Gusztáv, nyomdász és könyvkiadó, szül. Kassán 1811 szept. 2., megh. Pozsonyban 1878 ápr. 10. Az eperjesi kollégiumban tanult egy darabig, de apját mostoha viszonyai csakhamar arra kényszerítették, hogy fűszerkereskedőnek adja fiát. H. azonban nemsokára beleunt ebbe a foglalkozásba s 1826. Pestre került sógorához, Wigand Ottó könyvkereskedőhöz. 1832. Wigand üzletét H.-ra bizva, Lipcsébe költözött. Ettől fogva kezdődik H. könyvkiadói működése, amely leginkább a magyar nyelvü irodalom termékeinek kiadásában nyilvánult. 1840. Landerer nyomdásszal társult s az ő nyomdájukból került ki 1848. Petőfi Talpra Magyarja s a Tizenkét pont. 1863-tól ismét ő volt a nyomda és könyvkereskedés egyedüli tulajdonosa 1873-ig, midőn azt eladta a Franklin irodalmi és nyomdai részvénytársaságnak (l. o.). Több mint 900 munkát adott ki.
1. Frigyes Károly Ferenc, német politikus és 1848-as forradalmár, szül. Eichtersheimban (Baden) 1811 szept. 28., megh. St. Louisban (Észak-Amerika) 1881 márc. 24. Jogot végzett és azután mint ügyvéd élt Mannheimban, 1842. a badeni képviselőházba választották, ahol az ellenzék padjain foglalt helyet. 1846 óta szakított a mérsékelt ellenzéki párttal és Struveval szövetkezve, a radikális oppozició elveit hirdette. Az 1848. forradalom kitörése után a heidelbergai gyülésen (márc. 5.) nyiltan köztársaságinak vallotta magát és nemsokára fegyveres felkelést rendezett, melynek élén Badenből a többi délnémet országot is akarta felkelésre birni. De ez a terv nem sikerült, és az ő és Struve körül gyülekező csekély had április 20. Konstanz mellett megveretett, amire azután H. Svájcba szökött. A thiengeni kerületben ugyan a frankfurti nemzetgyülésbe választották, de ez nem fogadta be. Erre H. 1848. Észak-Amerikába vándorolt, honnan ugyan az 1849. májusi felkelés hirére visszatért, de midőn a szerencse most sem kedvezett a badeni köztársaságiaknak, ujra kivándorolt Amerikába, ahol Illinois államban, Belleville mellett, farmer lett. 1860. az Unió hadseregéhez csatlakozott és mint ezredes harcolt 1864-ig a konfederáltak ellen. Azóta megint farmjén élt, a télen meg felolvasásokat tartott az Unió több államában. 1873 máj. visszatért rövid időre az időközben egységessé lett Németországba, de nem tudott megbarátkozni az uj császársággal és csakhamar visszautazott második hazájába. 1872. jelent meg tőle: Reden und Vorlesungen; 1874. pedig Betrachtungen über den Kirchenstreit in Deutschland und die Infallibilitä t.
2. H. János Gyula, német pedagogus, szül. Werdenben 1707 nov. 2., megh. Berlinben 1768 jun. 24. A potsdami katonaárvaházban, mint lelkész, buzgó hivataloskodása által magára vonta az intézet alapítójának I. Frigyes Vilmosnak a figyelmét. Egyszer, mikor nem is gyanította, a király megparancsolta neki, hogy előtte prédikáljon. A prédikáció után berlini pappá tette. Hecker sokat fáradozott az iskolák javításán. Már 1744. hat jól berendezett iskola volt a parókiájában s a következő évben még többet állított, ugy hogy azokban több mint 400 gyermek kapott ingyenes oktatást. De legnagyobb érdemet szerzett 1746. alapított reáliskolájával. Ez a reáliskola nem annyira tudósokat, mint inkább gyakorlati embereket akart képezni s első kisérlet volt a reáliskolai nevelés terén.
3. H. Jusztus Frigyes Károly, német orvosi történetiró, szül. Erfurtban 1795 jan. 5., megh. Berlinben 1850 máj. 11. Tanulmányait Berlinben végezte, 1817. doktorrá avatták. Ugyanazon év nov. 15. a berlini orvosi karon magántanár lett. 1822. jelent meg hires műve: Geschichte der Heilkunde, amelynek alapján rendkivüli tanárrá nevezték ki. 1827. a fővizsgáló bizottság tagja, 1834. pedig egyetemi rendes tanárrá lett. H. az orvosi történelem - főleg pedig a kórtan történelmének - megalapítója. Számos művei között a legnevezetesebbek: Der schwarze Tod im XIV. Jahrhundert, Ein historischer Versuch (Berlin 1832, angol fordítás London 1833); Die Tanzwuth, eine Volkskrankheit im Mittelalter. Nach den Quellen für Aerzte und gebildete Nichtärzte bearbeitet (Berlin 1832, angol ford. London 1835, francia ford. 1834., az Annal. d'Hygiene-ben; olasz ford. Firenze 1838); Der englische Schweiss. Ein ärztlicher Beitrag zur Geschichte des 15. und 16. Jahrhunderts (angol. London 1836; olasz ford. Velence 1835); ezen műveért a kir. porosz aranyéremmel tüntették ki); Geschichte der neuesten Heilkunde (1870-72).
termékrajzi nevek, különösen pedig halak nevei után a Heckel és Kner német zoologusok s illetőleg ichtiologusok nevének rövidítése.
(ejtsd: -vájk),város York angol grófságban, West Ridingben, 3 km.-nyire Dewsburytől, az Aire és vasut mellett, (1891) 9709 lak. szénbányával, takaró-, szőnyeg- és posztószövéssel.
János Gusztáv Vilmos Móric, ném. politikus, szül. Hamburgban 1797 dec. 26., megh. Bécsben 1865 ápr. 7. Alig kezdte meg jogi tanulmányait, máris belépett önkéntesnek és végigharcolta az 1815-iki francia hadjáratot. 1847. a német ügyvédek kongresszusának elnöke volt. Később a frankfurti parlamentbe választották, hol szónoki beszédei által tünt ki. Nagy tevékenységet fejtett ki Németország ujjászervezése körül, minek folytán a bal-középpárt vezére lett. 1848. az első felelős német birodalmi minisztériumban igazságügyi, majd külügyminiszter lett, mely állásáról, a dánokkal kötött malmöi fegyver-szünet miatt elvesztvén pártja bizalmát, le kellett mondania. Ezután mint követ Torinóban és Nápolyban működött, honnan éppen abban a pillanatban tért vissza Frankfurtba, mikor ott a legfontosabb alkotmánykérdéseket feszegették. Nyomban a Gagern-féle programm és a porosz király jelöltsége ellen nyilatkozott s az u. n. nagy német párttal tartott.
l. Hekt.
Priamos felesége, l. Hekabe.
Vilmos Claesz, hollandi festő, szül. Haarlemben 1594., megh. u. o. 1678. Különösen reggeli-asztalokat festett, melyeken az ételeket, edényeket, poharakat rendkivül festőien tudta elrendezni; szinezése nagyon finom. Legszebb a drezdai képtárban levő Csendélete. Képei vannak még a párisi Louvreban, a müncheni képtárban, a bécsi Liechtenstein- és Harrach-féle gyüjteményben stb.
Ferenc Tódor, svéd költő, szül. Stockhomban 1828 márc. 2. Dramaturg, majd az opera intendánsa és 1881-83. a göteborgi szinház igazgatója volt. Számos szinművet irt: Bröllopet pĺ Ulfĺsa (1865), Blommor i drifbänk (1862), Sĺ pallad ungdom (1869), Majorens döttrar (1871), Glanskis (1878), Sprängämnen (1882), Hĺrda tinnen, Ett ĺskslag; Familjens fästman c. vigjátékát 1893. adták elő. Több külföldi drámát is dolgozott át és számos svéd operához szerzett szöveget, Irt szinészettörténeti dolgozatokat, elbeszélést; azonkivül Dikter (Stockholm 1866) és Vegafärden (2. kiad. 1866) cimmel lirai költeményeket adott ki.
falu Wiesbaden porosz kerületben, 9 km.-nyire Höchsttől, a Nidda mellett, (1890) 3225 lak., rézöntéssel, nyomdafestékkészítéssel, ólom- és cinncső-öntéssel. Közelében állott Novus vicus római város, amelynek romjai közt sokféle régiséget találtak.