasz család a pontini mocsarakon menekül a malária elől (1850), Páris, Luxembourg muzeum). Egyéb festményei: Judás csókja (1853, Luxembourg muzeum); Alvitói leány (1855); Sant-angelói szénaárus nők (1857); Vizhordónők a Campagnában (1859, Luxembourg muzeum) Leányok a kutnál (1863); Pásztorleány (1869); A kis hegedüs (1882); Élet reggele; Élet estéje; Dicstelen hősök (1889). 1866-73. és 1885-91. a római francia akadémia igazgatója volt.
2.H. Jakab René, francia forradalmár, másként Pere Duchesne, szül. Alençonban 1755., lefejeztetett Párisban 1794 márc. 24. A forradalom kitörésekor mint szinházi jegyszedő tengődött, de azután azonnal felcsapott demagognak. Ugyancsak 1789. vállalta el a jakobinus-párt által alapított «Pere Duchesne» hirlap szerkesztését, melyről utóbb őt magát is Pere Duchesnenek nevezték. Cikkeiben a nyilt forradalomra és a királyság erőszakos elnyomására hivta fel olvasóit. 1792 aug. 10. után a párisi községi tanácsba választották; részt vett azután a szeptember havi gyilkosságokban és a girondiak megbuktatásában. Ez utóbbiak sürgetésére ugyan a konventnek egy bizottsága H.-t 1793 máj. 25. elfogatta, de a külvárosi csőcselék bálványát másnap kiszabadította a tömlöcből. A Mária Antoinette elleni pörben H. ocsmány vádakkal illette a királynét és az ő indítványára alakították át a Notre Dame templomot az Ész vallás szentélyévé. Mint Robespierre eszköze, annak versenytársait sorra a vérpadra juttatta; igy Fabre d 'Englatine-t, Desmoulinst és utoljára magát Dantont. De mindezzel keveset nyert, mert Robespierre észrevevén, hogy immár a nagy tömeg is kezdi unni a H. és hiveinek (l. Hébertisták) őrjöngését, H.-t is feláldozta. Parancsára St. Just 1794 márc. 13. főbenjáró váddal támadta meg H.-t, kit erre a konvent 19 társával együtt elfogatott és márc.24. lefejeztetett. Másnap H. nejét, egy kilépett apácát, is a vesztőhelyre vitték. V. ö. Brunet, Le Pere Duchesne d 'Hébert (Páris 1857).
3. H. Ödön, francia geologus, szül. Villefargeauban (Jome département) 1812 jun. 12., megh. Párisban 1890 ápr. 4. Eleinte tanító, majd kémiai preparátor volt, 1852. a természettudományi tanítás igazgatója, 1857. a geologia tanára lett a Sorbonneban. Művei: Les mers anciennes et leurs rivages dans le bassin de Paris (1. rész, 1857); Mémoire sur les fossiles de Montreuil-Bellay (1861); Matériaux pour servir á la description du terrain crétace supérieur en France (1875); Notions générales de géologie (1884).
Hébert Jakab párthivei, a konventnek legszélsőbb és legfanatikusabb csoportja. Ők kezdeményezték a kereszténység eltörlésére célzó mozgalmat és hallatlan cinizmussal gyalázták meg mindazt, amit Franciaország 800 év óta szentnek tisztelt. 1793 nov. óta azonban Robespierre elől háttérbe szorultak és 1794 márc. 24. lefejeztettek.
(lat.) a. m. asztenopia (l. o.).
Mátyás, erdélyi ág. ev. püspök, szül. Korponán Zólyommegyében, megh. Nagy-Szebenben 1571 szept. 18. 1546-tól Vittenbergában tanult, hol a magisteri cimet nyerte. Hazatérve, először lőcsei lelkész, majd 1551. a nagyszebeni iskola segédtanára lett. Ez állását 1554. a diakonusival váltotta fel. Wiener Pál püspök halála után első pappá lépett elő s midőn 1556 jun. 25. a szász és magyar lutheránusok külön szakadtak, amazoknak püspökévé választatott. Püspökségének ideje a forrongás időszaka volt. Nemsokára a reformátusokkal, azután meg az unitáriusokkal is nagy harcokat kellett vivnia. Az 1561. évi medgyesi zsinatnak az urvacsorájáról szóló hitvallását ő szerkesztette. A gyulafehérvári második hitvitán mint biró szerepelt. Munkái: Brevis Confessio, de sacra Coesia Domini Ecclarum Saxonicarum A. 1561.; Una cum judicio quatuor Academiarum Germaniae. Elleboron ad repurganda Phanaticorum quorundam spirituum capita, mely első izben 1556. jelent meg s 1560. ujra kiadták.
Ferdinánd, lovag, osztrák orvos, szül. Brünnben 1816 szept. 7., megh. Bécsben 1880 aug. 5. A filozofiai osztályokat Grazban, orvosi tanulmányait Bécsben végezte, ahol 1841. doktorrá avatták. Néhány hónapig az államorvostani tanszéken mint tanársegéd működött, később pedig Skoda mellbetegek osztályára alorvosnak ment. Itt főleg az akkoriban egészen elhanyagolt bőrbetegségek keltették fel figyelmét s főnöke a bőrbetegek osztályát át is adta neki. Számos kisebb dolgozata után jelent meg 1845. Versuch einer auf pathologische Anatomie gegründeten Eintheilung der Hautkrankheiten c. műve. E művében kifejezésteljesen irja le az egyes betegségeket; uj fajokat különböztet meg. 1852. Norvégiába ment, hogy a leprát tanulmányozza. 1845. Bécsben átvette a most már önálló bőrbetegek osztályának vezetését. 1848. az általános kórház igazgatója, az 1849. pedig a bőrgógyászat rendkivüli tanára lett. Előadásaihoz a világ minden tájékáról sereglettek a hallgatók, ugy hogy Bécs csakhamar központja lett a dermatologiai tanulmányoknak. Művei közül még említendők: Atlas der Hautkrankheiten (Bécs 1856-72); Akute Exantheme und Hautkrankheiten (Erlangen 1860-65). - Fia, H. Hans, szül. 1847., hasonlóan orvos és a bőrbetegségek magántanára az egyetemen. Műve: Veränderungen der Haut (1883).
Leó, l. Abravanel.
a görög s latin bibliában s ennek fordításaiban olyan kifejezésmód, mely a héber eredetinek szolgai fordításából keletkezett.